belső konfliktuskezelés

, avagy hogyan ne gyakjuk le az amúgy imádott csikót és csináljunk belőle isteni füstöltkolbászt amit aztán vastag szelet vajaskenyérrel és paprikával megeszünk.
Erről jut eszembe, még mielőtt itt belekezdek, hogy elővegyem a finom kolbászt a hűtőből meg a frissen sült kenyeret és belekezdjek a vacsorámba, és istenigazából azt képzeljem, hogy azt a debil lovat eszem.

Ugyanis - csak hogy elkezdjem a sztorit - ma reggel óta vártam arra, hogy kimehessek este-délután lovagolni a szürkével. Már el is terveztem, hova megyek (a kedvenc helyemre, egy ritkás nyíres, ahol a fű szinte pázsitos és gyönyörűen szokott játszani a fény a fák között, teljesen meseszerű lóval ott menni. Az én lovammal is az volt a meghitt együttléteink - haha - helye), teljesen beleéltem magam, minden perfekt, egyedül nyergelés, birkásbácsi kiengedett a karámból, tiszta idill. Sőt, ami nálam már nagy bizalmat jelent az az, hogy pálca nélkül indultam el. Tudni kell, hogy szinte soha nem adok pálcasegítséget a lónak (szóval nem csapkodom, no), mindig csípővel, hanggal, nyomással irányítok (a szár is ritka), viszont valamifajta biztonsági tárgyként ott tartom magamnál minden lovagláskor. Közben meg tök felesleges.
Szóval ma úgy döntöttem, hogy már annyira egymásra hangolódtunk a szürkével ezalatt az idő alatt, hogy megérdemli tőlem ezt a bizalmat. Úgyhogy elindultunk.
És itt jön közbe az, hogy van-é olyan dolog hogy első megérzés (mármint tuti van ilyen, hiszen ez az első megérzés, érthető), azaz, hogy van-e neki bármi extra jelentősége. Ugyanis ma jutott eszembe először amióta a szürkét nyösztetem, hogy talán el kéne kanyarodni jobbra a mező előtt (ahol a csikója meg a többi ló van), és a temető felé menni. Ez jutott eszembe. Viszont ekkor megláttam a csodálatos fekete arab csődört (aki még abból a lovardából származik, ahova én is jártam évekig dolgozni-lovagolni, szóval ismerem én születése óta, és azt is tudom, hogy kurvára elpocsékolja ezt a lovat a gazdája - aki nem tud lovagolni se. I mean úgy szószerint.), aki örömmel konstatálta a szürke jelenlétét, aki ugye egy csinos kanca. És mivel egy gyenge szál villanypásztor választott volna el bennünket egymástól, és nem akartam veszekedni, így inkább a mező melletti utat választottam.
És láthatóan ez volt a rossz döntés, mert annak ellenére, hogy eddig soha nem nézelődtek errefelé a lovak ilyenkor, mind a kapunál szokott toporogni, most richtig arra kellett álldogállniuk ahol rálátnak a lent menő útra, amin én békésen, teljes lelki békében sétáltam a szürkével. Ennyi elég is volt az idióta csikójának, akit amúgy imádok(tam), fullvágtában indult meg lefelé a kéthektáron, és amikor a tekintete már kivehető volt, tudtam hogy itt gáz lesz. Ilyen merev lótekintetet ritkán láttam életemben, pedig már benne vagyok az iparban egy jó tizenhat éve. Látszott rajta, hogy ez semmi de semmi mást nem lát, csak az anyját, de azt úgy, hogy transzparensekkel van körülvéve és neonfények villognak körülötte, mind azt üvöltve hogy "ide gyere kicsilányom". Szóval a csikó hallgatott is erre a képre, és úgy ment át a villanypásztoron mint annak a rendje, majd megnyugodva a tudattól, hogy anyja mellett tudhatja magát, meg is állt, ennyi volt a show.
Bezzeg a többi ló, mind a három másik kiballagott mögötte, na mondom überfasza, itt a csődör húsz méterre, mázli hogy egy rohadtnagy bokortömeg eltakarja, különben boldogan kocognának felé.Szóval azonnal leszálltam, bementem a szakadáson a szürkéékkel és hívtam apát, hogy baromi nagy gáz van. Na innentől másfél órát javítottuk a pásztort. Szóval nem volt lovaglás.
Viszont mivel holnap koradélután megyek fel Pestre muszáj még egy lovaglást megejtenem, így hajnalban kimegyek, 6-kor.
Remélem legalább olyan szép az a hely mint két éve volt, amikor utoljára jártam arra. Fura dolog, hogy aznap reggel, amikor kiderült, hogy a lovammal gáz van, még D-vel feküdtem az ágyában Pesten, és arról beszéltem neki, hogy ez a hely milyen csodálatos, és hogy jövő hét végén felül mögém a lovamra és elviszem oda, megmutatom neki.
Ilyen dolgok ezek.


[21:46:50] D: jó
[21:47:15]  D: és ne menősködj
[21:47:19] D: hiába vagy amazon
[21:47:24] D: meg explorer
[21:47:32] Luca.: nem menősködök. hogy lehet lóval menősködni?
[21:47:34] D: azért most inkább csak... visszafogott amazon legyél
[21:47:42] D: nemtom
[21:47:49] D: valahogy
[21:48:01] Luca.: nemlehet. főleg hogy nincs kinek mivel egyedül megyek
[21:48:17] D: nembaj, magadnak se
[21:48:32] D: vagyis csak vigyázz akármit csinálsz, jó?
[21:49:08] Luca.: btw ezt egy spirituális felfrissülésnek tervezem, megmártózni a lelki frissességben meg a hajnali napfényben ahogy a pázsitos nyíres fái között játszik a felkelő nap fénye, és én a szürkével léptetek, ilyesmi
[21:49:11] Luca.: érted
[21:49:13] Luca.: ez ilyen.
[21:49:57] D: és közben csöpögsz a gyönyörűségtől, és egy vásári tájképfestő lefest éppen
[21:50:15] Luca.: festő nem lesz mert ez az én lelki felfrissülésem:)
[21:50:26] Luca.: amúgy totál giccs az egész, de az a durva hogy tényleg ilyen.
[21:50:46] Luca.: de úgyis lefényképezem

Na jóéjt emberek, én most nyugovóra térek (ah..), aludjatok ti is.
Holnap korán kelek, jaj.
Criollo.