Ő lett végül a befutó.

Igaz, hogy a női, fehér-lila változatért indultam, eszembe se jutott, hogy akár férfit is vehetek, és lám, a férfi sokkal jobban nézett ki. A fehér-lilával is ki tudtam volna békülni, de így teljes a szerelem. Szerencsére, bár minden képzeletemet felülmúlta, simán át tudok lépni fölötte és fel tudok ülni rá.

Két változata volt ennek a fajtának férfin belül, egy régebbi meg újabb modell, ami a barátunk elmondása alapján (aki ott dolgozik a bicajos részlegen, szóval ő segített végig) csak a dizájnban más, szóval az alapján választottam, hogy melyik jön be jobban külsőre. A másik az nem kékes, hanem pirosas, de kevesebb benne a piros mint ebben a kék, szóval ez jött.

Igazán menő és nagyon jó vele menni, csak a nyereg elég análvadász, de majd úgyis megyek haza és akkor körülnézek Ajkán a teszkóban. Úgyis kapok húsvétra onnan egy lekötőt, jó vastag láncosat, akkor már lehet nyerget is venni.

Ahogy hazaértünk vele, leszedtük a kocsiról és mentünk is ki a Margitszigetre D-vel és M-mel. Vittük a frizbit is, szóval jó sokat mozogtunk. Most szerencsére alig lézengtek a szigeten az emberek, csak az elszánt kutyások voltak kint, így tudtunk jó messzire állni egymástól és úgy dobálni, és bár szél volt, de nagyon fasza a frizbi. Alig várom, hogy szélcsendben is kipróbáljuk.

Amikor besötétedett, visszaültünk a bicajokra és mentünk még egy jó nagy kört ott, már bekapcsolt lámpákkal (! menő), aztán fel a hídra és haza. Ez a haza nem egy nagy túra, mivel két sarokra lakunk a budai hídfőtől, de azért sok ember volt a járdán, kellett figyelni nagyon.

Nagyon nagyon örülök, hogy megvettem, igazán hasznos társam lesz.

Viszont rooooohadtul elfáradtam!

A kapucnis pulcsit is kitaláltam, milyen lesz, igazából H&M árban van, szóval még gyűjtögetek rá aztán BAMM, enyém!

Ilyen , és zöld!

Jaj de fáradt vagyok.