Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?

(Aki tudja honnan a cím, pacsi jár érte)

Tegnapelőtt D barátjánál, M-nél voltunk. Úgy volt, hogy megnézzük egy nagyon kedves könyvélményem film változatát (Minden vilángol). Már bekészültünk, ser, csítosz, hepinesz, kicsit Skyrimoztunk, erre M elkezdi dörzsölni a szemét, hogy szempilla ment bele, jaj de szar. Dörzsöli dörzsöli, csak nem jön ki, már 10 perce. Kimegy a fürdőbe, néézi alapost, hát egy komplett HAJSZÁL ment a szemébe (bocsi az érzékenyebb lelkületűektől, azokat megnyugtatom, hogy én megnézni se bírtam, sőt, kerültem a szemkontaktust is vele, hát, én ilyen vagyok - ilyenkor jön a méltatlankodás, hogy dehát orvos gyereke vagy hej, hát milyen dolog ez, dehát van ilyen.). Hogy hogyan sikerült beszerkeszteni az EGÉSZET a szemébe, azt senki de senki nem tudja. Mindenesetre fél óra próbálkozás után sem sikerült kiszednie, úgyhogy elintultunk a Kapás utcai ügyeletre, ami ofkorsz zárva volt, szóval meglátogattuk a Rét utcait, ahol meg a kedves édes aranyos doktornő MEG SE NÉZTE a szemét, M elmondta a panaszt, és erre a nő lazán elküldött volna minket a Nagyvárad térre (!! tényleg, igazából a Mechwarthoz tök közel van, egy köpés, főleg, hogy M-nek nincs is bérlete..), erre M mondta, hogy dehát ez egy hajszál, nem lehetne kikapni, merthogy nincs bérlete, nem tud elmenni a Nagyvárad térig (!!), erre a nő arrogáns hangon közölte, hogy "Most akkor én adjak pénzt vagy mi?". Szóval ott tartunk, hogy egy ügyeletes orvos azt se mondta, hogy muti mán a szemgolyód hapsikám, legalább azt lássam nem hazucc-e. Nem durva?
Szóval mentünk vissza M-hez, és úgy döntöttem, felhívom anyát, aki több szakvizsgás orvos, hogy mit tegyünk ilyenkor éjnek idején. Erre anya tanácsolt, M úgy döntött, pihenteti kicsit meggyötört szemgolyóit, szóval megnéztük a filmet, és utána úgy, ahogy anya mondta, kikapta a szeméből a gonosz hajat.
Szóval ennyit arról, hogy nagyvárad tér, meg hogy az ügyeletes orvos nem tudja kiszedni a hajat amikor M ki tudta, csak kis orvosi praktikai tanács kellett.
Annyira furcsa volt nekem, hogy Budapesten mennyire szidják az egészségügyet, hiszen én itt "vidéken" soha nem találkoztam ilyennel, mindenhol kedvesek, alaposak, lelkiismeretesek voltak velem. Hát még ha anyára gondolok, akiről a betegei a helyi újságba írnak, hogy milyen kedvesaranyos. Tény, hogy majd beleszakad a munkájába, de nincs olyan, hogy ha jön egy beteg, hogy elküldi ránézés nélkül, hogy ő ilyet nem és menjen el két várossal arrébb.

Na erről ennyit. Végül rituálisan elégettük a gonosztevőt, mmint a hajszálat, jó büdös disznópörzsölés szag lett a szobában, majd megfúltunk de legalább elégtételt éreztünk az esti szenvedéseinkért. Vagy hogymondják.

Amúgy a film szerintem szenzációs, bár nem arról szól mint a könyv (de ezt megszokhattuk, és nem is baj, mert így aki a könyvet utána elolvassa, teljesen új sztorival kerül szembe). Még körülbelül 2 éve olvastam a könyvet, mivel imádom Jonathan Safran Foer könyveit és baromira meglepődtem, hogy van belőle film is ( a Rém hangosan és irtó közel -film viszont elég siralmasra sikeredett :( ).
Mindenesetre olyan fajta mind az írott és a mozgóképi (ahh) verziója, amin sírósra röhögöd és sírósra sírod magad. Baromi nehéz témát dolgoz fel, nem egy halivúd, mivel az Ukrajnában elkövetett zsidógyilkosságok állnak a középpontban.
Én azt mondom, hogy aki szereti az igazán széles érzelmi skálán mozgó alkotásokat, az olvassa el a könyvet, nézze meg a filmet, mert nem gondolom, hogy csalódna.
A majdnem-főszereplő Elijah Wood, aki kábé annyi mimikával dolgozik a filmben mint Nicole Kidman úgy általában, de azért élvezhető bőven:)

Aztááán tegnap D-vel romántise sétát tettünk a dunaparton, majd meglátogattuk a World Press Photo kiállítást, ami baromijó volt.
Az egyik kedvencem ez a kép:  http://www.worldpressphoto.org/photo/2012-salil-bera-sn-hm?gallery=2634&category=57
A másik pedig ez: http://www.worldpressphoto.org/photo/2012-alexander-gronsky-dls3-gl?gallery=2634&category=52 .

Ma pedig temetőt látogatni voltunk Géderlakon apáékkal, és hazajöttem velük. A héten végig itthon leszek, D jön csütörtökön, barátnémmal lovagolunk is valamikor, itt a kutya itt a macska, szóval szuper.
Az egyetlen ami belerondít a hétköznapjaimba a Filozófia kurzusra készítendő IRGALMATLANSOK jegyzet, jamerthogy ez kötelező. Eddig Platónt és Arisztotelészt csináltam meg, és november 6-ig még kb 7 olvasmányon kell átrágnom magam, mert akkor lesz ellenőrzés. Aztán második negyedévben újra jön egy rakat. De ma bevégeztettem sorsom Arisztotelésszel, hát hogymondjam, nagyon szenvedélyes volt, ennyit még életemben nem szentségeltem jegyzetelés közben.

Na most megyek, hallgatok Pressert ( ez a zenei ősisten már babakorom óta végigkövet az életemen, 8 éves koromban rendszeresen, minden nap leültem a hifi elé és végighallgattam az Angyalok és emberek albumot úgy, hogy végig olvastam a szöveget hozzá, imádtam. Ugyanígy a Locomotiv GT 424-albumát is), oszt olvasok Truancyt.
És vágyakozom egy ló után.

Criollo.