És akkor szeretném megköszönni...

És akkor szeretném megköszönni anyukámnak, apukámnak, apukámnakanyukámnak, tanáraimnak és főként magamnak.
A 4-es gyakorlati szigorlatot.
A 4-ES GYAKORLATI SZIGORLATOT!!!
Azt nem értem, hogy hogyan sikerült a statisztika része ennyire jóra, holott még írtam is, hogy milyen fos lett, és én nem vagyok az a fajta, aki mindent szépen leír aztán álpanaszkodik, hogy jaj de rossz, semmit nem tudtam. Tényleg alig bírtam hozzászólni. És így is az 50 pontból csak 16-ot vesztettem. A módszertani része meg majdnem maximum pontos lett.
Hell yeah. Kurvajó vagyok.

Ami még durva, hogy a mi időpontunkban csak három darab 4-es lett, a többi rosszabb. És ami a legjobb, hogy ez a három 4-es hozzám, meg még két barátnőfélémhez tartozik!

El se hiszem.
Most megéheztem.

Épp ma három éve, hogy

Amióta elmentél, éppen január van,

Én itt állok betűzve az éppen Januárban.

Amióta elmentél, csupa kicsi most van,

Fel és alá loholok a rácsok menti mostban.

Ez a dalrészlet nagyon jól leírja, amit akkor éreztem, amikor Bella már egy éve nem volt velünk. Rettentően darabokban voltam, gyakorlatilag hetente sokszor D simogatott álomba a sírásból. Teljesen véletlenszerűen tört rám mindig a hiány fájdalma, a legváratlanabb helyzetekben... Egy idő után rájöttem, hogy általában a legboldogabb pillanataimból vált át a kedélyem a fájdalom állapotába, és arra is rájöttem, hogy azért, mert a boldogságból hiányzik Ő. Nem tudtam teljesen boldog lenni nélküle.

Ma már igen. Rettentően hiányzik, most is küzdök a könnyekkel, de azt hiszem, ma már boldog tudok így is lenni.

Azért remélem, még nagyon sok álomban találkozunk.

szemem dörzsölöm, na most miért öröm nekem nézni azt

ahogy két kamasz rugdos egy kutyát, de miért épp őt?

És fel tudtam kelni!

Nem haltam bele!!

Mondjuk az elalvás baromi nehéz volt, forgolódtam egy órát, miközben D még Team Fortressezett, aztán látta, hogy szenvedek (még az is eszembe jutott  "elalvás" közben, hogy a szociálpolitika témában híres Gösta-Esping Andersen neve nem jutott eszünkbe a délelőtt folyamán. Érted, eszembe jutott egy ilyen név, hogy Gösta-Esping Andersen. Agyrém.), szóval lefeküdt ő is, mert úgy mindig könnyebben elalszom. Viszont basszus, ahelyett, hogy végre aludtam volna, állandóan felébredtem arra, hogy valami hangokat adok ki (ez jele annak, milyen baromi fáradt voltam), és utána mindig bocsánatot kértem D-től, ő meg ölelt és ari volt, de ez az egész azért jaj de szar volt.

Aztán ma voltam vizsgázni, szóbeli volt, nagyon adtam neki, és bár volt néhány rész amit nem tudtam, de elhitettem a tanárral, hogy tudtam. És akkor mondta, hogy "Hát Luca....." úúúúristen mondom hármas? Négyes? ".....ez egy ötös".

Jeeeeeeeej!

Most meg hazaértem, még voltam ebédanyagot venni (tejszínes-gombás tészta lesz), meg H&M-ben, meg Müllerben (vettem szálas darabkás teát, árábisser cáuber, vannak benne mazsolák, áfonyák, narancsdarabok meg rózsaszirmok, nagyon finom), és most itt vagyok. Mikor beléptem a szobába, az ágyon ott volt egy kis csomagocska, nézek D-re, sejtvén mi is az (mármint nem azt hogy mi van benne, hanem hogy ajándék nekem - igen én ilyen hihetetlen dedukciós készséggel vagyok megáldva), és néztem, és akkor mondta, hogy bontsam ki. És tudjátok mi volt??

Az új ARCTIC MONKEYS album!!!!! Az AM!!!!

Úgy meglepődtem, hogy sírva is fakadtam.

Azt mondta, hogy ezt már nagyon megérdemeltem.

Nem mintha csak akkor lepne meg, ha jó kisleány voltam, illetve nem mintha bármilyen feltételhez lenne kötve a meglepetés és a kedveskedés. Csak úgy mondta. Mert nagyon ki vagyok facsarva mostanában. Meg ilyenek.

Azt hiszem, megtartom. Mármint D-t.

Hátha lesz még új albumuk!!

Muhaha.

álmomban a macskád is voltam, doromboltam halkan;

azt hiszem a kávéscsésze is összetört némán a fehér zajban

Rohadtul megszívooom holnap reggel mert alig lesz időm aludni a vizsga előtt és már nagyon álmos vagyok de még játszottam és még fogat is kell mosnom és meg fogok halniiiiiiii

A szöveg háttere meg nem tudom miért ilyen fos, nincs is olyan lehetőség hogy ne legyen háttérszín, hát ez már egy másik nap problémája lesz

A szigorlat felbaszott, két hetet tanultam rá, és azt se tudom, meglesz-e. Nyilván ez nem a módszertani részének lesz köszönhető, mármint a bukás vagy a fos jegy, hanem a statisztika résznek.
Mert mindenki várakozásával ellentétben a tanár nem hasznos vagy olyan dolgokat tett a vizsgába, amit mondjuk még esélyes, hogy életem során használni fogok, vagy amik mondjuk elengedhetetlenek a társadalomtudományban, hanem olyanokat, amikkel azt tesztelte gyakorlatilag, hogy benn ültél-e az óráján, vagy csak gyakorlatra jártál-e be...
Szóval vagy rohadt szar jegyem lesz - aminek nem örülök, mert javítani csak szóban lehet, azt meg nem fogok (táblánál kell bizottság előtt statisztika feladatot megoldani, mmm thanks but NO) -, vagy buktam, ami olyan szempontból nagyon jó, hogy az UV-re már úgy tudnék felkészülni, hogy az elmebetegségeket is átnézem statra. Mert most csak a fontosabb dolgokat tanultam meg. Olyan.. egyértelmű dolgokat. Mintavételi képleteket, Z-próbát és hasonlóakat, amikkel EGÉSZ FÉLÉVBEN foglalkoztunk. Sajnos azok fölött elsiklott a figyelmem amikről jó, ha kb. 5 percig szó volt (gyakorlaton pedig egyáltalán fel sem merült).

Szóval igen. Vizsga végén, amikor végre a konstans figyelemnek vége szakadhatott, úgy elkezdett fájni a fejem, konkrétan migrénem lett a vizsgától, hogy ez méginkább felzaklatott, a villamoson meg felhívtam anyát és beszámoltam neki, és annyira el voltam keseredve, hogy a fal felé kellett fordulnom, hogy ne lássa fél Budapest hogy könnyezem.

Meglátjuk mi lesz.

Vidámabb téma, hogy amióta itt van a kenyérsütő gépem is, meg én is (értsd: az albiban), azóta kétnaponta kenyeret sütök (nem nagyot, csak 750 grammosat), és azt zabáljuk agyba-főbe. Hihetetlenül finom, puha, rugalmas, a héja ropogós és ellenállhatatlan! Főleg, mikor kiveszem a sütőből és még forró és vajat kenek rá és RÁOLVAD.
Mondjuk nem tudom, miért olyan nagy cucc ez nekem, mert anya már évek óta maga süti otthon a kenyeret (saját receptjei szerint kenyérsütővel dagasztatja+keleszti, sütőben kisüti), szóval nem újdonság a házi kenyér, de így, hogy én csinálom, teljesen rákattantunk. D-vel voltam az Aldiban tegnap, és ahogy elmentünk a kenyerek mellett (azok mellett a kenyerek mellett, amiket amúgy venni szoktunk), D kijelentette, hogy "az otthoni kenyér után ezekhez már nincs gusztusom", szóval tényleg ölég finom.

Meg kaptam anyától egy Moleskine határidőnaplót. Még sosem volt határidőnaplóm, de most jutottam el oda, hogy anélkül már bajosan tudom csak menedzselni a mindennapjaimat, és mivel apa is kapott egyet és nekem az megtetszett, anya megszánt engem is. Egy szép pirossal. Nagyon szeretem, csak most, hogy csak vizsgáim vannak a hónapban, nem sok minden kerül bele a tételek számain kívül.. Na de majd félévkezdés után.

Amúgy tényleg nem vágom hogy miért sikerült ennyire fos módon a szigorlatom. Pedig még egy mosolygós fejecskét is ragasztottam mellé a határidőnaplómban, biztos ami tuti.

Szigorlatra tanulás közben ma csináltam avokádós-besameles gnocchit, köményes levelestésztás kajálnivalót, és most sül a friss bazsalikomos-oregánós kenyér. Itt van a gép a szobában (a konyhában nincs hely :D ), és olyan illata van, hogy felrobban az agyam!
Negyed óra és kész!

Lassan átmegyek gasztroblogba.

Ápdét:
Mondjuk hülye vagyok, nem friss kenyér nem sülhet. Whatever, így jobban hangzik.

szelektív észlelés

Egyrészt durva, de a spár kongott az ürességtől. Nem emberek szintjén, hanem árucikkek szempontjából. Bementem, hogy veszek avokádót, kivit, mandarint, paradicsomot és uborkát. Na ebből az lett, hogy tíz percig kóvályogtam a zöldséges-gyümölcsös részlegen, hátha történik valami csoda és odaterem egy nyomorult paradicsom. Mandarinnak nyoma se volt. De mindegy, találtam leértékelt wasabis humuszt, vagy hummuszt, vagy csicseriborsótrutyit, ami nagyon finom. Ma jár le, de nevermind, I also like to live dangerously.

Közben meglepődtem, ugyanis a volt barátnőm, akiről már írtam korábban, hogy csúnyán váltunk el, írt, hogy éjjel nem tudott aludni és a lovagláson gondolkodott, meg azon, hogy mennyire hálás nekem, hogy miattam és Bella miatt vált az élete részévé ez az egész. És válaszoltam neki, hogy mennyire örülök ennek, és hogy ha bármi tanácsra van szüksége írjon csak, próbálok segíteni. És írt is, és én meg próbáltam segíteni. Szegényeket nagyon nem properly oktatják.
Eggyel több ok arra, hogy legyen nekem is lovardám. Sajnos túl sok helyen van ún. lovaglás, de nincs oktatás. Hogy alapok nélkül viszik terepre az embereket. Aztán szegény itt ír hogy ha bakol alatta a ló, akkor ő meg repül és agyrázkódása is volt.. Ez pediglen az oktató felelőssége nagyon nagy részben.
De rendkívül kellemes meglepetésként ért, hogy gondolt rám és írt. Jól esett.

Most komótosan rohanok, mert percek kérdése és megfő a rizs, amit a barátunktól kapott saját disznóból disznóvágott hurkával-kolbásszal fogunk enni, meg én még nagyon fancy karibi zöldségkeverékkel.
Nem mondom, hogy nem eklektikus a karibi zöldség a falusi desznyóval, de úgy sejtem, el fog fogyni.
Azért fura, hogy D-nek fura, hogy ezeket a malacokat még mi is nézegettük a kis karámjukban, aztán most ott tekeregnek a sütőben. Nekem ez annyira természetes. Neki nem. De azért élvezi a dőzsölést.
Ezalatt a 4-5 év alatt megedződött mellettem! Mondjuk sosem volt olyan "budai-budai", olyan vérbeli fővárosi, hisz akkor nem is lennénk együtt. De vannak azért számára vad dolgok az én falusi habitusomban :D

No jóétvágyat mindenkinek, én megyek serlokkot nézni. Hurkával.