elkeseredtem

Mert elkeserítő és egyben dühítő, amikor fészbukon reggel az első bejegyzés amit a rendszer betölt az egy gyűlölködő, fröcsögő, gőgtől csöpögő pár mondat, miszerint felháborító, hogy megemlékezik a világ a cigány holokausztról.

"és a romák által meggyilkolt magyarokról mikor emlékezünk meg!? vasárnaponként a naplóba Tvrtko-val aki hősiesen mindig azt véd akit "kell"!? úgy látszik az csak egy 20 perces riportot ér meg és 1-2 újságcikket...nem is folytatom...értitek."

Még szerencse, hogy az egész lány legalább olyan bonyolult lelki és elmei összetétellel rendelkezik mint egy bot.

Másrészt pedig ilyenkor fanyar mosoly ül ki arcomra (a szomorúságon, dühön felül), mert ez a csaj minden nap elárasztja a búzamezőket a fészbukot a szeressük egymást gyerekek, jaj én olyan kis vidám vagyok, jaj én olyan kis bolondos vagyok és mindenkit szeretek amúgyis úgyhogy ti se felejtsetek el szeretni engem jellegű bejegyzésekkel, idézetekkel; képekkel, amikhez idézet is van és videóklipekkel, amikhez ilyen idézetet/hozzáfűzést/szimplán szivecskéket mellékel. Közben meg ilyen konstans gyűlöletnek van a lelkében hely.

És azt kérdezem magamtól, hogy miért nem írok neki? Miért nem kommentelem?

És arra jutok, hogy élőszóban biztos megmondanám neki a véleményem. Már középiskolában is mindenkinek megmondtam a véleményem.

De fészbukon inkább nem.. Nem tudom, miért.

Csak remélni tudom, hogy a majdani gyereke egyszer majd egy kedves cigány fiúval/lánnyal állít haza, hogy akkor megkérte a kezem/megkérte a kezét.

Biztos utálja a pirézeket is.

Én inkább ugyanúgy megemlékezem minden cigányról, zsidóról, németről, magyarról, angolról ésígytovább, aki valamikor ártatlanul másik ember áldozata lett. Mert szerintem ez az, ami nem megbocsátható. Bőrszíntől függetlenül.

7 játék

Hétfőn-kedden-szerdán dolgozom:) Már kinéztem azt a 35ezer forintnyi dolgot amit majd valószínűleg megveszek a hónap végén:D Hát nem mondom, életemben nem volt annyi lófelszerelésem összesen mint amennyi itt összejön..:D Igyekeztem népszerűbb dolgokat összeválogatni, amit látok, hogy mostanában nagyon megy a Fészbukcsoportban, pl szórmés kötőfék, szőrmés heveder, MINDEN AMI SZŐRMÉS (annyira nem értem ezt, szerintem baromi idiótán áll a lovon, az egyetlen ami jól néz ki de nekem már túl fancy az a szőrmés nyeregemelő), olcsó western nyeregalátét, parelli kötőfék, gumis szárak, stb stb.

Most egyedül vagyok itthon, anyáék már elmentek, egy napot kihúzok egyedül (azaz Csilivel és a macskákkal), aztán holnap jön D. Már nagyon várom!
A hétvégére apa kiadta feladatnak, hogy menjek fel önállóan parellizni a Hipóval, a múltkor is kipróbáltam és nagyon jó volt, bár iszonyat nehéz is. Annyi mindenre kell figyelni.. milyen szöget zár be a kezed a lóval, a kezeid a testeddel, a tested hogyan van a lóhoz képest, párhuzamosan menj vele, ne emelgesd az ostort, ne emelgesd a futószáras kezed, ha ügetni kezd hajtsd, ha lépni kezd, ügettesd, ha elhúzódik, parancsold még odébb, tartsd a sebességét, közben le ne vedd a szemed róla de arra is figyelj, hogy ne ess orra..:D satöbbi. És az a vicces, hogy én ezeket mind tudom és mind alkalmazom is ha futószárazok (pl barátnőm lovát, aki már ugye "kész"), de valahogy ennél a csikónál nehezebb, valahogy jobban akarom, hogy sikerüljön, és így a tétjét is nagyobbnak érzem, és így könnyen fonalat vesztek. De holnap jó lesz:) Ebbe is bele lehet újra jönni.
Egyébként már nyereggel is csináltuk a múltkor, nagyon kis helyesen viselte.

Ma készítettem magamnak sütőben sült rántott cukkinit, naagyon finom lett, és annyira jó, hogy nem tocsog az olajban.. Bevallom, így is sikerült belőle annyit ennem, hogy kicsit rosszul lettem attól a minimális zsiradéktól ami mindegyik karikán rajta volt, de sebaj:D Isteni.

Várják, hogy a sütőbe kerüljenek

Finoooom!!!

