Vigyázz azzal a lóval, amelyiknek látszik a szeme fehérje

- Szokták volt mondani a nagy lovasok.
És én eddig ezt csak megerősíteni tudom. Ez a mai napon is tapasztalható volt, ugyanis elmentem terepre a lovas barátnémmal.

Apa barátjának a fiának a lovával:D Ez így most bonyolultan hangzik pedig nem az. Amúgy a két ló ugyanazon a helyen van tartva, szóval így az egybeesés:) És nagyon nagy mázli hogy odaadta a lovát, mert nem erről híres:D
Még apa tanította-lovagolta be a lovat, suttogós módszerrel, azóta egy kicsit el lett rontva, de nem súlyosan, épp annyira, hogy egy felfújt hólyag legyen belőle akihez az ember félve megy oda. Amúgy egy kis arab szerkezetű ló, olyan kecses mint egy arab, de nem olyan szikár, szóval szép:)
Csak a természetével vannak gondok, de ma megembereltem magam, és felültem, és mentem, és ahhoz képest, hogy egy éve ültem utoljára lovon (na jó, fél éve), olyan volt, mintha tegnap hagytam volna abba. Rendkívül üdítő volt, olyan, hogy éreztem, hogy nekem ott a helyem.
Ráadásul a lovam nyergével mentem, és mintha a szár is az övé lenne.. Nem tudom, apa kölcsönadta-e azt is. De főleg az volt egy kicsit bizarrul borzongató, hogy a ló bal oldala felülről nézve kiköpött a lovam... Kicsit sírtam is, de olyan mosolygósan, mert teljesen olyan volt, mintha az enyémen ülnék (csak neki kedvesek voltak a szemei, meg nagyobb is volt, meg jóóóóval kényelmesebb). Viszont ha csak egy pillanatra néztem oldalra, akkor olyan volt, mint régen.
Legalább meggyőződtem róla, hogy lehet zumba, meg bármi, de nekem akkor is lóháton a helyem.
Ja, és ami a legjobb: felhívtam a ló gazdáját most este, hogy megköszönjem, és azt mondta a végén, hogy szóljak bármikor ha akarok menni:))
Egyébként semmi gond nem volt vele miután felültem, a felétől hosszú, szinte lógó szárral bandukoltunk.

Most pár képet mutogatok, egy része még tegnap készült amikor lefutószáraztuk a lovat, a másik része értelemszerűen mai termés:D

Őt hipónak becézzük apával - az egész ló sötétszürke a fejét és pár pöttyöt kivéve rajta:)

Ez a kedvenc képem:) Barátném és a lova 

A baloldalt látható dombra mentünk fel - igen meredek volt, de felkaptattunk)

Már fent:) 

Messze a falu:) 

Ennnnnyi:) Tudom hogy ez kb mindenki érdeklődési körén kívül esik, de leírtam, mert számomra kellemes, sőt nagyon jó élmény volt, és fontos volt, hogy bebizonyosuljon számomra, hogy még mindig tudok lóval bánni ugyanúgy, mint egy éve.:)

Amúgy D most itt van nálunk, most volt a szülinapja, sütöttem neki meglepetés Rákóczi túróst:))
Most meg majd Game of Thronest nézünk apával, szóval minden a legnagyobb rendben, csak a seggem fáj istentelenül:D

Na szép estét nektek, igyekszem hamar bejegyzéssel jönni:)

Criollo.