lets get going

Úgy durván egy óra múlva már elindulunk Horvátországba. Már megcsináltam az egész famíliának a szendvicseket, bepakoltuk a kajákat egy nagy szatyorba, mindjárt elkezdünk minden mást a kocsiba is zsúfolni, csak még nem tuti hogy hova is megyünk, és előre felépített sátorunk lesz, vagy mi viszünk-e sátrat. Mert az utolsó pillanatban anya talált egy jobb lehetőséget, feleáron Novigrad környékén a parton, ahol épített sátrak vannak, viszont nem tudtuk még megkérdezni az irodát (általában nem irodával megyünk - igazából sose - de ez kedvezőbb lenne). A honlapjukon az van, hogy 9-től van nyitva az iroda, anya felhívta őket 9:10 kor, és az üzenetrögzítő tájékoztatta, hogy bár az iroda nyitva van, DE telefonon csak fél 10-től elérhető....:D Ez wtf? Szóval még mindig nem derült ki, hova is lesz az útirány.

A Trónok Harca könyv Pesten felejtése miatt eléggé elkenődtem, hiszen ezt vártam már amióta megvan a könyv (kb fél hónapja, de attól még ezt vártam végig), és még tegnap a rohangálás közben apával is telefonáltam, és ott is szó volt róla, hogy jaj de jó lesz a tengerparton olvasni a Trónokharcát, meg még egy szaktársammal is beszéltük, szóval i don't get it. Hogy hogyan felejtettem el. Na whatever.. Letöltöttem a tabletre pdf-ben, hogy azért belekezdhessek.

Szóóóval most megyek ki megetetni a kutyát-macskákat, aztán pakolunk be, és irány Horvátország.

7-8-a körül érkezem, hozok képeket, addig is legyen szép a hetetek, érezzétek jól magatokat, remélem már mindenki végzett a vizsgákkal:)

Sziasztok!!
Criollo.

fuck this shit

Ma volt az utolsó vizsgám, holnap indulunk horvátországba. A maradék 3 jegybeírást drága-drága D intézi. Tudom milyen nagy áldozat ez neki, mert utál bejönni az eltére úgy hogy ő nem jár oda, nem tudja mi merre van, ilyesmi. Szóval imádom.
Másrészt meg rohadt rohanós napom volt, 10-fél11 vizsga, utána fél óra várakozás egy másik tanárra aztán kiderül, hogy ő nem is ír be jegyet akkor, jöjjünk vissza fél1kor, erre elmentünk az Arénába fürdőruhát venni (ott a legközelebbi tesco), fél1-re pont visszaértem, fél óra várakozás megint, más tanár jött de az beírta a jegyet. Aztán rohanás haza pakolni a bőröndbe kb negyed óra alatt, ekkor olvasom az emailt a módszertani tanszékről hogy a vizsgámhoz nincs meg a piszkozat, ó bazmeg az kellett? dehát én hazahoztam... erre hogy írjam meg máskor, mondom nem leszek már itthon, de hazahoztam a piszkozatot. erre hogy akkor küldjem el levélben gyorsan. Ó BAZMEG kidobtam tegnap mondván úgysem kell. D meg az egész szemetest kidobta a lenti nagy konténerbe... Rohanás le, kikukázás, borítékolás, címzés, pakolás, az egész nagy bőrönddel minipostára benyomakodás, fél óra várakozás megint, aztán végre feladtam a levelet, rohanás D-ékhez ebédelni, rohanás a vonatra.

Mindent megcsináltam amit kellett.
CSAK A ROHADT TRÓNOK HARCÁT FELEJTETTEM OTTHON

latte macchiato

Nem tudom, a jóval vagy a rosszal kezdjem-e.. de inkább a jóval. Vagyis viccessel. Ami megnevettetett.

