Saját bloglista

2014. február 9., vasárnap

Csípő ---> D mondta, azt kértem mondjon egy szót ami eszébe jut.

Köszönöm Koppánynak és Midnight Moon-nak, akik lehetővé tették unalmam elűzését ezen az esős éjszakán.

1. Be kell linkelni azt az embert a blogodba, aki felkért a játékra. 2. Meg kell osztani magunkról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi. 3. Hét bloggert meg kell nevezni, akinek továbbadjuk ezt az izét. 4. Majd értesíteni őket a blogjukon, hogy ők a kiválasztottak.


- Éppen azon hezitálok, hogy a szakdolgozatomban csak az "enyhén" súlyos értelmi fogyatékosok munkaerőpiaci helyzetével foglalkozzak, vagy belevegyem a "középsúlyos" tanulókat is. Azt hiszem, a konzulensemre (Örkény Antalra! Milyen menő már!) hagyom a döntést.

- Ma körülbelül hat órát  beszélgettem fészbukon (nyilván fészbukbeszélgetés-tempóban) azzal a lánnyal, akit még említettem a közelmúltban, hogy nem kedveltem. Kedvelem.

(- Gombfóbiás vagyok, de ezt ellövöm minden ilyen beszélj magadról dolognál, szóval ez nem ér. És igen, D érti ezt az egészet - próbálja -, szóval soha nem visel gombosat. Inget, zakót csak akkor, ha muszáj. És nem, a farmer gombja nem zavar. És igen, magát a szót leírni is fizikailag rosszul esik, úgyhogy hülye vagyok, hogy ennyiszer leírtam.)

- A laptopom töltője teljesen szétment, na nem az adapter, hanem az a része, ahova bedugom a gépbe. Néha tölt, általában nem. Csak szinten tart mindig. Úgyhogy ha tölteni kívánom, akkor ki-be kell húzogatni amíg nem érzékeli rendesen és el nem kezd tölteni. Már fél éve tervezem a szervízbe vinni, de most tényleg meg fogom tenni, ha mást nem, hát bevizsgáltatni.

- Még mindig nem tudom, hova van eltemetve Bella. Csak körülbelül tudom, hogy merrefelé, de ez gyakorlatilag egy négyzetkilométernyi területet jelent. És szeretném tudni, csak félek, hogy nem tudnám lelkileg elviselni még a tudatát, hogy ott van a föld alatt a lelkem egy része.

- Még sosem írtam le azt a szót, hogy csipesz. Most, az imént történt meg életemben először (szerintem), miközben a lánnyal beszélgettem. És most jöttem rá arra is, hogy rémesen idióta szó.

- Félálomban sokszor hallucinálok be dolgokat. A legutóbbi a múlt héten volt, D meg a barátunk még beszélgettek, én meg aludtam mellettük az ágyban, és egyszer csak arra ébredtem, hogy úgy láttam, mintha egy pókféle állat mászott volna D párnáján, ami az arcomhoz nagyon közel volt. D mindig megnyugtat ilyenkor, és elmagyarázza, hogy nincs ott semmi. Ez viccesnek tűnhet, de olyankor tényleg teljesen reális még az is (ilyen is volt), hogy úgy láttam, mintha gyufák mozognának a falon, és teljesen megrémültem tőle. Teljesen valódinak tűnik, meg se fordul a fejemben, hogy ne lenne igaz. Aztán pár másodperc múlva magam is rájövök, hogy csak képzelődöm.

- Sajnos nagyon nehezen viselem az olyan élőlények látványát és közelségét, mint amilyenek például a mopszok, csivavák, bulldogok. Torz teremtményeknek tartom őket, és nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy minimálisan sem életképesek ha egyedül hagyják őket. Még reprodukcióra sem képes a többségük, mivel képtelenek elleni, sokszor párzani is. Nem tudok róluk úgy gondolkodni, hogy ők kutyák. Elnézést, ha ezzel bárkit megbántottam, de nyilván nem kötelező szeretni egy állatfajtát sem, gondolom más meg a lovakat nem bírja, meg a kecskéket. Akiket én nagyon szeretek. Más meg gondolom irtózik a kecskéktől.

- Öt év után is olyan elemi erővel tudunk vágyni egymás után/egymásra D-vel, hogy sokszor azzal van bajom, hogy úgy érzem, nem tudom teljesen megélni ezt az érzést, mert olyan, mintha nem férne belém. Sokszor egy nyomást érzek a mellkasomnál, tehát tényleg fizikailag is olyan, mintha megtelnék és már túlcsordulna az egész és kevés lennék arra, hogy mindezt átéljem. Közben legszívesebben atomjaimra szakadnék és befogadnám az egész világot, részese lennék mindennek és eggyé válnék D-vel. Ilyen érzés. Kind of. Szeretem.

Ez azt hiszem több, mint hét, de nevermind. Az utolsó csak azért jutott eszembe, mert éppen így éreztem. Holnap megyek vissza Budapestre D-hez így az egy hét különlevés, részemről itthon pihenés és (végre) semmittevés után. Kedden már órám is lesz, kezdődik az új félév, kíváncsian várom.

Én nagyon szeretném, hogy akinek megtetszik, az csinálja meg ugyanezt a mondok magamról x dolgot-mémet, mert rettentően tud érdekelni bárkié.

Jó éjszakát! Holnap korán kelek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése