Most, hogy 3 napig én trafózom esténként, végre megint lesz egy rakás pénzem. Mondjuk ennek egy részét arra fogom költeni, hogy a Borsókát ivartalanítsuk, mert megérett rá a helyzet.
Ja, ha már macskák: nektek, akiknek lakásban (is) tartott macskátok van, hogy telnek az éjszakák? Mert nálunk úgy van, hogy beengedem az udvarról kb este 7 körül, akkor vadászik a szobámban, meg relaxál, aztán 10 körül már alszik akkor is, ha én nem. Én elalszom olyan 1 körül, felébred arra hogy lekapcsolom a lámpát, akkor felkel és a fejem mellé helyezkedik, aztán alszik tovább egészen fél 6ig, mert akkor ébred. Nyújtózik egyet, leugrik az ágyról, és mint aki jólvégezte dolgát, vonulna ki egyenesen a szobából, de én ezt nem hagyom, mert zavar a matatás, úgyhogy azonnal ki szoktam tessékelni az udvarra.
Olvastam, hogy egy csomó benti macskánál az van, hogy őrültködnek végig és nehéz tőlük aludni, vagy ki kell zárni a szobából és csak akkor lesz nyugalom éjjel. Ez Borsónál szerencsére nem áll fenn, valószínűleg azért mert egész nap kint van, vadászik, játszik a többiekkel meg a kutyával, úgyhogy eléggé elfárad a nap végére és kell neki az alvás. Kicsit megijedtem azért, nehogy az legyen hogy egyszer csak meggondolja magát és mégis fesztiválba kezd nekem hajnali háromkor.
Ma ugyebár Dúró Dórához voltam hivatalos a fehér házba. Már kezdek belejönni a portásokkal való kommunikációba, bár kétségtelenül fura, hogy katonaruhában vannak. De azt hiszem, hogy a legjobban akkor jár az ember, ha őszintén elmondja, hogy fingja nincs, hogy hol mi van és mit kell csinálni ahhoz, hogy átjusson a biztonsági kapun, és akkor mindenki kedves és mosolygós lesz.
Ma is úgy kezdtem a portán, hogy "Jó napot kívánok, őőőő időpontom van. (kis szünet, gondolkoztam hogy van-e még fontos információ) Igazából ennyi." Erre elnevette magát a srác, és máris lehetett közvetlenül beszélgetni.
Már beletörődtem, hogy szar, ismeretlen szituációkban akaratomon kívül totál őszinte vagyok az elveszett és bizonytalan helyzetemet tekintve, de igazából eddig csak jót eredményezett, úgyhogy annyira nem gáz.
Szóval ma a képviselői irodaházban voltam, és interjúztam egy jót Dúró Dórával. Fura volt, mert kicsit aggódtam, hogy kiül majd az arcomra a Jobbik minden tagját érintő kollektív antipátia, de meglepődtem magamon, és büszke is voltam, hogy teljesen objektív tudtam maradni végig.
Spoiler, de annyira objektív voltam, és annyira nem látszott, hogy vérmes libsi vagyok, hogy a végén még szóróanyagot is kaptam a Jobbik ifjúsági tagozatáról.
Attól függetlenül, hogy semmilyen szinten nem tudok azonosulni azzal, ami Dóra fejében van, nagyon kedvesnek, aranyosnak és értelmesnek találtam. Mindamellett persze, hogy közben még hálás is vagyok neki, amiért időt szánt rám, bár ez nyilván neki is jó.
Fura különbségek tűntek fel a hétfői interjúmhoz képest. Például a kommunikációban: Detti végig a szemembe nézett beszéd közben, ami az egyik véglet, Dóra pedig pont ellenkezőleg, időnként nézett csak rám, egyébként pedig nagyjából a kanapéhoz beszélt. Detti nagyon magabiztos kiállású, erős és határozott nőként volt jelen, Dóráról pedig az volt a benyomásom, hogy félénk, kicsit talán szorongó, önbizalomhiányos (alig nézett rám, nem képviselte markánsan véleményét, bizonytalanul fogalmazott, visszakozott időnként, ha saját véleményét fogalmazta meg, akkor utána bizonytalanul mosolygott) . Nyilván ezek nem diagnózisok, egyszerűen csak így éreztem, és nem is tervezek ebből semmilyen következtetést levonni, viszont érdekes volt megtapasztalni mindkét végletet. Ő is, ahogy Detti is, próbált néha pártprogramot nyomatni, néha egészen random módon, szóval így össze is zavarodtam például ma is, hogy hogyan jutottunk a női-férfi szakmai kvalitások ecsetelésétől odáig, hogy a Jobbik a korrupció ellen harcol, de a meglepődés után szolidan visszatereltem a témát a medrébe ("de mégis, vezető beosztású nőként hogy érzed, milyen tulajdonságaid tesznek alkalmassá erre a feladatra?")
