Elméletileg vége a szenvedéseimnek, túléltem a hetet. Iszonyúan kemény volt, de (talán) megoldottam.
Hétfőn antropológia szóbelin voltam, az zseniálisan jó volt, D-vel és egy kedves és jófej lánnyal mentünk be és nagyon élveztük. Utána 10 perccel mentem eus vizsgára, ami kb a legrosszindulatúbb vizsga volt amit eddig csináltam. Négy feladat, 140 pont, rossz válaszért pontlevonás. Az első feladat 15 évszám volt, amihez eseményt kellett rendelni, de nem a főbb történéseket (ki mikor csatlakozott, szervezetek megalakulása, ilyesmik - ebből kb 4 db volt), hanem minden elképzelhető és el nem képzelhető szart. Legalábbis ezt feltételezem, mivel a telefonomban ezekhez az évekhez mindenféle szarság volt írva (a Bizottság ítélete megszületett Spanyolországról októberben; a Bizottság megkezte a véleményezést Spanyolországról áprilisban, stb), amiket normális és épeszű ember képtelen megjegyezni. És normális és épeszű tanár nem kér számon. Nyilván a rossz válasz minusz 6 pont. Az utána következő két feladat semmi különös, az egyiket kb senki nem tudtam megcsinálni (nem mintha az elsőt meg tudták volna), mert arról nemigen volt szó órán, a második az mindegy. A negyedik feladat meg Görögország csatlakozási folyamatáról egy esszé.
Igazából az első feladaton kívül a többi nem vészes, mert a Görögországosat tudtam (legalábbis szerintem, aztán ki tudja mit akart a tanár olvasni), a középső kettőhöz egy-egy dolgot írtam (nem a teljes megoldást, mert az még a telefonomban sem volt benne, pedig készültem), remélem azokat nem veszi rossz válasznak, mivel nem rosszak, csak nem teljesek. Az első feladat az ami teljesen wtf, és tényleg gyakorlatilag teljesíthetetlen. Szóval arról van szó, hogy ezen a vizsgán múlik a diplomám. Hogy a tanár kedvére valónak találja-e a Görögországos esszémet, illetve az évszámosnál veszítettem-e pontot a minuszozással. 70 ponttól kettes, ha ez nincs meg, akkor összetörök.
Igazából akkor bemegyek és megpróbálok könyörögni. Miután összetörtem.
Másnap volt a felvételi, arról írtam, az még mindig nagyon jó élményként él bennem, aztán szerdán volt az elméleti szigorlat, ami nehéz volt, de a kettes tuti. Ma pedig a társszerk III., ami szintén nehéz volt, de szerintem megvan a kettes.
Elég szánalmasak ezek a jegyek és elvárások, de az az igazság, hogy kurvára nem volt időm semmire készülni, és már annyira minuszban vagyok energiailag, hogy képtelen voltam ennél jobbra.
Már csak egy József Attila kurzusos szóbeli van hátra majd 16-án, de az egyrészt semmi, másrészt messze van.
Most, hogy tulajdonképpen végeztem a vizsgákkal, relaxálnom kéne, aludni, skyrimezni, olvasni, sorozatot nézni, de egyszerűen a konstans rettegés uralkodik rajtam, hogy meglátom, hogy beírtak egy jegyet neptunba és meg kell néznem és mi van ha kiderül hogy nem sikerült... Az életem következő egy éve múlik rajta.
Ha bukom, bármelyikből, biztosan bemegyek könyörögni, csak remélem van annyira ember pl. az eus tanár, hogy ad néhány pontot a ketteshez, vagy megkérdezi amiket nem tudtam.
Rettentően félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése