visító gyerekek mindenütt

Pár napot otthon töltöttem, ami egyrészt hasznos volt regenerálódás szempontjából, másrészt el kellett mennem kórházba, mert egy anyajegyet leműtöttek a nyakamról.
Amennyire csak lehet, Budapesten elkerülöm az egészségügyi létesítményeket, és Ajkára járok, ahol anya is dolgozik. Ismer mindenkit, tudja mindenkiről, hogy mennyire jó, és ott nem igazán fordul elő, hogy az ember helyzetével visszaéljenek. Szerintem ez azért van, mert Ajkán és környékén egy orvos nem lehet "névtelen", mert úgyis a fél megye hozzá jár, viszont Budapesten meg annyi választási lehetőség van, hogy aki akar, végezhet szar munkát, max nem hozzá mennek legközelebb. De ember is annyi van, hogy úgyis lesz, aki még nem ismeri és őt választja, mit sem sejtve a képességekről/a munka minőségéről.
Igazából személyes vonatkozás miatt is annyira utálom, hogy néhány szar orvos miatt szidják általánosságban gyakorlatilag a kamara minden tagját, mert biztos mindenki olyan és biztos senki nem mondja el világosan, mit kell tenni, meg mi a probléma, meg hálapénzt kell fizetni, stb. Szerintem ezek azok az orvosok, akik 4-5ösnél rosszabb jegyekket evickélték át magukat valamely orvosi egyetemen.
Én legjobban anyukám példáját ismerem, aki Magyarország legjobb neurológusai közé tartozik, és imádják a betegei. Reggel 7-től délután 4-ig bent van, azt is megvizsgálja, aki csak beesik, senkit nem hajt el, nem ebédel, hogy ne kelljen várakoztatnia, mindenkinek mindent érthetően elmond a páciens intelligenciaszintjéhez igazítva, remek pszichológus emellett, soha nem fogad el hálapénzt (amúgy arról is érdemes lenne beszélni, hogy néhány beteg mennyire kraftos, ha a hálapénz becsempészéséről van szó), mosolyog, kedves, rettentő jó kommunikátor és szakember. Sajnos ennek van jelentős árnyoldala is. Hogy maximálisan le van szívva minden délután, amikor a családjához hazaér. Hogy nagyon sok beteg telefonon zaklatja, nem tiszteli a magánéletét, az Aldiban, ha meglátja, egyből megy oda hozzá és mutatja a legújabb leleteit (nem fontos, hogy a doktornő éppen a családjával vásárol), és nem gondol bele úgy általában, hogy ő is ember.
Amikor az anyajegyműtétem után odabattyogtam anya rendelőjének ajtajához, éppen ott várt még rá egy öreg házaspár. A néni teljesen ki volt akadva, hogy már fél órája várnak, hol van a doktornő, "biztosan ebédel" - mondta feddő hangsúllyal a néni, mert az orvosoknak nyilván olyat tilos, mert nem az létfenntartás, hanem a beteg az első. Egyébként megmondtam a néninek, hogy a doktornő soha nem szokott ebédelni munka közben, mert egyszerűen nincs rá ideje, így tessék nyugalommal kivárni a sorát.

Jaj. Ez most csak kicsúszott.

Egyébként meg voltam könyvtárban, végre volt időm ilyen dolgokkal is foglalkozni. Másfél órát biztosan eltöltöttem a válogatással, nagyon élvezni szoktam. Mondjuk olyan meleg volt a helyiségben mint valami katlanban.
Otthon előzőleg már próbáltam válogatni neten a könyvek között, hogy ugyan mi érdekel, például könyvkritika-blogokon, moly.hu-n, rukkola toplistában, ilyesmi helyeken, de baromi nagyot csalódtam igazából. Annyi szenny kerül be a top olvasottak közé, hogy borzasztó. A vérmacskás-angyalos-vérfarkasos-vámpíros, vagy természetesen rejtett szuperképességes tiniregénysorozatokkal Dunát lehetne rekeszteni, egyszerűen képtelen vagyok elfogadni, hogy ezt olvassa egy átlag tinédzser/young adult. Ezeknek igazából elég egyöntetű sémára épül a borítótervük, könnyen fel lehet ismerni őket (ha már a cím alapján nem kezdünk el gyanakodni). (Igazából amúgy tudom, hogy miért ennyire kétségbeejtően népszerűek, tanultam a zegyetemen antropológián, de akkor is.)
Aztán, ami mostanában nagyon-nagyon megy, az a betegséges-sztori. Hogy valakinek kiderül valamilyen rejtett halálos betegsége és akkor egy könyvön keresztül szenved mindenki. Ebből körülbelül 5-6 félét is találtam, csak a top olvasottak között. Elképesztő.

Aztán felőlem olvasson mindenki amit akar, tényleg, csak tudom javasolni időnként némi komolyabb irodalom kézbevételét. Bár amúgy az a nagyon érdekes, hogy ezek a tucatszarok is közvetítenek értékeket, csak sokkal "letisztultabban", és olyan egyszerű formában mint a bot, mert az ember tulajdonképpen készen kapja befogadásra őket, nem kell sokat agyalni a jelentőségükön. Hogy most mi volt helyes és helytelen, ésatöbbi.

Egyébként picit csalódottan jöttem haza, mert a Szabadulás második része még mindig nem kölcsönözhető. Most kerül be a könyvtár adatbázisába, és "Feldolgozás alatt" státuszban van. A könyvtáros hölgy azt mondta, bizonytalan ideig.
Lehet elegem lesz és megveszem. Ezt attól teszem függővé, hogy mondjuk jövő hét szerdáig bekerül-e a kivehetők közé, mert ha nem, akkor tényleg megvásárolom. Szombaton megyünk kiccsaláddal nyaralni, és jól esne már ennek a lapjait forgatni.
Pénteken még bemegyek Ajkára varratszedésre, utána beugrom a könyvtárba a Galaxis útikalauz... többi részéért, oszt mehetünk.