Ma vártam jegybeírásra, D is elkísért. Már egy ideje vártunk, amikor D megunta, és elment egyet sétálni az épületben. Pont ekkor jött vele szemben szintén jegyet beíratni egy volt gimis csoporttársa, akit rettenetesen utált, egy lány, aki mértéktelenül hülye. Inappropriate szituációkban mond mérhetetlen nagy hülyeségeket iszonyat idegesítő, affektáló modorban/hangon. Szóval D mondhatni direkt véletlenül nem vette észre. Igen ám, de a lány gimiben teljesen odavolt érte, annak ellenére, hogy D szimplán ignorálta. Szóval volt olyan szituáció, hogy órán valahogy szóbajöttem, és akkor kérdezte a lány D-t, hogy "miiiii neked van barátnőd??!" és erre egy másik csoporttárs (akinek amúgy kb semmi köze D-hez) rávágta, hogy "már másfél éve együtt vannak te idióta":D De mindegy, ilyenek voltak.
Aztán ma meglátta a lány D-t. Azt valahogy nem vágta le, hogy velem volt, így odajött hozzám, hogy "hova tűnt a srác? én ezt a srácot ismerem. én nagyon ismerem! hová ment? meg kell keresnem" - gondolhatjátok hogyan álltam ott:D Kb belülről szétszakadtam a nevetéstől. De inkább megértően mosolyogtam. Hát igen, ez a srác tényleg jól néz ki.:D
Aztán beállt a barátnőivel a sorba, és velük kezdte ugyanezt (hol a srác hova tűnt én ismerem én beszélni akarok vele stb), alig bírtam már ott állni röhögés nélkül. A legjobb az volt amikor az egyik barátnője azt válaszolta, hogy "biztos meglátott téged és menekült":D
Szóval funny volt végignézni a szenvedését, ahogy lesi, melyik irányból bukkan fel D (nem bukkant, kiült a tetőteraszra), mivel ő ezt a srácot ismeri, és beszélgetni akar vele.
D azt mondta, azt kellett volna válaszolnom a "hol van a srác" kérdésre, hogy esténként az ágyamban megtalálod:D Dehát nekem ilyenek nem jutnak eszembe ott és akkor.
Mindenesetre kiváló perceket okozott ez a szituáció. Még a Családszociológia kettesemet is ellensúlyozza, mondhatni.


Aztán most a rossz.. ami tényleg rettenetes volt. Megpróbálom rendesen leírni.
Szóval az volt, hogy tegnap késő estig D-éknél maradtunk, filmet néztünk, szóval éjjel 1-körül indultunk át a lakásba. Mivel D-nek nincs bérlete, nekem meg nagyon fájt a lábam, a szokásos módon különváltunk a Mechwartnál, én villamossal, ő gyalog ment. Így én értem haza először, ugye.
Ilyenkor az utcában (hiába van kiváló környéken - 2. kerület dunapart) szoktak gyanús alakok lézengeni. Most viszont SENKI nem volt az utcán. Egy darab ember sem. Direkt néztem, mert ugye óvatos vagyok éjjel egyedül.. Már nagyon siettem a kapu felé, amikor a kódot beírtam, szintén körülnéztem (ilyenkor is mindig szoktam), és sehol senki. Beléptem a kapun, és elkezdtem nézni egy középre kirakott postai értesítőt, hogy nem nekünk jött-e. Senki nem volt már az udvaron sem, a lépcsőházban sem, szóval totális csend volt, én meg ott nézegettem a papírt. És egyszer csak valaki besuttogott a kapu kis rácsos ablakán, hogy "megbaszlak".... Rettentően megijedtem. Halálfélelmem volt. Még mondott valamit, de már nem is tudtam, hol vagyok, csak rohantam fel a lépcsőn (ilyenkor bezzeg nem érzi az ember ha fáj a lába), hallottam, hogy zörög, meg döngeti a kaput ez a valaki... Annyira vert a szívem, hogy fájt. Közben végig néztem lefelé a lépcsőn, hogy jön-e fel bárki is... Aztán a harmadikon a függőfolyosón megálltam, és néztem le, rettentő félelemben, és arra gondoltam, hogy de most jön majd D is, és mi van, ha még mindig ott áll ez az ember a kapu előtt,  és mi van, ha már történt is valami.. Úgyhogy emeltem a telefonom, hogy felhívjam, de pont akkor hallottam, hogy sípol a kapunyitó, és D megjött. Megvártam amíg felér, és megpróbáltam neki elmondani, hogy mi volt, de annyira sírtam, hogy csak 5 percre rá bírtam beszélni.
Azután mondta, hogy egyetlen embert látott az utcában amikor jött, nem messze a háztól, és nem nézett ki bizalomgerjesztőnek. És megbeszéltük, hogy soha de soha nem mászkálok este egyedül Budapesten. Mindig elkísér.
Lehet, hogy nem tűnik túl ijesztőnek, meg hogy miért ijedtem meg ennyire egy hülyétől. De nekem sajnos volt tapasztalatom ilyen emberekkel, és nem csak annyi hogy beszólogattak. És abban a pillanatban tényleg egyszerűen nem tudtam, hogy be tud-e bárhogy jönni, vagy egyáltalán, az elején azt se tudtam, honnan jön a hang... Úgyhogy csak futottam.
Remélem nektek sose lesz ilyenben részetek. Ilyenkor jövök igazából rá, hogy hiába vagyok erős meg mittudomén, de azért egy lány/nő nagyon kiszolgáltatott. Nagyon. És vigyázni kell magatokra.