Fura volt a közegek közti különbség is, míg Dettinél teljesen közvetlen, informális volt a hangulat (leszámítva a díszes parlamenti termet, amit kaptunk az interjú erejéig), viccelődős-beszélgetős, addig Dóránál egyrészt végig bent ült az asszisztense, aki a billentyűzetén kalapált (élmény lesz visszahallgatni a felvételt), másrészt ez az asszisztens időnként felpattant, és kb körbenyalta a seggem, hogy mit tölthet, gyümölcslevet-ásványvizet?
Érdekes volt tapasztalni magamon, hogy tényleg objektíven hallgatom végig, és miközben olyanokat mond, hogy "majd ha kormányra kerülünk", akkor nem az jut eszembe először, hogy tökönszúrom magam, hanem mosolyogva bólogattam, majd az interjú végén, elbúcsúzáskor további jó munkát kívántam. Igazán büszke vagyok magamra, jár a vállveregetés.
Mikor kimentem az irodából és már a folyosón öltözködtem, az asszisztens úr utánam szaladt, és adott két Jobbik IT-s könyvecskét, amit ő írt, az egyik mindenféle eszméről szól, például a cionizmusról, genderről, liberalizmusról, turanizmusról, hungarizmusról, konzervativizmusról, stb. A másik könyv meg valamilyen kódex a fiatalok életéhez, ilyenekkel, hogy a hazádnak szülni a legnagyobb gyönyörűség, meg amúgy is, a keresztény értékek.
Nagyon tanulságos olvasni őket, mert első pillantásra tök olyan, mint egy objektív beszámoló, mondjuk tényleg arról, hogy mi a gender, ezzel hiteles érzetet kelt, hogy no lám, milyen elfogulatlan és tárgyilagos, aztán egyszer csak észrevétlenül elkezd elejteni bullshit, demagóg infókat, például hogy a gender eszméjét támogató emberek mind semlegesneműként akarják nevelni a gyereküket, ez a társadalom végéhez vezet, satöbbi, mindezt olyan illusztrációval, amin egy rózsaszín tüllszoknyás kisfiú és egy fegyvert fogó kislány látható. Azt hiszem, érzékelhető, miről beszélek.
Ilyen randa ez az épület belülről
A kilátás viszont nagyon szép
A szuvenírjeim
Nagyon tanulságosak ezek az interjúk, eléggé várom már a többit is. Sokat fejlődöm én is közben, illetve igazán érdekes és (muszáj megint ezt a szót használnom) tanulságos a tévében látott politikusokkal fésztufész lenni.
Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy az asszisztense, akivel végig emaileztem, és aki elém jött a 17-es kapuhoz, szintén TáTK-s volt, és tavaly együtt jártunk egy kurzusra. Beszélgettünk egy jót, amíg Dettire vártunk.
A második meglepetés maga a "képviselőnő" volt, aki azonnal felajánlotta, hogy tegeződjünk, és a lehető legközvetlenebbül viselkedett. Nagyon kedves volt, humoros, és mindenre készségesen válaszolt. Azt mondjuk sejtettem, hogy kicsit néha beleveszi majd a pártja népszerűsítését, a kormány kritikáját, és ez így is lett, de ilyenkor visszatereltem a témára. Egyébként nagyon érdekes volt megfigyelni a tudatos kommunikációra utaló jeleket - a folyamatos szemkontaktust például, ami elsőre kellemetlen volt, de utána már tudtam én is tartani.
Az interjú jól sikerült, utána pedig Detti rohant a frakcióirodába, mert ülés kezdődött 10 percen belül. Annak ellenére, hogy készülnie kellett rá, magával vitt az LMP irodába - közben megmutatta a titkos parlamenti lépcsőket, amiken kb csak ők közlekednek -, körbevezetett, bemutatott a képviselőknek, meg a munkatársainak. Hihetetlenül kedves volt.
Aztán amikor elköszöntünk, mondta, hogy majd meghív az általa szervezett programokra, adott elérhetőséget Vadai Ágneshez és Szelényi Zsuzsához (mert hozzájuk nem találtam), és mondta, hogy szól is nekik, hogy majd keresem őket. A végén még hozzátette, hogy ha bármilyen segítségre szükségem van, amiben ő tud segíteni, keressem a későbbiekben is.
Aztán jött az általam is ismert asszisztenslány, és lekísért a bejárathoz. Közben mesélt egy csomót az épületről, meg mutatott érdekes dolgokat, például azt a liftet, amiben szék is van.
Vicces volt amúgy, mert az interjú után, amikor Dettivel mentünk az irodába, összefutottunk a Plankó-TBG-Botos trióval, akik épp ezt a videót mentek készíteni.
Egyébként meglepődtem, mert nagyon szimpatikus hely volt számomra az egész parlament, igzából teljesen mindegy volt, hogy ki jött szembe - akármilyen képviselő vagy karbantartó, vagy őr - mindenki mosolyogva, előre köszönt még nekem is, pedig én aztán bőven nem ott dolgozom. Amennyire féltem tőle, annyira jó élmény volt ez az egész. Vagy még annál is jobb. A legizgalmasabb tényleg az volt, hogy bemehettem a frakcióirodába, és megismertem az LMP munkatársait.
Nagyon jó volt.
Van egy olyan gyanúm, hogy a holnap reggeli, Dúró Dórás interjúm nem lesz ekkora élmény.
Szabó Tímeával a szakdoga interjú épp megbeszélés alatt
Kunhalmi Ágnessel a szakdoga interjú lebeszélve
konzulensemmel a szakdogaírás megbeszélve
meg is ijedtem
be kell mennem a tanszékre megkérdezni a PHD lehetőségét
mert ha az általam favorizált témát tudnám vinni (Izland, Ásatrúfélagið), akkor tudnék pályázni akár 90 napos PHD-tanulmányútra is Izlandra
kicsit félek, hogy mi lesz velem, de ezen ráérek aggódni amikor már kész a szakdolgozatom
voltunk a Csendesben Pandát hallgatni, zseniális volt, szerelmes vagyok a zenéjébe, megyünk jóval többször is
a tojó papagájunk haldoklik, beakadt egy tojása, ami nem jön ki. Az állatorvos azt mondta hogy ez eléggé végzetes. Úgyhogy valószínűleg ma úgy döntünk, hogy altassa el
sokat sírtam emiatt, pedig nem gondoltam, hogy kötődöm hozzá
az utóbbi pár hétben sokszor voltunk színházban - Faust I, Godot-ra várva, tegnap pedig az E föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY címűt néztük meg. Igazából mindet csak ajánlani tudom, de a legnagyobbat ez utóbbi ütött. Igazi katarzisélmény. Akinek van rá alkalma, pénze, az mindenképp menjen el.
otthon alakul a vendégház terve, éppen a tavaszi EU-s pályázatokat várjuk
nekem pedig szintén sok terv van a fejemben ezzel kapcsolatban, amiben lovak is szerepet kapnak
tegnapelőtt meg a Pilisben túráztunk D családjával
akciós a vadlazac a Penny-ben, úgyhogy tegnap ebédre kisütöttem serpenyőben két szelet halat, csak sóval-borssal, csináltam hozzá néhány szem rendes, meg néhány szem édeskrumpliból pürét, illetve sütöttem hozzá sütőben mindenféle gyökérzöldséget paprikában megforgatva. Jó ropogósak lettek. Nagyon finom volt.
Eleve többet kéne Pennybe járni, mert nagyon olcsó, csak annyira nagyon nem esik útba, főleg bicajjal nem.
Még most februárban elvisszük a Borsóka macskát ivartalanítani. Aztán majd a bátyja, a Tök is sorra kerül, mert nem akarjuk még egy kandúrunkat elveszíteni
Ja, egyébként ugye már egész sokat aludtam otthon a Borsóval, úgy, hogy ő is az ágyon, és kezdem megszokni. Az elején még nagyon idegesített, de elkezdtem élvezni. Holnap D is jön velem haza, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy értékeli majd a macska, hogy kettőnk mellett kell elférni.
