Amióta elmentél, éppen január van,
Én itt állok betűzve az éppen Januárban.
Amióta elmentél, csupa kicsi most van,
Fel és alá loholok a rácsok menti mostban.
Ez a dalrészlet nagyon jól leírja, amit akkor éreztem, amikor Bella már egy éve nem volt velünk. Rettentően darabokban voltam, gyakorlatilag hetente sokszor D simogatott álomba a sírásból. Teljesen véletlenszerűen tört rám mindig a hiány fájdalma, a legváratlanabb helyzetekben... Egy idő után rájöttem, hogy általában a legboldogabb pillanataimból vált át a kedélyem a fájdalom állapotába, és arra is rájöttem, hogy azért, mert a boldogságból hiányzik Ő. Nem tudtam teljesen boldog lenni nélküle.
Ma már igen. Rettentően hiányzik, most is küzdök a könnyekkel, de azt hiszem, ma már boldog tudok így is lenni.
Azért remélem, még nagyon sok álomban találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése