lilahagyma

Olyan a kései reggelim, amire egy igazi, sztereotipikus francia is rábólintana. Anya által sütött magos barnakenyér, házi petrezselymes-lilahagymás kecskesajt, házisonka, és egy pohár új-zélandi sauvignon blanc. Már csak valami zöldség kéne, de ahhoz lusta vagyok.
De ez a bor talán az eddig kóstoltak közül a második kedvencem. Az első az egy két hete ivott sauvignon blanc.

Amúgy dolgozgatok; kiszámoltam, hogy napi hányat kell megcsinálnoma hirdetésekből ahhoz, hogy hétfőre legkésőbb végezzek (a többi munkaerőnek két hete volt a 400 hirdetésre, nekem 5 napom van, de D-vel elosztottuk, szóval meglesz és így nem is vészes egyáltalán). Az egyedüli zavart az okozza a történetben, hogy keddig kell leadnom legkésőbb a szakdolgozatom, DE! Apával tegnap interjúztunk hármat, és ma is fogunk. Meg holnap. Meg azután. Szóval meglesz. Aztán szépen gyorsan összerakhatom darabjaiból a dolgozatomat, mint valami tudományos puzzlet.
Az interjúkat iszonyatosan élveztem, bár telefonon történtek és úgy, hogy csak apa beszélt, szóval ő interjúzott, mert vele nagyon közvetlenek a volt diákjai. Annyira.. tulajdonképpen megható volt, hogy bár apa kérte meg őket fészbukon hogy hadd hívja fel őket egy húsz percre, de a végén mindegyikük úgy köszönt el, hogy "nagyon köszönöm, hogy felhívott, nagyon jó volt hallani magáról".

Szóval azért alakul. Bár megvallom, nem vagyok a toppon, még a legkevésbé sem. Szerdán már ott tartottam, hogy az egyetemen elsírtam magam, aztán végig ilyen labilis állapotban töltöttem a napot. Amikor hazaértem és vártam anyára az állomáson egyedül, még küzdöttem az ismét rámtörő sírógörccsel, de amikor anya kiszállt, már nem tudtam visszatartani. Aztán még itthon is picit, de tegnap reggel mondhatni jókedvűen ébredtem. Gyönyörű idő volt, az udvar olyan zöld mint egy őserdő, tele virágokkal és fákkal, medvehagymával, minden jóval és illatossal. A kutya meg a macskák kint őrültködtek, szóval én is kimentem és még elolvastam gyorsan a lektorálandó könyvet, ha lesz alkalmam, akkor még ma megpróbálom megírni róla a kritikát. Aztán sínre került tegnap minden, olyan szempontból, hogy délután apával és nagyobbik öcsémmel bementünk Ajkára szülőire meg vásárolni, ott jól éreztem magam, aztán este leültünk ide apával és nekiláttunk interjúzni. Hármat egyhuzamban le is toltunk tényleg, és nagyon jó volt érezni, hogy halad a projekt.
Amúgy ezt most azért ideírom, hogy nem azért van apa ennyire belevonva a dolgozatírásba, mert én nem tudom megírni, hanem mert az egészet az ő kapcsolatrendszere alapján építem fel, szóval az ő ismerősei, volt diákjai, kapcsolatai azok, amikről szól a stuff. Tehát ő segít megkeresni és szóra bírni őket.
Ma is megyünk például a Műhely Alapítványhoz, ami egy értelmileg akadályozottak számára létrehozott védett munkahely ill. ellátó intézmény, végre erről is tudok majd épkézláb szöveget írni.

Szóval most dolgozom kicsit, aztán lehet megírom a könyvkritikát, meg lehet megpróbálom elkezdeni a diákok interjúinak elemzését (annyira jó, hogy apa tud az interjúk mellé szociokulturális hátteret is mondani, mert pontosan ismeri a diákok körülményeit, így olyan kis komplett összefoglalókat tudok írni róluk egyenként, ami egyszerre tartalmazza a hátterüket meg a mostani előrehaladásukat) aztán úgyis jön haza apa, 5 körül interjúzunk, 7re meg az alapítványhoz megyünk.

Azt az egyet sajnálom, hogy pont most van a TáTK-n a kulcskérdések konferencia, és arra szivesen mentem vón. D is ott van, tegnap is olyan jó képek kerültek fel róla a TáTK által felrakott fészbuk albumba, hogy csak úgy lestem. Kettő kép is van ami csak róla szól. És ismét rá kellett jönnöm (bár nem esett nehezemre), hogy igazán vonzó számomra.
Én is olyan szívesen mentem volna :(

De nem gond, már kitartok. Már csak 5 nap.