Amikor hazajárok, mindig elmegyek anyával és apával pilatesre. Nagyon jó, illetve az még jobbá teszi, hogy a két vicces és jófej szülőmmel együtt szenvedünk.
Voltunk egyébként tüntetni, és most apa is feljött mint érintett pedagógus. És nagyon jó volt.
jelen pillanatban a legaktuálisabb problémám az, hogy két hét múlvára meg kéne írnom a szakdogám felét.
Valami különös oknál fogva a család eldöntötte, hogy Borsó, a legszociálisabb macskánk mostantól bejöhet a házba. Még mindig nem nagyon értem, hogyan született meg ez a döntés, de örülök neki. Azaz egyszerre örülök és vagyok kicsit bizonytalan a dologgal kapcsolatban. Elég fura ugyanis. Nálunk az állat az mindig kinti dolog volt, kivéve a Csilit, mert ő az első, aki az előszobáig bejöhet. (Ez így amúgy nem pontos, mert a születésem előtt voltak macskák a házban, csak aztán elpusztultak, és utánuk már nem jöhetett be a többi)
Szóval ma fogtam a Borsót, és behoztam a szobámba. Időnként már volt bent, amikor az ablakon beengedtem és a radiátoron fetrengett órákig, de a belső párkányon, illetve a radiátoron túl még nem járt. Úgyhogy ma fura volt neki, hogy az ágyamra tettem, de bejött a dolog, kifejezetten élvezte.
Itt volt kb 3 órát, közben olvastam, neteztem, videót néztem, megint olvastam, és ő mindvégig bújt hozzám és dagasztotta amit ért. Szóval összességében szerintem jó lesz így. Ha mindennap bejön, és mondjuk mindig egy kicsivel többet marad bent, akkor egész hamar megszokja szerintem a lakást, bár azért elég félős állat. Egyelőre az a cél, hogy a szobámban biztonságban érezze magát.
Ja, egyébként kijárós macska lesz, csak addig maradhat a házban amíg mi is itt vagyunk, illetve ameddig szeretne, nyilván.
Szóval itt bent dorombolt vagy három órát, aztán már kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam, hogy most akkor mi lesz, hogy itt alszik egyből az első este? Vagy mivan? Elmentem közben fürdeni, bár nem tudtam, hogy ha itt hagyom egyedül, mit fog művelni. De elmentem, aztán amikor végeztem, láttam, hogy az ablak előtt ül, és ki akar menni (úgy tűnik, nélkülem nem olyan izgi a bentlét). Szóval kiengedtem. Jobb így mindkettőnknek, így első nekifutásra.
2016.01.08. Budapest, 4-es villamos, reggel 9 körül Hosszú barna hajú nő olvasta kötött, pomponos sapkában. Piros hátizsákkal utazott és menetiránynak háttal ült. Hallgassatok Pandát!
Mara rámszólt, hogy írjak, és teljesen igaza van, megígértem hogy fogok, illetve eltűnni sem akarok a térből, egyszerűen csak folynak a napjaim - lehet azon elmélkedni, hogy kifolynak a kezeim közül, vagy csak úgy folynak, én meg élvezem, ám erre sajnos nem tudnék választ adni.
A karácsonyom hihetetlenül jó volt, örülök, hogy még mindig a családommal ünnepelhetem, és mindenki jól van, egészséges és mindenkinek rendben vannak a dolgai. Ajtók záródnak, másik ajtók nyílnak, sok a lehetőség, még több a terv és az ábrándozás, csak győzzük megvalósítani. Szerencsére mindannyiunknál ez a helyzet, ami azt hiszem, kivételesen szerencsés.
Végre voltam otthon sokat, december 22-től január 5-ig, már nagyon hiányzott. Valamiért úgy alakult, hogy 5 hétig nem tudtam hazamenni, soha nem csináltam még ilyet és nagyon kiborultam mentálisan. Elfáradtam, már utáltam Budapestet, utáltam az embereket a Trafóban, utáltam az órákat, haza akartam menni. Az egyetlen pozitívum (természetesen D mellett) az volt, hogy annyi pénzt dolgoztam össze, amennyit csak bírtam, ennek eredményeképp tarthatom a kezemben az imádott Pentax gépemet! Nyilván nem én fizettem az egészet, bár remek lenne, ha a Trafós munkából ki tudnék fizetni 140ezer forintot, nagyszüleim és anyáék is beleraktak jelentős összeget, így azt mondhatjuk, hogy a felét fizettem én, a felét pedig a család. Imádom egyébként, zseniális gép, de hát nagyon meg kell tanulnom használni. Csináltam magamnak flickr albumot, hogy a barátaimnak tudjam mutogatni a fotóimat, és ne kelljen mindig átküldenem minden fényképet. Úgyhogy ezt számotokra is megnyitom, nézegessétek nyugodtan, kritikát is szívesen fogadok, bár azt kérlek vegyétek figyelembe, hogy eddig összesen háromszor tudtam hosszabb időre elmenni vele fényképezni, tehát ezek a képek az első három kézbevétel eredményei.
Hihetetlen érzés, hogy oda fókuszálok, ahova akarok, és a kapott kép TÉNYLEG úgy néz ki, ahogyan azt elképzeltem/megkomponáltam/látom magam előtt szabad szemmel. Eleve tűélesek a képek, már ez is hihetetlen upgrade. Az egyik leglátványosabb változás pedig abban van, hogy végre le tudom fényképezni a kutyát :D Ugyanis fekete puliként igen nehezen fókuszált rá bármilyen kamera, legtöbbször csak egy elmosódott, kontúr nélküli szőrpaca látszott belőle, most viszont meg lehet számolni a kis büdös loknijait is a képeken!
Végre ismét van kedvem és motivációm fényképezni. Az előző (bridge) gépemmel is szerettem fényképezni pár évig, aztán kitanultam minden csínját-bínját, és körülbelül már egy éve utáltam magammal vinni mindenhová, mert csak csalódás lett a vége, bármit is fényképeztem. Hihetetlenül lelombozó volt, hogy sosem azt láttam viszont a laptopon, amiről hittem, hogy lefotóztam, se színek, se mélység, se minőség terén. A legrosszabb pedig talán az volt, hogy ha kicsit is kinagyítottam a fényképeimet, egy impresszionista festményt láttam viszont. Ugyanis a képek ilyen kis ecsetvonás-szerű vakarék foltokból álltak.
Szóval le vagyok nyűgözve.
A szilveszter zseniális volt, hihetetlenül vártam már, szokás szerint nálunk töltöttük vidéken. A két testvéremmel együtt 9-en voltunk, és most az egyik szaktársbarátnőm, A is jött, ami elképesztő mértékben dobta fel az amúgy is jó hangulatban telő szilvesztert.
A kivételével mindenki 30-án megérkezett, autóval jöttek, mert így olcsóbb és praktikusabb is volt. Főztem nekik sütőtöklevest, aztán este megnéztük a Mr. Holmes-t, amiben Gandalf a Sherlock (ajánlom mindenkinek nagyon nagyon). Másnap délelőtt bementünk Ajkára a tescoba bevásárolni, aztán felvettük A-t (akivel egyébként kb 15 km-re lakunk egymástól, mindketten kis faluban, úgyhogy nagyon izgalmas, hogy pont egyetemen találkoztunk össze másfél éve), és mentünk haza. Kipakoltunk mindent, aztán siettünk, ugyanis túrázni akartunk egyet, és már dél körül volt. Szóval ugrottunk az autóba, és kimentünk az erdőbe. Erről is érkeznek majd képek. Nagyon jót kirándultunk, körülbelül 10-12 km-t. Kicsit átfagyva érkeztünk haza, ettünk valamit, aztán elkezdtünk pizzát sütni, meg társasozni (Firkaland, meg Aranyásó - mindkettő zseniális játék, én a Firkalandot kicsit jobban szeretem. Meg Dixiteztünk is). Eddig olyan volt ez, mint minden eddigi szilveszterünk, amikor A felvetette, hogy karaokezzunk. Mindenki lesett, hogy hú hát nem is tudom, mi ilyet nem szoktunk, meg jaj, nincs kedvem, én is kissé riadtan vettem tudomásul az ötletet, mivel meglehetősen gátlásos tudok lenni. A beletörődött, és lépett ki a konyhába, erre halljuk, hogy a többiek elkezdtek valami zenére poénból énekelni... :D Úgyhogy ennyit arról, hogy júúúj hát kinek van kedve ilyenhez. Szóval elkezdődött a karaoke-buli, közben iszogattunk, és annyira jól érezte magát mindenki, hogy nagyjából este 10-től hajnali 5ig csak énekeltünk és táncoltunk. Pont jó volt a nagy nappaliban a nagy tévé, amire rádugtuk a laptopom, így mehetett a youtube óriásképernyőn :D
Azt hiszem, akkor lepődtem meg magamon, amikor a földön ülve elkezdtem egy pálinkásüvegbe mint mikrofonba énekelni. Onnan már minden mindegy volt, és jöhetett a Waka Waka meg a Gyermekember (dalcsináló ákos úr iránti indulatokkal teli még jobb volt énekelni). Vállalhatatlan zenéket vettünk végig, nagyon sok számon meglepődtem, hogy végig tudom a szövegét - Britney - Everytime, valaki? Szuper duettet nyomtunk A-val.