Na most ez ennyi volt, tanulnom kell még módszertant, holnap 10-kor vizsga (javítom a megajánlott kettesem).
Legyetek jók, lányok ti meg ne mászkáljatok egyedül, vagy ha muszáj, akkor legyen nálatok paprikaspray (hiába hangzik idiótán, de jobb, ha van).

Szép estét!
Criollo.

googly googly googly go away

Ismét jelentkezem, egy reggeli háromórás lovaglás után:) 8-tól fél 12ig toltuk az ipart, nagyon kellemes volt. Egy új, idegen lovon mentem aki csak átmenetileg van a többi lóval, amíg csinálják a helyét, és a gazdája engedélyt adott a lovaglására:) Egy arab jellegű idős kanca, a csikója is itt van, egy csodás színű kis sodrott. Baromira megtetszett ez a csikó, annyira össze van rakva, és nagyon helyes pofája van.:) Amúgy egy éves és már nagyobb mint az anyja...

Mutogatok pár fotót, aztán ALSZOM:D Este kertiparti, grillezés, etc, szóval kialszom magam:)
Egyébként a képek "rendkívül" előnyösek, a lovaglás nem igazán teszi az embert fotogénné:D

Pocsolya-probléma..  

Barátnőm lova, akit nyaranta karbantartok amíg ő dolgozik:) Csodaszép.

Csikó:) Kicsit lehetne hosszabb nyaka, de nagyon helyes.

Együtt a csapat

Ezek a vállalható képek:D Most szorri de kidőlök, így is alig marad nyitva a szemem:) Majd jelentkezem.

Criollo.

hamburger night

Most itt vagyunk négyen nálunk, csináltam hamburgereket:) Mármint úgy igazán házit, a zsömlétől a húsig mindent. Zóránál láttam amúgy, az alapján készült, és jelentem, elképesztően finom lett!! Igazi orgazmus a szájnak:D

Másrészt pedig, volt egy olyan challengeünk, hogy a nagyszeműnek a körmeit lereszeljük, mivel sajnos a helye nem elég nagy ahhoz, hogy sokat tudjon ugrálni, ilyesmi, szóval megnőtt neki. De most elszántuk magunkat, és nekiültünk az operációnak:) Nagyon kell figyelni, hogy a körmében majdnem végigfutó kis ér ne sérüljön, ezért jó erősen megvilágítottuk, és egy régi h&m-es körömreszelővel estünk neki:) Védőfelszerelésnek egy lovaglókesztyűt és jobb híján egy téli kötött kesztyűt használtunk ( ez utóbbit csak később vette fel D, miután úgy belecsípett az ujjába a nagyszemű, hogy kicsit véres is lett:D ) mondjuk nem csodálom, elég ijesztő lehetett neki, hogy hárman állnak fölötte és lefogják és a körmét matatják:D Szegény nagyon meg volt illetődve a végén, úgyhogy hagytuk is, a másik lábát majd holnap:)

Csípné a kezét:D

Nem kell aggódni, nagyon vigyáztunk, jól van a madár, azért is hagytuk abba egy mancs után, hogy nehogy nagyon megdolgozza a kis agyát az esemény:) És nagyon szép máánikűrje lett.

Na most megyek, kiváááló lett ez a hamburger, van még popcorn, ser dögivel:D Most nézünk Alient (én nem, mert nem bírom az ilyet), szééép éjszakát.:)

Criollo.

El kellene indulnunk visszafelé - sürgette őket Gared.

Miután megírtam az előző, kevésbé kellemetes hangulatú bejegyzést, elmentem gyorsan a hoponba, megcsináltam a dolgom, aztán elszaladtam VÉGRE az Alexandra könyvházba a könyvemééért:)
Szóval az enyém, itt van, olvasásra vár - erre még tényleg várnia kell, mert előbb az Imprimatur-t akarom elolvasni, másrészt pedig vizsgaidőszakban nem kééne...

Szorri a képminőségért, a fényképezőm le van merülve.

Eztán pedig jókedvemtől vezérelve elmentem a deák téri Cserpes Tejivóba. Ma olvastam róla életemben először, még reggel az ágyban, viszont ha már ott voltam helyben, miért ne nézzem meg milyen? Főleg, hogy úgy olvastam, korrekt árai vannak.
Hát bementem, jó sokan voltak. Kértem egy habos klasszikus menüt (390 Ft, egy kakaós csiga + 3deci kakaó - igazi tejjel- jó sok tejszínhabbal), meg egy sajtos pogácsát (ez is 100 valamennyibe került). Aztán jól belaktam. A kakaó isteni finom, igazi kakaó, a csiga pedig frissen volt kisütve, puha, az alja ropogós a karamellizálódott cukortól, mmmm. A közepe pedig (mert mint tudjuk madarat tolláról, embert barátjáról, kakaós csigát közepéről) omlós, lány, olvadós! A sajtos pogácsa pedig olyan puha volt, hogy bele is feküdnék, höhö.
A benyomásaim jók, lényegében 500 forintból rohadtul belaktam, és nagyon finom is volt. A WC pedig külön szót érdemel, itt is egy link (a wc-ről készült kép a bejegyzés vége felé van) : http://varosban.blog.hu/2012/06/11/cserpes_tejivoja_beveszi_budapestet
Szóval ide még fogok jönni, az hótziher. Akár egyedül, akár kompániával, de ezt én nem hagyom veszni:)

Na most megyek logikázni, jaj.

Criollo.

joghurtos eper müzlivel

Kiderült, hogy nem tudom megcsinálni a kérdőívezést.
Kb 5 címen voltam, és a házban lakó öregasszonyok egy kivételével mind elhajtottak a francba. Hiába magyaráztam, hogy nem, nem fogok a postaládába dobálni, meg kértem, hogy legyen szíves engedjen be a házba, mert azeötvöslorándtudományegyetemrőljöttem ésegyottanikutatásbansegédkezem satöbbi, erre az egyik néni mondta hogy csöngessek föl oda ahova mennem kell, de mondom nem tudom, kikhez kell mennem, mert csak egy cím van megadva nekem de neeeem, csengessek csak föl mert ő aztán nem enged be. És ez az a szituáció, amikor (ezt biztos mindenki maga elé tudja képzelni) mondom neki, hogy nem vagyok sem bérgyilkos, sem rabló, egy egyszerű egyetemi hallgató aki kérdőívezéssel lett megbízva de ő néz maga elé idegesen, és teljes ingoranciával rázza a fejét, hogy nem nem...és itt már látszik, hogy akár le is vághatnám a fejem ő úgy tenne mintha ott se lennék.
És ez volt a nemtudom hanyadik ilyen, és már kicsit bőgtem, de csak kicsit. Aztán úgy volt, hogy akkor D elkísér a pasarét felé lévő címre, és találkozzunk a moszkván, de ahogy megláttam sírva mentem hozzá, elmondtam neki, hogy mik történtek, és hogy ezt így nem lehet csinálni. És hogy hogy lesz így nekem pénzem? Mert azért ez a 20.000 forint elég jól jött volna. Kinek nem? Ja és mert hogy a hopon légköre kicsit nyomaszt. De ezt most nem szeretném kifejteni, mert rendesen nem is tudom, csak érzem, hogy nyomaszt.
Aztán megbeszéltük D-vel, hogy azért elmegyek párszor hoponolni, meg utánanézek valami munkalehetőségnek. És így kibírható lesz. A kérdőívet meg vissza kell sajnos, hogy adjam a tanszéknek, mert úgy tűnik, hogy az én lelki összetételem erre nem alkalmas.
De ez megint egy olyan, hogy már bocsánat, de basszák meg az ilyen öreg nénik. Akik ignorálnak mindent és mindenkit.
Komolyan, ha a második kerületből (itt tartózkodom) evakuálnánk őket, alig lézengene pár ember az utcákon. De lehet, hogy ez egész Budapestre érvényes.. Amúgy igen. Most így belegondoltam, és abba is hogy ez már régóta zavar. Sokszor olyan bepállott, öreges érzetet ad. Például amikor a villamoson megyek reggel, és pont akkor van az öregek kirajzása is, és levegőt se kapok az öregszagtól. És most ezt ne értse félre senki, engem mindig arra tanítottak, hogy tiszteljem az időseket, és át is adom a helyem az esetek többségében (a kisebb százalék, amikor nem adom át az abban az esetben történik, amikor a néni kb leverne a székről. Ilyeneknek nem adom át.), és természetesen vannak nagyszüleim (szerencsére), akiket rettentően szeretek. Nekem a problémám az ignoráns, akaratos, én-öreg-vagyok-te-meg-hangos-fiatal-aki-meri-élvezni-az-életet öregekkel van.
Na meg még egy dolog a villamosról. Hogy azért, mert fiatal vagyok, nekem biztos egészséges minden porcikám. Hát nem így van. És nem direkt csináltam ezt, el lehet hinni. A bal térdem és a jobb csípőm szarul van, és ezért sokszor nekem is jól esik a villamoson leülni, főleg, ha front van. És persze ezt nem láthatja senki kívülről, ezért szoktam elmondani, ha tényleg fáj és muszáj ülnöm. És ilyenkor van a rosszindulatú hitetlenkedés, hogy hát ilyen nincs, és ejnye, hogy nem adom át a helyet.
És én márpedig tisztelem az öregeket. Azokat, akik tiszteletre méltóak. De aki mint egy forma 1-es autó vág be elém amint kinyílik a kombinó ajtaja és lök félre, az ne szadizzon már azzal is, hogy miért nem tisztelem..

Bár elkalandoztam, de végszónak itt a véleményem. Mégpedig arról, hogy szerintem a városi öregnél még a falusi is sokkal jobb. Aki bár pletykál, néha rosszindulatú, de legalább kíváncsi. És érdeklődik. A városi öregség nagy része pedig már csak a fejébe fordul, és kizárja a külvilágot, és szerintem már csak ilyen challenge-eket lát maga előtt, hogy "foglald el a legjobb széket a villamoson, akár emberáldozatok árán is". Egyszerűen nem tudnak magukkal mit kezdeni, és azt érzem sokszor, hogy a város pont ezért már nem idősnek való. Mert tényleg azon kívül, hogy reggel kirepül, elmegy a piacra, nincs nagyon más dolga. Falun az idősek teljesen elvannak, megvan a kis kertjük, azt művelik, van pár kecske, malac, sok tyúk, satöbbi amikkel boldogan foglalkoznak, és az életkedvük is megmarad. Na meg az utcára kiállva a szembeszomszédasszonnyal való pletykálás sem utolsó elfoglaltság.

Most biztos, hogy elfogultan írtam, mert nagyon rosszul estek a tegnapi dolgok (igen, extra érzékeny vagyok) de akárhogy is, biztosan van igazság benne.
A problémám ezzel a bejegyzéssel az, hogy nem erről akartam írni, de legalább kiadtam a sérelmeimet.
Most megyek a hoponhoz, mert pár jeggyel lett valami problem még a múltkori etyekes bortúrás témában, aztán meg, ha már ott vagyok, akkor elmegyek a Trónok harca könyvemért az Alexandrába:)

Na legyen nagyon szép napotok, pihenjetek, tanuljatok, valami:) Én délután logikára gyúrok, holnap vizsga.

Criollo.