Kiderült, hogy nem tudom megcsinálni a kérdőívezést.
Kb 5 címen voltam, és a házban lakó öregasszonyok egy kivételével mind elhajtottak a francba. Hiába magyaráztam, hogy nem, nem fogok a postaládába dobálni, meg kértem, hogy legyen szíves engedjen be a házba, mert azeötvöslorándtudományegyetemrőljöttem ésegyottanikutatásbansegédkezem satöbbi, erre az egyik néni mondta hogy csöngessek föl oda ahova mennem kell, de mondom nem tudom, kikhez kell mennem, mert csak egy cím van megadva nekem de neeeem, csengessek csak föl mert ő aztán nem enged be. És ez az a szituáció, amikor (ezt biztos mindenki maga elé tudja képzelni) mondom neki, hogy nem vagyok sem bérgyilkos, sem rabló, egy egyszerű egyetemi hallgató aki kérdőívezéssel lett megbízva de ő néz maga elé idegesen, és teljes ingoranciával rázza a fejét, hogy nem nem...és itt már látszik, hogy akár le is vághatnám a fejem ő úgy tenne mintha ott se lennék.
És ez volt a nemtudom hanyadik ilyen, és már kicsit bőgtem, de csak kicsit. Aztán úgy volt, hogy akkor D elkísér a pasarét felé lévő címre, és találkozzunk a moszkván, de ahogy megláttam sírva mentem hozzá, elmondtam neki, hogy mik történtek, és hogy ezt így nem lehet csinálni. És hogy hogy lesz így nekem pénzem? Mert azért ez a 20.000 forint elég jól jött volna. Kinek nem? Ja és mert hogy a hopon légköre kicsit nyomaszt. De ezt most nem szeretném kifejteni, mert rendesen nem is tudom, csak érzem, hogy nyomaszt.
Aztán megbeszéltük D-vel, hogy azért elmegyek párszor hoponolni, meg utánanézek valami munkalehetőségnek. És így kibírható lesz. A kérdőívet meg vissza kell sajnos, hogy adjam a tanszéknek, mert úgy tűnik, hogy az én lelki összetételem erre nem alkalmas.
De ez megint egy olyan, hogy már bocsánat, de basszák meg az ilyen öreg nénik. Akik ignorálnak mindent és mindenkit.
Komolyan, ha a második kerületből (itt tartózkodom) evakuálnánk őket, alig lézengene pár ember az utcákon. De lehet, hogy ez egész Budapestre érvényes.. Amúgy igen. Most így belegondoltam, és abba is hogy ez már régóta zavar. Sokszor olyan bepállott, öreges érzetet ad. Például amikor a villamoson megyek reggel, és pont akkor van az öregek kirajzása is, és levegőt se kapok az öregszagtól. És most ezt ne értse félre senki, engem mindig arra tanítottak, hogy tiszteljem az időseket, és át is adom a helyem az esetek többségében (a kisebb százalék, amikor nem adom át az abban az esetben történik, amikor a néni kb leverne a székről. Ilyeneknek nem adom át.), és természetesen vannak nagyszüleim (szerencsére), akiket rettentően szeretek. Nekem a problémám az ignoráns, akaratos, én-öreg-vagyok-te-meg-hangos-fiatal-aki-meri-élvezni-az-életet öregekkel van.
Na meg még egy dolog a villamosról. Hogy azért, mert fiatal vagyok, nekem biztos egészséges minden porcikám. Hát nem így van. És nem direkt csináltam ezt, el lehet hinni. A bal térdem és a jobb csípőm szarul van, és ezért sokszor nekem is jól esik a villamoson leülni, főleg, ha front van. És persze ezt nem láthatja senki kívülről, ezért szoktam elmondani, ha tényleg fáj és muszáj ülnöm. És ilyenkor van a rosszindulatú hitetlenkedés, hogy hát ilyen nincs, és ejnye, hogy nem adom át a helyet.
És én márpedig tisztelem az öregeket. Azokat, akik tiszteletre méltóak. De aki mint egy forma 1-es autó vág be elém amint kinyílik a kombinó ajtaja és lök félre, az ne szadizzon már azzal is, hogy miért nem tisztelem..
Bár elkalandoztam, de végszónak itt a véleményem. Mégpedig arról, hogy szerintem a városi öregnél még a falusi is sokkal jobb. Aki bár pletykál, néha rosszindulatú, de legalább kíváncsi. És érdeklődik. A városi öregség nagy része pedig már csak a fejébe fordul, és kizárja a külvilágot, és szerintem már csak ilyen challenge-eket lát maga előtt, hogy "foglald el a legjobb széket a villamoson, akár emberáldozatok árán is". Egyszerűen nem tudnak magukkal mit kezdeni, és azt érzem sokszor, hogy a város pont ezért már nem idősnek való. Mert tényleg azon kívül, hogy reggel kirepül, elmegy a piacra, nincs nagyon más dolga. Falun az idősek teljesen elvannak, megvan a kis kertjük, azt művelik, van pár kecske, malac, sok tyúk, satöbbi amikkel boldogan foglalkoznak, és az életkedvük is megmarad. Na meg az utcára kiállva a szembeszomszédasszonnyal való pletykálás sem utolsó elfoglaltság.
Most biztos, hogy elfogultan írtam, mert nagyon rosszul estek a tegnapi dolgok (igen, extra érzékeny vagyok) de akárhogy is, biztosan van igazság benne.
A problémám ezzel a bejegyzéssel az, hogy nem erről akartam írni, de legalább kiadtam a sérelmeimet.
Most megyek a hoponhoz, mert pár jeggyel lett valami problem még a múltkori etyekes bortúrás témában, aztán meg, ha már ott vagyok, akkor elmegyek a Trónok harca könyvemért az Alexandrába:)
Na legyen nagyon szép napotok, pihenjetek, tanuljatok, valami:) Én délután logikára gyúrok, holnap vizsga.
Criollo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése