latte macchiato

Nem tudom, a jóval vagy a rosszal kezdjem-e.. de inkább a jóval. Vagyis viccessel. Ami megnevettetett.

Ma vártam jegybeírásra, D is elkísért. Már egy ideje vártunk, amikor D megunta, és elment egyet sétálni az épületben. Pont ekkor jött vele szemben szintén jegyet beíratni egy volt gimis csoporttársa, akit rettenetesen utált, egy lány, aki mértéktelenül hülye. Inappropriate szituációkban mond mérhetetlen nagy hülyeségeket iszonyat idegesítő, affektáló modorban/hangon. Szóval D mondhatni direkt véletlenül nem vette észre. Igen ám, de a lány gimiben teljesen odavolt érte, annak ellenére, hogy D szimplán ignorálta. Szóval volt olyan szituáció, hogy órán valahogy szóbajöttem, és akkor kérdezte a lány D-t, hogy "miiiii neked van barátnőd??!" és erre egy másik csoporttárs (akinek amúgy kb semmi köze D-hez) rávágta, hogy "már másfél éve együtt vannak te idióta":D De mindegy, ilyenek voltak.
Aztán ma meglátta a lány D-t. Azt valahogy nem vágta le, hogy velem volt, így odajött hozzám, hogy "hova tűnt a srác? én ezt a srácot ismerem. én nagyon ismerem! hová ment? meg kell keresnem" - gondolhatjátok hogyan álltam ott:D Kb belülről szétszakadtam a nevetéstől. De inkább megértően mosolyogtam. Hát igen, ez a srác tényleg jól néz ki.:D
Aztán beállt a barátnőivel a sorba, és velük kezdte ugyanezt (hol a srác hova tűnt én ismerem én beszélni akarok vele stb), alig bírtam már ott állni röhögés nélkül. A legjobb az volt amikor az egyik barátnője azt válaszolta, hogy "biztos meglátott téged és menekült":D
Szóval funny volt végignézni a szenvedését, ahogy lesi, melyik irányból bukkan fel D (nem bukkant, kiült a tetőteraszra), mivel ő ezt a srácot ismeri, és beszélgetni akar vele.
D azt mondta, azt kellett volna válaszolnom a "hol van a srác" kérdésre, hogy esténként az ágyamban megtalálod:D Dehát nekem ilyenek nem jutnak eszembe ott és akkor.
Mindenesetre kiváló perceket okozott ez a szituáció. Még a Családszociológia kettesemet is ellensúlyozza, mondhatni.


Aztán most a rossz.. ami tényleg rettenetes volt. Megpróbálom rendesen leírni.
Szóval az volt, hogy tegnap késő estig D-éknél maradtunk, filmet néztünk, szóval éjjel 1-körül indultunk át a lakásba. Mivel D-nek nincs bérlete, nekem meg nagyon fájt a lábam, a szokásos módon különváltunk a Mechwartnál, én villamossal, ő gyalog ment. Így én értem haza először, ugye.
Ilyenkor az utcában (hiába van kiváló környéken - 2. kerület dunapart) szoktak gyanús alakok lézengeni. Most viszont SENKI nem volt az utcán. Egy darab ember sem. Direkt néztem, mert ugye óvatos vagyok éjjel egyedül.. Már nagyon siettem a kapu felé, amikor a kódot beírtam, szintén körülnéztem (ilyenkor is mindig szoktam), és sehol senki. Beléptem a kapun, és elkezdtem nézni egy középre kirakott postai értesítőt, hogy nem nekünk jött-e. Senki nem volt már az udvaron sem, a lépcsőházban sem, szóval totális csend volt, én meg ott nézegettem a papírt. És egyszer csak valaki besuttogott a kapu kis rácsos ablakán, hogy "megbaszlak".... Rettentően megijedtem. Halálfélelmem volt. Még mondott valamit, de már nem is tudtam, hol vagyok, csak rohantam fel a lépcsőn (ilyenkor bezzeg nem érzi az ember ha fáj a lába), hallottam, hogy zörög, meg döngeti a kaput ez a valaki... Annyira vert a szívem, hogy fájt. Közben végig néztem lefelé a lépcsőn, hogy jön-e fel bárki is... Aztán a harmadikon a függőfolyosón megálltam, és néztem le, rettentő félelemben, és arra gondoltam, hogy de most jön majd D is, és mi van, ha még mindig ott áll ez az ember a kapu előtt,  és mi van, ha már történt is valami.. Úgyhogy emeltem a telefonom, hogy felhívjam, de pont akkor hallottam, hogy sípol a kapunyitó, és D megjött. Megvártam amíg felér, és megpróbáltam neki elmondani, hogy mi volt, de annyira sírtam, hogy csak 5 percre rá bírtam beszélni.
Azután mondta, hogy egyetlen embert látott az utcában amikor jött, nem messze a háztól, és nem nézett ki bizalomgerjesztőnek. És megbeszéltük, hogy soha de soha nem mászkálok este egyedül Budapesten. Mindig elkísér.
Lehet, hogy nem tűnik túl ijesztőnek, meg hogy miért ijedtem meg ennyire egy hülyétől. De nekem sajnos volt tapasztalatom ilyen emberekkel, és nem csak annyi hogy beszólogattak. És abban a pillanatban tényleg egyszerűen nem tudtam, hogy be tud-e bárhogy jönni, vagy egyáltalán, az elején azt se tudtam, honnan jön a hang... Úgyhogy csak futottam.
Remélem nektek sose lesz ilyenben részetek. Ilyenkor jövök igazából rá, hogy hiába vagyok erős meg mittudomén, de azért egy lány/nő nagyon kiszolgáltatott. Nagyon. És vigyázni kell magatokra.

Na most ez ennyi volt, tanulnom kell még módszertant, holnap 10-kor vizsga (javítom a megajánlott kettesem).
Legyetek jók, lányok ti meg ne mászkáljatok egyedül, vagy ha muszáj, akkor legyen nálatok paprikaspray (hiába hangzik idiótán, de jobb, ha van).

Szép estét!
Criollo.