Amikor meg megtalálok ilyen képeket, akkor örül a fejem, mert rájövök, hogy IGEN, még mindig tudok lovagolni! Gyakorlatilag rá se jöttem az elején, hogy ez vágta, mert annyira relaxált az egész testtartásom, de a ló lábait figyelve egyértelmű a jármód. Boldog vagyok ilyenkor:)

Ja, és mutattam már ezt a képet?

Ez, kéremszépen egy köret, mégpedig főtt krumpli, amit utána megsütünk. De előtte tenyérrel szétnyomjuk, aztán fűszerezzük, és ilyen guszta, rusztikus köret lesz belőle sütét után. És annyira finom, mert kívül ropog, belül meg lágy, krémes..
Csak megláttam ugyanabban a mappában mint az előbbi képet, és muszáj volt megmutatom.

Most Web Therapy-t nézek, aztán ha mérséklődik a meleg, kimegyek. Jaj, jó hogy eszembe jutott az idő, mert le kell locsolnom az ebet, megfő a saját levében szegény, hiába fekszik a hideg előszobapadlón.

See ya!

just a second

Elfogadtam a munkát, nem veszítek semmit, ha kipróbálom:)

D pedig jön pénteken! Anyáék a Magas-Tátrába mennek csütörtöktől vasárnapig, a testvéreim pedig Szolnokon vannak, úgyhogy ketten fogunk vigyázni a házra.
Most megyek a postára.

what should i do

Na az a helyzet, hogy kaptam egy nagyon személyes és kedves emailt a lovas webáruház tulajdonosától, hogy baromi jó vagyok, és nagyon alapos és szuper, és bár nem engem választottak, mert volt egy nálam is alaposabb kuncsaft, de tett nekem egy ajánlatot. Mégpedig azt, hogy úgymond felvesznek a munkára a másik lány mellé, viszont mivel csak egy munkaerőt tudnak finanszírozni, én fizetés helyett ezt a 35000 Ft-ot levásárolhatnám a webshopban.
Ez egyébként egyáltalán nem rossz ajánlat, mert heti 3x6 óra munka, és 35k értékben kapnék érte amit csak szeretnék. Ezeket utána tovább tudnám értékesíteni, és akkor máris pénz lesz belőle. Mert az anyag(energia) nem vész el ugye, csak átalakul. 35 ezer forinttá. Illetve meg amennyit ki tudok még belőle szedni :P
Igazából a dilemmám annyi, hogy bevállaljam-e úgy, hogy közben ugye nem biztos, hogy mindent el tudnék adni, de lehet, hogy következő hónapban meg minden elmegy, szóval nem biztos kereset. Mondjuk annyira nem vagyok rászorulva, de jó lenne, ha én tudnám fizetni az albérletet. Szerintem egyébként az még teljesülne is, mert ha az egész pakkot nem is tudnám eladni, de szerintem 20-25k kijönne azért. Főleg, ha csak arra gondolunk, hogy egy zabla kerül 2-3000 Ft-ba.

Igazából én húzok az igen felé, mert még ha nem is sikerül mindent elpasszolni, szerintem mindenképp jönne belőle pénz. Ha meg nem, hát lesznek lovas dolgaim.:D
De utálok hirtelen felindulásból dönteni. Úgyhogy majd holnap.
Most megyünk lovazni.

savvy

Az utóbbi napokban ráálltunk a lovas témára apával, megnéztük a csikót, meg hogy mit hogyan lehetne elkövetni. Elhoztunk egy nyerget a csikó gazdájától, J-től, amit külön a Hipónak szerzett, egy bőrkötőfékkel és csinos kantárral együtt. Durván koszos volt minden és száraz, így tegnap belevetettem magam a nyeregpucolásba és olajozásba. Most már szinte rá se lehet ismerni; szürke volt, amikor elhoztuk, most pedig ragyogó fekete. De még mindig túl száraz és nyers, úgyhogy még párszor be kell kenni. Imádom az ápolt lószerszámok bőrszagát, most itt pihennek a szobámban és betölti az egészet ez az erős, átható illat. Imádom.

1. félig porosan; 2. letörölgetve vizes ronggyal; 3. olajozva

Ez meg itt a macskák padlása

Ez meg Csili a padláson

Ez meg egy relaxRepce.

Szóval ma is kimentünk apával, szenvedtünk egy sort a féreg sárgával, a kötőféke szét is szakadt - kikötöttük ugyanis... de ami igazán leírja a jellemét az az, hogy ahogy apa közelített felé, hogy újat rakjon rá, azonnal sunyított, szemet villantott és megpördült fél másodperc alatt, hogy a fara legyen felénk... még egy mozdulat és oda is vág. kár, hogy ez lett belőle.-, aztán átvittük a csikót a (sajnos mostmár részleges) körkarámba. Mivel nagyon darabokban van, így nem lehetett elengedve dolgozni a lóval, futószárazni kellett. Ez gyakorlatilag sehova sem vezetett, mert teljesen a módszertől ellentétes jeleket kellett így adni a lónak, így abba is hagytuk rövidesen. Ehelyett úgy döntöttünk, hogy újjáépítésbe fogunk, kerestünk anyagot hozzá és körbetekertük fekete műanyag szalaggal az oszlopok között, három párhuzamos sávban, és még mindig nincs teljesen kész, de este megyünk ki tökéletesíteni és megnézni, így tudunk-e dolgozni.

