Itthon meg vendégek vannak, anya legjobb barátnője és az ő három lánya, nagyon szeretem őket. A legidősebb lány (16 kb) imádja a lovakat, néha szokott lovacskázni, de többet nem tud, én viszont eldöntöttem - és rettentően örült neki -, hogy holnap ha elmegyünk kirándulni a helyi kastélyhoz (én meg apa lóval megyünk haha!!) akkor egy ideig felül majd a kis szürkére, és szépen elsétál majd mögöttem:) Szuper lesz, már nagyon várom!
Ma meg én megyek el lovazni egy 2 órát úgy szanaszét, de a szürkével, mert nincs kedvem harcolni a másikkal. Az is szuper ló, csak nyersebb. És olyan, hogy direkt lesi, mitől ijedhetne meg (a múltkor az durva volt, megijedt egy autógumitól a mezőn, 180°-os fordulat, majd bekapcsolta a rakétákat és berángatott a szántásba, ahol is rögtön megijedt egy szénabálától. Szénabálától! Amit minden nap lát btw.), dehát ez azért van mert nagyon keveset van egyedül terepen. Amin én most pont segíthetnék, de nincs kedvem:D
Ja, szóval megyeeeek és lovagolok megint és jaj de jó lesz, a kedvenc helyeimet fogom végiglátogatni a falu körül. Viszek fényképezőt is, és jaj de örülök! Meg a holnapinak mégjobban. Iszonyatosan várom.
Meeeg ha minden igaz akkor holnap jön D is hozzánk, jaj de szuper ez a hét!
Most leültünk Sherlockot nézni (már kb nyolcadszorra látom mindkét évadot:D), aztán 6 körül eltávozom a vadonba lóháton.
D mindig amazonnak hív amikor lovon ülök:D
Ja, és ami a szívembe talált, sőt, az egész lényembe az az a megszólalása volt, amikor kijelentette, hogy mennyire "élő" vagyok amikor lovagolok.
Na igen. Valahogy oda tartozom, a négy láb fölé.
Criollo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése