Ha elindulsz csak úgy, csak úgy cél nélkül, csak el

Mit teszel akkor, ha valakivel elkerülhetetlen a találkozás (bár eddig kivételes ügyességgel elkerülted már két hónapja), és mégis muszáj lesz, mert egy számodra fontos személy valakijéről van szó?..
Mert én eddig elkerültem. Kiválóan. Nem akarok konfliktust. Nem akarok kiábrándítani. Nem akarok ismerkedni.
Távolról könnyű esetnek tűnhetek, kis bájosnak, ó, de vicceske és milyen simulékony, de igazából ez nem így van. Egy ideig nem is veszek részt a társalgásban, kivonom magamat minden ilyesmi alól, és pillanat alatt  bekattanhat az, hogy nekem ebből elegem van, és hopsz, már át is vettem a beszélgetés vezérfonalát, és észrevétlenül kínosabbnál kínosabb témák felé terelem, hogy legalább a lehetőségekhez mérten jól szórakozzak (/szórakozzam?).
És mivel már legalább két hónapja tudom, hogy ezzel a lánnyal nincs kedvem találkozni (főleg mert akkora fenék lett kerítve neki, mivel "haha" ugyanúgy hívnak, haha hát ez sorsszerű, haha hát ti a legjobb barátnők lesztek és megtaníthatod FŐZNI is), így előre látható, hogy nem tudom majd kontrollálni a bennem rejlő "leszarást" és "elegemvan"-t, és kínos perceket fogok okozni.
Most kerek perec leírom, hogy sose voltam lányos lány, alig-alig voltak lánybarátnőim, legjobb barátnőm pedig csak egy, ő is babakorunk óta. Na meg lovasbarátném, dehát vele se ülünk le cseverészni, hanem lóhátról vagyunk barátnők, de úgy nagyon jók. Oszt vannak lányismerősök, akiket kedvelek, esetleg nagyon kedvelek, de az, hogy úgy igazán BARÁTNŐ, meg hogy igyunk beszélgessünk főzzünk beszéljünkapasikról, na az nem megy és nem is ment soha. Egyszer próbálkoztam, de keserves vége volt.
Én egyszerűen nem vagyok ilyen. A legjobban fiútársaságban érzem jól magam. Egészen ovi óta. Ott is én voltam a bandavezér a fiúk között, ja, mert bandáztunk, és azt biza nem virágcsokorral kellett kivívni, hanem verekedéssel (vannak szép emlékeim :D). A verekedésről azóta leszoktam, a fiútársaságról nem. Sose vágytam barátnőre..
Főleg nem egy erőltetett barátnőre. I mean, most ki élvezné, ha azzal traktálnák már két hónapja, hogy tök jól ellesztek, jaj, ismerkedjetek már össze, jaj majd megtanítod főzni, jaj.
Jaj. És akkor itt figyelj is oda, hogy a kínos, erőltetett mosoly egy kicsit természetesnek hasson az odanyögött "aha."-val.
Most pedig tényleg elkerülhetetlen a míting, valószínűleg jövő hét végén fog bekövetkezni. Hacsak nem lesz valami égbekiáltóan sürgős dolgom, mint eddig is volt. Addig magamra szedek ekkis jómodort és puszipuszit, meg girly talk-ot.
De az meg nem én lennék, szóval inkább hagyom a fenébe.

Oh god, why.

Most megnyugszom Dexterrel, meg filozófiával (bár ezzel szerintem csak jobban felhúzom magam), kéne körmöt is festeni.

Jaj, és ma reggel - vagy délután? Nem emlékszem, melyik alvásom volt, de sírva ébredtem, mert azt álmodtam, hogy amolyan Battle Royalosan, vonattal egy régi "vonattemetőbe" visznek, és 40 percünk van arra, hogy csak egy maradjon.. És valamiért én nagyon gyaktam, de nem direkt, és nem akartam, és véletlenül a barátnőmbe is "sikerült"... és sírva öleltem át és inkább hagytam, hogy öljenek meg engem is, csak vele halhassak, ha már ilyet tettem..

Kurvaszar. És most ilyen búskomor hangulatom van:




Criollo.