Az estét csak az árnyékolta be, hogy tudatlan ivóként ittam a pálinkát és a bort is, ami - most már tudom - nem szívesen férnek meg együtt.
Másnap annyira fájt a torkunk, hogy alig bírtunk beszélni. A napot főzéssel (lencseleves) meg társasozással töltöttük, aztán este A megint belevitt minket egy, ha lehet, még nagyobb éneklős buliba.
A szilveszterezésnek január 2-án lett vége. Egyébként a legjobb az egészben az volt, hogy még a legfélénkebb barátunk is ugyanúgy táncolt és énekelt mint mondjuk A, aki aztán cseppet sem gátlásos ilyen tekintetben. Mondom, magamon is meglepődtem. A kisebbik öcsém végigtolta velünk mindkét bulit, időnként ő rakott be számokat, de mindre táncolt is meg énekelt. A nagyobbik öcsém, Zs meg beült nézni minket, röhögött, és szerintem facebookon végigkommentelte az egészet a barátainak.
Ilyen jó szilveszterem még soha nem volt, pedig az eddigieket is mind nagyon élveztem, csak azok inkább a végig társasozós-fajták voltak. Remélem jövőre is hasonló pörgős lesz :)
Az este fénypontja, ami minden kicsit is elpilledős pillanatot felpörgetett az ez a videó volt:
Ezt meghallottuk, és mindenki áramlott is vissza a nappaliba tánclépésben.
Most éppen Budapesten vagyok egyébként, nagyon nem akartam visszajönni, de vizsgáim vannak. 6-án volt az első, ma a második, és lesz még kettő 11-én és 12-én. A 6-i vizsga a vallási kisebbségekről szólt, erre az izlandi Ásatrú felekezetből készültem fel nagyon alaposan, a 12-i bűnözéses-börtönös vizsgára meg az izlandi bűnözési statisztikákból, büntetés-végrehajtásból próbálok valamit összehozni.
Egyébként az a helyzet, hogy elmeséltem egy tanáromnak, hogy mennyire szívesen kutatnék Izlandon, és azt mondta, hogy tök jó, hát akkor jelentkezzek PHD képzésre, és aktivizálják az egyetemi kapcsolataikat, aztán menjek. Egyébként pont ez az Ásatrú-dolog érdekelne a legjobban, szerintem hihetetlenül izgalmas. Úgyhogy átgondolom. Csak visszatart az önbizalomhiányom, a kishitűségem, meg az ezekhez hasonlatos egyéb hasznos tulajdonságaim.
Ja, amúgy ha már Izland: a WizzAir márciustól egyenesen elvisz Reykjavíkba Budapestről! Ennél jobb nagyjából nem is történhet. Ja, de: a szokásos WizzAir szülinapon remélem idén is két jegyet lehet majd egy áráért venni, és akkor semmi sem állít meg minket, hogy szeptemberben Izlandon töltsünk két hetet.
Addigra lesz jogsim, úgyhogy bérlünk egy autót, és sátrazással spórolunk - szeptemberben még nincs olyan veszedelmes idő, illetve kevesebb a turista, valamint az utószezon miatt az autók is olcsóbbak. Öten tervezünk egyébként menni, de ha a többieknek nem jön össze a pénz addigra, akkor ketten megyünk és végigstoppoljuk a Hringvegurt.
Úgyhogy a nyár a pénzszerzésről fog szólni, de egyáltalán nem lehetetlen a dolog. Viszont cserébe hihetetlenül felpörgetett. Szerintem ahogy kilépnék a keflavíki reptér kijáratán, elsírnám magam, hogy végre eljutottam Izlandra és el se hinném, hogy a földjén taposok. Ha pedig még az északi fényt is látnám...