Ennél izgibb híreim nincsenek, szerencsére nyugis mostanában minden. Csak D-t várom haza.

orr, nyak, és talán a lábak

Az utóbbi két napban Parelli DVD-k nézésébe fogtam bele, felfrissítendő a kb 6 évvel ezelőtti tudásomat. Amikor apával szintén együtt lovagoltuk be azt a három arab csődört. 6 éve.. te jó ég.
Mindegy, szóval nézem a dévédéket, mosolyogva, meg ahá!, meg hmm ez ismerős, és örülök, hogy ezeket ismét felhasználjuk, és hogy aktívan is birtokosai lehetünk ennek a tudásnak újra, nem csak passzívan.
Már a héten nekiállunk a Hipónak, hogy a hétvégén megismerkedjünk közelebbről, aztán kisebb szünet jön, és utána újra, teljes erőbedobással. És a vége az lesz, hogy a hátára kerülök:)

(A Parelli-módszer nem összekeverendő a mostanában rendkívül divatos szabadidomítással, ami főleg tizenéves lányok körében dívik, és fő ismérve, hogy a zabla rossz, a zabla kegyetlen és egyáltalán. Emellett mindenféle trükköket tanítanak a lónak, ami nem rossz, csak én pl. nem tenném. Ennek az egyéni preferencián kívül nincs különösebb oka.)

http://www.lovaselet.info/images/stories/cikkek/idomitas/parelli/parelli_3.jpg

D-ék elmentek Csehországba raftingolni, így én tegnap hazajöttem - jól is tettem, mert már kezdtem elolvadni -, ma pedig apával pitét sütöttünk (ribizlis-áfonyás-jostás-szilvás-törökmogyorósat), aztán felmentem a 10 éve üresen álló szomszéd ház padlására, ahonnan nyílik egy kis ajtó a szénapadlásra, ahol pedig a kiscicáink vannak. Vagyis kiscicák, akik nem tudják magukról, hogy a mieink, pedig de.
Hárman vannak, de ma csak kettőt láttam a padláson. Először azt is hittem, hogy a három cica az egy rossz tipp volt, és igazából csak kettő van, de egy idő után olyan keserves vernyogás ütötte meg a fülemet, hogy biztos voltam benne, hogy az a harmadik résztvevő. Aztán az anyamacska is - akinek nincs igazán neve - észlelte a készletbeli hiányt, és elindult megkeresni a kis nyomit. Egy ideig nem találta, aztán megtalálta, de nem tudta felhozni a tető alatti lyukon, erre én lementem, gondoltam majd én felhozom és leszek a cicahero, de amikor megtaláltam, akkor úgy megijedtem 20centis őnagyságától, hogy inkább hagytam. Fújt rám, nyilván, meg csinálta azt az idétlen köpködést, amikor megijed, és fújás közben hirtelen mintha tüsszentene egyet de úgy, hogy pattan egyet az egész macska égnek meredő farokkal.. Na ettől még úgy is megijedek, hogy tudom, hogy ez csak ijesztés, no meg mit kezdene velem egy ilyen töppedék.. És eleve olyan elhatározással közelítettem meg, hogy most akkor is megfogom és felrakom a padlásra, ha vihart generál valami skyrim-shouttal és összehívja mindhárom sárkányát. Ennek ellenére beszartam tőle. Mert olyan hangosan pattog és prüszköl egyszerre. És nem volt a közelben egy rongy, amit rádobhattam volna felnyalábolás céljából.
Jött érte az anyja egyébként, de ahelyett, hogy felvitte volna a padlásra, elvitte egy másik gazdasági épületbe, ami egyébként nem hogy emberi formában, de még kutyaként is megközelíthetetlen, mert benőtte a 10 év alatt az elsőkertet a vadrózsa meg a szeder. Bejárás csak macskáknak.

Ja, úgyhogy a két másik versenyzőről hoztam képeket, a minőségről szó se essék kérem, vegyük figyelembe, hogy egy szénapadláson történt az eset, ahova három tetőn lévő lyukból áramlik csak a fény. Úgyhogy ímhol, a képek.

Holnap pedig csokitortát sütök a testvéreimnek. Mert én ilyen tündéri nővér vagyok.

nyugalmasan és jól.

"...de most is elöntött az érzés, hogy minden szeletét az életemnek te töltöd fel színnel és energiával."