#2, #3

2. How have you changed in the past few years?

Nehéz kérdés, de azt tudom, hogy sokat változtam.

Egyrészt ott van ez az eddig 5 év, amit D-vel együtt töltöttünk, ezalatt mindketten alakultunk, elhagytunk és felszedtünk dolgokat.

Önállóbb lettem, jobban kiállok magamért és könnyen feltalálom magam bármilyen helyzetben.

Nőtt az önbizalmam, ez főleg az egyetemi sikereknek és az önállóan elért dolgoknak, a sokszor magamra utaltságnak köszönhető. Hogy látom, hogy hiába egy 2000 fős faluból jöttem, de baszki Budapest, én benned is megállom a helyem.

Kevésbé vagyok már simulékony, elég karakteres jellemvonásaim szilárdultak meg. Ez tán olyan, mintha agyagból formáznék valamit, ami sokáig még képlékeny, de egyre szilárdabb formát ölt. Nekem is kialakultak éles, karcos, fő vonásaim, amik eddig talán nem ennyire voltak jelen, viszont mostmár megkerülhetetlenek, ha rólam van szó. Ez is azért alakulhatott így, mert az önállósággal és a sikereimmel láthattam, hogy nem mindig az én személyiségemnek kell alárendeltnek lennie.

A tanulmányaimnak köszönhetően érzékelhetően változott (és változik még mindig) az, ahogyan a világot látni vagyok képes. Egyre több összefüggés világosodik meg előttem, egyre több minden "fölé" tudom helyezni magam és onnan vizsgálni a dolgokat. Tudok látni "felülről" "mögé". Képes vagyok objektíven tények közé ereszkedni.

Ugyanehhez kapcsolódik, hogy folyton eszembe jut a gimis osztálytársaim nagy részére gondolva, hogy mennyire szerencsés vagyok. Szerencsés, mert azok közé tartozom, akik szeretik, ahova kerültek, szeretnek minden nap belépni a választott egyetem kapuján, nem kellett csalódniuk, és szeretik, amivé az ott tanultak segítségével ők maguk is válhatnak. Szeretem azt, ami az egyetemem által eddig lett - és ez után még lehet belőlem. Egy kritikus, független, gondolkodó, "für sich" létező.

Nyilván fontos változások még az olyanok, hogy figyelek magamra, sportolok (most kiszámoltam, havonta nagyjából 300 km-t tekerek), baromi jókat főzök, de ezek részletkérdések.

Sokszor gondolkozom azon, hogy mennyire hiányzik az az énem, aki akkor voltam, amikor versenyeztem, keményen dolgoztam egy lovardában, traktort vezettem, csirkét vágtam, házat építettem. Ezek nélkül most nagyon más ember lennék. De azt hiszem, megállapodhatok annál, miszerint ez az énem nem tűnt el, hiszen én voltam, és én vagyok még mindig, és még mindig tudok traktort vezetni.

A lényeg, hogy összességében pozitív az, ami felé haladok.

Csak az a ló.. csak az hiányzik.

3. What kind of person attracts you

Mivel egész kevesen láttátok már D-t úgy teljes valójában, hát leírom, ha nem lenne egészen egyértelmű.

A mi esetünk elég vicces, mondhatni banális, mivel folyton rá kell jöjjek, hogy pont az olyan férfiak vonzanak, melyek körébe ő masszívan beletartozik külsőre-belsőre. Kompromisszumok nélkül.

Egyrészt ugye van a benyomás. A benyomásba nekem beletartozik az ember "tónusa". Én pedig a sötét tónusúakat szeretem. Sötét haj, sötét szem, barna bőr, szőr.

D-nek mondhatni fekete, nem-rövid haja van, zöld (néha barna) szeme, elképesztően szexi borostája, barnás bőre és pont megfelelő szőrmennyisége.

Rendre megdöbbenek magamon, amikor azt veszem észre mondjuk egy film közben vagy ilyesmi, hogy egy csávó nagyon bejön, és akkor hirtelen rájövök, hogy úristen, azért, mert illik a sémába.

Ilyen pl. Aidan Turner tulajdonképpen minden esetben (amikor van borostája és nemrövid haja), esetenként Adrian Brody, esetenként Alex Turner, több pedig most nem jut hirtelen eszembe (már rég agyaltam ezen, néha D-vel szoktuk sorra venni ezeket, de már nem emlékszem, mikre jutottunk).

Lehetne mondani, hogy elég szááááni, hogy D ennyire megtestesíti minden férfiálmom, és hogy ez majd biztosan múlandó, de akkor jövök én, és azt mondom, hogy D nem csak hogy külsőségekben maxolta ki a lehetőségeit nálam, hanem belső tulajdonságok tekintetében is.

Rendkívül intelligens, nagyon éleslátó, agyalós, analitikus típus. Érzékeny, de mégis inkább talán racionális. Elképesztően okos humora van és baromira kreatív. Művészbőrbe bújt szociológus. Vagy fordítva...

Sportos, kellemes mértékben biciklis izmokkal megáldott egyén, aki aktív, cselekedni akar, élményt szerezni. Rendkívül figyelmes, befogadó. Kellemes mértékben extrovertált, annyira, ami még engem sem zavar (introvertáltként), hanem inkább segít nyitni. Liberális eszmékben hisz, toleráns, nem kirekesztő.

Még biztosan tudnék oldalakat teleírni róla, de az maradjon már a miénk :) 

Engem ő vonz.

ez most egy bevásárlólista lesz

Csak, hogy amikor aktuálissá válik a téma (tehát valaki megfog bennünket és elvisz az ikeáig), akkor tudjam, miket néztem ki.

Lillnaggen Ablaktörlő gumi - 395 Ft

Tegnap előtt ablakot mostunk, és törlőronggyal letörölve sose annyira szép.

Antagen edénymosó kefe - 95 Ft

Drömmar sütőforma - 495 Ft/65 db

Utáljuk kimosogatni a teflon muffintepsiből a beleragadt tésztacsomókat. D pedig utálja ezeket a papír formákat, mert szerinte "a fél muffin rajtamarad amikor leszeded róla", de ez van.

Chosigt reszelő - 795 Ft

Ezt imádom, az egyik kedvenc dolgom a konyhában. Amikor felköltöztem az albérletbe, akkor adták oda anyáék az otthonit, és szegény anya azóta nem tud hagymát darabolni egyedül, mert extra érzékeny rá, viszont ezzel a reszelővel fél pillanat alatt le lehet reszelni, és mivel zárt, nem is jön ki rajta a csípés. Szóval kap egyet tőlem majd.

Idealisk reszelő - 395 Ft (2 db kell!)

Imádom ezt a fajta reszelőt, otthon is ilyen van, csak az már legalább 20 éves és nagyon rozsdás. Ezért kapnak anyáék is egyet, meg mi is.

Trojka olló, 3 db - 395 Ft

Mert D ollója az egyetlen nagyméretű olló itt, ezért azt szoktam kihurcolni magammal a konyhába, ami nem jó.

Istad zárható műanyag zacskó - 895 Ft/50 db

Mert már elegem van abból, hogy minden reggel eldobós zacskókba pakolom a kajámat.

Patrull sebtapasz - 295 Ft/50 db

Ez nagyon fontos részét képezi a bevásárlólistának.

Framställa selyempapír - 695 Ft/16 db

Hamarosan karácsony. Ez pedig nagyon szép.

Särskild füzet - 795 Ft

Ez elképesztően jól néz ki.

Egyelőre ennyi.

tizedikhónullahárompéntek

Éppen izgulok, mert kitaláltam egy muffinreceptet, és nem tudom, működőképes-e. 20 perc és kiderül!
Az egész azért történt, mert elgondoltam, hogy tök jó lenne almás muffint sütni, és még jobb volna ezt úgy megtenni, hogy gyümölcscentrifugával lenyomok almákat, a levét megiszom, a húspépet meg belerakom a tésztába. Kis liszt, sütőpor, fahéj, margarin, egy tojás, aztán a lágyításhoz még bekavartam a cuccba egy almás-barackos bébiételt (100 ft volt a rossmanban akciósan, muszáj volt vennem vagy ötöt, mert muffinba nagyon szeretem ezeket rakni, főleg a sütőtököset).
Szóval ez a tészta.
Kiderül minden.
Reggel meg sütöttem megint kenyeret, újabban a sütőben, jénai tálban csinálom, anya is mindig így műveli, csak én lusta voltam eddig hozzá és megsüttettem a kenyérsütővel. Szóval most a megkelt tésztát átborítottam a kiolajozott jénaiba, 180 fokra behajítottam a sütőbe, és kb 50 perc múlva kész lett a rohadt szép, magasra kelt és bizonyára nagyon finom (még nem kezdtük meg) szezámmagos-bazsalikomos kenyér.

Így, hogy ennyit írok a kajákról, kezdek megéhezni, pedig eddig eszembe se jutott.

Ápdét: fahéjillat terjeng. A muffinok emelkednek. Eredetileg az volt a terv, hogy viszünk belőle este a barátainknak, de kezd egy egyetértés kialakulni, miszerint ha finom, nem viszünk. Szar alakok vagyunk.

Amúgy Zs csoporttársam említette, hogy szokott járni CEU kísérletekre ide a Frankel Leó útra, és 60 perces kísérletért (amik tök izgik) fizetnek 1500 ft-ot kp-ban vagy teszkóutalványban. Baromi jó, úgyhogy én is regisztráltam és már jelentkeztem is hétfő reggelre egyre, az órám előtt még pont el tudok menni.
Hiba volna kihagyni részemről, főleg úgy, hogy itt van tőlünk két percre (ez a Frankel körúttól északra lévő részén van, mi meg a körúttól délre lévő részén).

D-nek is mondtam, ő is regisztrál majd. Tele leszünk kísérletekért kapott teszkóutalvánnyal!!!

challenge nr.1

Nallagnál láttam, hogy csinálja ezt a válaszolós dolgot, és úgy döntöttem, én is belefogok. Azt nem tudom, mennyire lesz majd rendszeres, de max majd hol kimarad, hol meg többet csinálok belőle.

Egyébként az O.S.CS. az az alattunk lakó család fedőneve (Olajban Sütő Család), akik meglepő módon mindig olajban sütnek. Reggel, délben, este. Mivel körfolyosós régi bérházban lakunk, az egész udvar tőlük szaglik, és jön szépen felfelé is a tetőtérhez.
Az egész família szerintem öt éven belül szív-és érrendszeri betegségektől fog elhalálozni.
Na, csak ennyi.

Szóval
#1
Weird things you do when you're alone

Hát úgy igazán nincs ilyen, mert minden weird thingemet csinálom D, illetve a családom előtt is (amennyiben otthon vagyok).
Múltkor mondjuk annyit csináltam, hogy egyedül voltam és megpróbáltam megtanulni az indiai akcentust angol nyelvben. Nagyon vicces volt, de kb sikerült is. A weird része csak annyi volt, hogy magamban beszéltem indiai akcentussal angolul (tehát az egész). Utána meg nem tudtam D-nek előadni amikor hazaért, mert zavarban voltam. De még jobban meg szeretném tanulni, mert nagyon aranyos.

Ami még fura lehet, és D mindig szóvá teszi mosolyogva, ha feltűnik neki az az, hogy amikor az ágyban fekszem, akkor egyfolytában mozognak a lábfejeim. Mocorgatom a lábujjaim, tekergetem a lábfejem, ingatom, mozgatom ide-oda, és egy pillanatra se állok le vele, csak akkor, ha D felhívja rá a figyelmem, hogy megint csinálom, mert akkor elkezdek odafigyelni rá, és akkor nem történik. Mert ez amúgy minimálisan sem tudatos tevékenység, nem is tudom, hogy csinálom, de ha D szól, akkor már tudok róla és abbamarad.

Szintén nem magányos tevékenység, de elalvás előtt, amikor már lekapcsoltuk a villanyt, én még negyed órát mocorgok, helyezkedem. Nagyon idegesítő lehet, de D elviseli (tudom, hogy neki is nehezére esik), azaz inkább már csak röhög rajta. Amikor az van, hogy éppen nem kezdtem mocorogni, pedig már lefeküdtünk, és megkérdezi, hogy na, ma nincs mocorgás? És erre jön a válasz tőlem, hogy még csak most kezdődik. És akkor kínjában röhög.

Még ilyen, hogy kínosan ügyelek már kiskorom óta arra, hogy a takaróim pöpecül el legyenek rendezve. Értsd: nincs gyűrődés, ki van simítva az egész, ha több takaró van egymáson, akkor illeszkedjenek jól. Van egy régi family videónk, amin kb 3 éves vagyok. A nappali közepére a földre kiterítettem egy pokrócot, rápakoltam a kisautóimat meg az állatkáimat sorban a nagy gonddal elhelyezett párnákra, kiegyengettem a takarót körülbelül nyolcszor körbejárva azt, aztán lefeküdtem a közepére, miután meggyőződtem arról, hogy egy másik pokróccal minden játékom szintén be van takarva velem együtt. Aztán így feküdtem és hallgattam az LGT meg Presser albumokat.

Van még olyan, hogy elég furán eszem. Ha például lasagne van, akkor leszedem a tetejét, azt félrerakom, mert azt eszem utoljára - ez eddig nem fura, gondolom kb mindenki ezt csinálja. Utána lekaparom az első húsréteget, azt megeszem. Aztán megeszem alatta a tésztát. Aztán megint a húsréteget. Megint a tésztát. És igazából nagyjából mindent így eszem, alkotóelemeire szedve. A baklavát is, a lekváros aljú joghurtokat is, mindent.

Illetve, ami elég aktuális, mivel a hétvégén társasoztunk, hogy én nem vagyok motivált a nyerésre. Legalábbis csak nagyon kevés dologban, és a társasjáték nem ilyen. Semmilyen szinten nem érdekel, hogy nyerjek, úgyhogy minden játékban az van, hogy ott ölik egymást mondjuk Catanban a többiek, hogy ki kinek az alapanyagát tiltsa le, én pedig békésen eljátszom, és mivel mindenki tisztában van a neutrális hozzáállásommal, senki nem baszogat, nélkülem folyik a vérre menő harc, én csendben élvezem azt a két házat és nyolcszáz birkát, amim van.
Lehet mondani, hogy milyen uncsi lehet így játszani, de igazából én így szórakozom rendkívül jól (elvagyok a birkáimmal, építem a kis utcácskáimat, de mindezt nem a tartós és minél nagyobb gazdasági növekedés érdekében teszem, hanem mert éppen az tetszik. A birkákat pedig nagyon szeretem!).

Most hirtelen ennyi jutott eszembe, és igaz, hogy tényleg nem egyedül csinálom őket, de nekem olyanom igazán nincsen.
Remélem tudom azért majd kb rendesen töltögetni a cuccot, majd meglássuk. :)

hogy mindig a jó ösvényt, hogy rövid is, meg biztonságos is, meg minden

Éppen az egyetem bejárata előtti lépcsőn ülök, eddig olvastam de attól már bicsaklott le a fejem, úgyhogy elővettem a laptopot.Ma tartottam egy előadást a szociális dominancia elméletről, preziset, és tök jó lett. Gyors, informatív, figyelemfelkeltő és mégis letisztult. Az előadásmódomra már nem ezeket a jelzőket használnám, de hát istenem, majd belejövök, úgyis minden kurzusból kell előadni. Lassan már illenők összeírnom, miből mit és mikor, mert teljesen bele vagyok keveredve (de azt hiszem, jövő héten pont nincs ilyesmi projektem).
Most D-t várom, épp órája van, addig még szerintem meg is ebédelek gyorsan a büfében, tök korrekt főtt étel van. Mindig van ilyen mainstream rántottsajt meg bolognai, de vannak vega menük meg reform meg ilyen tök jó cuccok. És ehhez képest nem is drága.
Szóval megvárom D-t, de most nem tudom, bemenjek-e kajálni, mert az imént, amikor kijöttem ide, akkor itt a kinti bicajtározónál volt két rendőr meg egy csávó, és kiderült, hogy a srác bicaját ellopták az enyém mellől. Mondjuk az enyémet csak kulccsal, illetve flexszel lehet kiszabadítani, de azért nem jó érzés.
Azon gondolkoztam, hogy kiírom egy lapra, hogy ma elloptak innen egy bicajt, úgyhogy aki kint akarja tárolni a bicaját továbbra is, az vegyen tisztességes lakatot - de nem tudnám hova tenni a kiírást, úgyhogy még gondolkozom ezen. Amúgy nagyon durva, mennyire nem veszik komolyan ezt a lakatolás-dolgot itt az emberek, itt kint hagyják a bicajokat fél centi vastag spirálzárakkal, ami hadd ne mondjam, mire elég.
Reggel meg itt az egyetem mellett a rakparti bicajúton razzia volt, bicajosokra kihegyezve. Nekem szólt egy csávó a BME előtti kereszteződésben, ezért hálás is voltam, de láttam, hogy nem volt mindenki ilyen szerencsés (hiába van minden előírt dolog a bicajodon, úgyis találnak olyat, amivel meg lehet vágni), amikor odaértem, épp egy csávónak írták a büntetést. Én elkerültem az egyetem parkolójába, azon keresztül közelítettem meg az ojjektumot, így rendőrök nem állítottak meg, viszont részesülhettem abban az élményben, hogy egy idős (60 év körüli) feltehetően tanár a TTK-ról kacéran (mondják ezt férfiakra?) rámmosolyog és rámkacsint.
Nem élveztem annyira.


Na azt hiszem, most mégis bemegyek kajálni, egy bicaj biztos elég volt a tolvajnak egy napra, másrészt az enyémet tényleg csak a flex viszi. Azt meg ide azért nem hoznak.
Szóval jó étvágyat!

O.S.CS.

Köszönöm, akkor én itt fogok lakni.



Más:
Éppen sül a kenyér a sütőben, én meg azon agonizálok, hogy aludnom kéne, mert 6-kor kelek, de még nem vagyok igazán álmos. Még hátravan a vacsim is, mert D tudomást szerzett róla, hogy csak reggel ettem egy tócsit, azóta üres a gyomrom, szóval mondta, hogy muszáj vacsiznom. Úgyhogy már megvárom a frissen sült kenyeret, amit ehetek aztán margarinnal, paprikával, parizerrel (meg vettem a spárban 10dkg erdélyi szalonnát, csak úgy mutatóba) - egyébként nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nálunk falun parizernek mondják, ebből én azt ítéltem, hogy hiába más nyelvű szóból magyarosodott át, de mégis ez a prosztóbb megfogalmazása a tárgynak és nem a párizsi. Nekem a párizsi az olyan fancy kifejezés, ilyen nagyzoló meg direkt vigyázó, hogy nehogy ki kelljen mondani egy olyan pórias szót mint parizer. Na D-éknél meg a párizsi számít egyszerűbbnek és prosztóbbnak. Mondjuk ő budai egyébként, na mindegy.

Most kész lett a kenyér, úgyhogy húzok enni, holnap meg majd elmondom mi az az o.s.cs.