a vonatablakból még visszanéznek

Megláttam, hogy lesz jubileumi 30y koncert, úgyhogy vettem rá két early bird jegyet sebtében (darabonként 999 Ft-ért! Még kicsit gyanakszom, hogy jó eseményre vásároltam-e meg a jegyeket, tényleg ennyibe kerül-e). Még nem tudom, D eljön-e velem, mert nem az ő ízlésvilága, de volt már velem koncerten Ajkán is, és élvezte, úgyhogy még akár ő is jöhet. Ha meg nem, akkor jön más :D Megkérdezni még nem tudom, mert éppen apával elmentek apa egyik falubeli barátjához pálinkázni.

Most, hogy hazajöttem (D is jött velem), kézhez kaptam végre a dedikált 30Y albumomat is, annyira széép és imádom. Már meg is hallgattam.

Csütörtökön baromira felhúztam magam, mert elindultunk D-vel, hogy az esti vonattal hazajövünk, kibumliztunk Kelenföldre, mert a Déli ugye nem funkcionál. Szerencsére D apukája kivitt minket autóval. Oda is értünk, pedig baromi dugó volt, de mindegy, teljesen időben voltunk, erre D venné a jegyét, és kiderült, hogy nem járnak a vonatok. Hogy miért, azt nem tudták megmondani, de azt mondták, hogy Martonvásárig megy pótlóbusz, de hogy onnan ki hogyan jut el a célállomásig, azt nem tudják megmondani.

Szóval én ott helyben elbőgtem magam, már annyira szabadultam volna Budapesttől, és erre nem mehetek, másrészt pedig elképesztően dühös voltam, hogy miért nem lehet erről tájékoztatni mondjuk az interneten? Direkt megnéztem az elvirán, hogy rendben van-e minden vonat, nem írtak semmit, úgyhogy meg is vettem online a jegyemet, erre kiderül mikor odaérünk, hogy tök feleslegesen fogyasztottuk a benzint... Így is bosszantó, de nyilván ezt nem én fizettem, viszont ha mondjuk villamossal, több átszállással vonszoltuk volna ki a seggünket Kelenföldig (két-két jeggyel), akkor szerintem szétcsaptam volna ott helyben valamit. Egyébként menne egy villamossal is a kijárás, mert a 19-essel a Batyitól odaérnénk 20 perc alatt, viszont jelenleg a 19-es sem jár, csak a Lánchídtól, hiszen "Budapest megújul", mi meg csesszük meg. Ami rendkívül vicces mostmár (olyan kínos módon vicces), hogy a 4-6-os sem fog járni a moszkvától azt hiszem az oktogonig kb egy hónapon keresztül, szóval lassan minden tömegközlekedési forma ellehetetlenül. Pattanjatok biciklire, én azt mondom.

Szóval tegnap előtt jöttünk haza, egyébként majdnem Uberrel, de végül kivitt minket D apukája ismét.És imádok itthon lenni.

Ezek meg képek az utóbbi hetekből:

D Csepele, és az én Puchom.

Pékműhelyes gigaflódni!

Voltunk tüntin

Kedves házunk. Szeretek itt lakni.

Ahogy a bicajos képen is látni, amin a kettőnk biciklije van, az udvari bicajtároló dugig van. Dugig olyan bicajokkal, amit senki az égvilágon nem használ már évek óta. Mindenki csak beszerzni a bicajt, és leparkolja a tárolóban, az az 5-6 ember meg, akik tényleg használják a bicajukat minden nap (köztük mi is), szenved, mert nem fér be a mienk a tető alá, és ha esik, akkor ázik. Amikor tudom, hogy nem fog esni, akkor csak odakötöm a képen is látható oszlophoz, ha meg esőt mondanak, akkor valahogy benyomorítom két bicaj közé, és reménykedem, hogy nem akad be semmi semmibe és nem törik a küllő, vagy szakad a bandázs. Ezt a közös képviselő is érzékelte, aki amúgy egy nagyon furcsa, de igen jófej csávó, aki kiírta már többször is minden látható helyre, hogy aki nem használja, legyen szíves lepakolni a kerékpárját a pincébe, ott nagyobb biztonságban is lesz, illetve mindenki elfér. Aki meg használja, az címkézze fel a saját nevével, hogy lássák, kié van napi használatban.

Erre ki lehet találni, mit lép az átlag magyar: MINDENKI felcímkézte a biciklijét :D :D Szóval ez semmi pozitív hozadékkal nem járt.

Úgyhogy most újra kiírta a csávó, hogy ha 20-áig nem viszik le maguktól az emberek, akkor levágják a lakatokat és ők maguk dobálják le az összeset a pincébe.

Erre nem reagált senki, már nem is címkézett senki, nagyon felbátorodtak. Viszont én tudom, hogy tényleg levágják, azaz már elméletileg múltidőben, mert pénteken délután estek neki terv szerint. Mielőtt indultunk a vonatra, találkoztam az egyik bicajossal a házból, aki újságolta, hogy ő maga is részt vesz az akcióban, én meg odaadtam neki a lakatkulcsom, hogy arrébb tudja rakni, ha útban van az enyém.

Szóval nagyon kíváncsi leszek hétfőn, mennyi bicaj maradt a tárolóban. Bevallom, kicsit valamiféle kánaánra számítok, valahogy úgy, hogy még dönteni is lesz lehetőségem, hogy mégis ÉN hova szeretném kötni a bicajt. Meglátjuk.

A Pékműhelybe meg mindenki menjen el aki Budán jár, mi imádunk ide járni, ez a legjobb pékség a városnak ezen a felén.

Egyébként meg ha megjön a pénzem, akkor lesz lehetőségem egészséges dolgokat venni, és fogok is, mert muszáj fogynom valamennyit. Annyira nagyon nem izgat, mert nem érzem magam kövérnek, de szeretnék alakítani magamon.

Szóval első lépés összeállítani egy heti menüt mondjuk (mert a leghízlalóbb kaják mindig abból születnek, hogy nincs erőnk kitalálni, mi legyen az aktuális ebéd, úgyhogy az első lesz, ami eszünkbe jut, ami általában valami tejszínes tészta vagy hasonló), könnyen elkészíthető és nem túl hízlaló kajákkal, második lépés meg megvenni a szükséges dolgokat.

life with herr puch

Ez bizony az eltéről való tegnapi hazaindulás pillanata, amit vékony pulcsiban, egy sállal követtem el. Ugyanis jó idő volt. Bár még nem fogták fel sokan, a legtöbb ember még behúzott nyakkal, télikabátban biciklizett/sétált, ezt mondjuk nem tudom mire vélni, én mosolyogva és felszabadultan száguldottam hazafelé a budai rakparton (mint általában, csak most pulcsiban).

A száguldásról jut eszembe, meg úgy amúgy is, hogy még fel kell dolgoznom, hogy jön a tavasz, egyelőre még a telet gyászolom. Meg azt, hogy negyed óra alatt beérek az egyetemre. Jön a tavasz, meleg, lesz sok ember a rakparton, aki egyáltalán nem figyel egymásra, és így mindenki lassabban jut el oda, ahova szeretne :( Már most félek, hogy ki fog annak ellenére kiugrani elém, hogy folyamatosan lesem a fákat, oszlopokat, ki áll mögöttük, a potenciális ugrálókat, és mindig lassítok, ha ember mellé érek. A negyedórás utakra meg rá kell számolnom 5-10 percet a lassulás miatt.

Igazából felőlem maradhatna ez a vékony pulcsis idő. Nem kell ennél melegebb. Ez mindenhez tökéletes. Bármit lehet csinálni izzadás nélkül.

Az ősz, meg ez a tél-tavasz átmenet a kedvenceim az évből.

aligvárom

Szerintem az elég menő, amikor a 30y Beckék anyukájától kapok egy dedikált CD-t, hogy "a fiúk küldik".

A Shaun the sheep movie pedig zseniális, pont olyan, amilyenre számítottam.

Ja, és a mozi után elmentem a teszkóba, utolsó vasárnapi vásárlásra, ráadásul a családommal, és voltak kuponok is, borra például, úgyhogy vettem három üveg elég fasza fehérbort (az egyiket 1600 Ft helyett 800-ért, hmm). Valamint egy extra, nagy tefal serpenyő is a kosaramba esett, kuponnal 2500 Ft-ért.

Most pedig ismét Budán vagyok, de a gonosz multiktól nem tudok szabadulni, bármennyire is ezt diktálná hazafias lelkem (haha), szóval D-vel kiválogattunk egy csomó szükséges dolgot a tesco webáruházában, csütörtökön délután érkezik majd a rengeteg ellátmány, még nem tudom elképzelni, hogyan hozza fel a kiszállítós ember a negyedikre. De rendeltem mégegyet abból a borból, amit féláron sikerült beszereznem (bár így, kupon nélkül 1000 Ft, nem 800, de nem gáz).

Ja, és az, hogy ennyit merek (tudok) pusztán élvezeti cikkekre költeni (azaz borra), annak köszöhető, hogy kapok ösztöndíjat!!

Haha!

(sőt, D is kap, mondjuk ő kétszer annyit, szóval most el vagyunk látva)

Valamint a hónapban befutnak a lektorálós pénzeim is, ihaj, de meg leszek tollasodva.

Ma meg még sokat kell tanulnom.

stop the world cause i wanna get off with you

Tegnap a két szaktársbarátnőm feljött hozzánk, mert még nem voltak itt, szóval épp itt volt az alkalom (őket nagyon kedvelem, meg D is, úgyhogy nem volt olyan jellegű dilemma, hogy jöjjenek avagy sem). Az egészség jegyében rántott sajtot sütöttünk, az volt az ebéd, rém rosszul lettem tőle estére. Sajnos a gyomrom nagyon szarul bírja az olajos, zsíros dolgokat. Ennek oka valószínűleg az, hogy otthon nagyon keveset sütünk zsírban, kevés ilyen dolgot eszünk, szóval szerintem el vagyok szokva tőle, de tényleg egy negyed lángostól háborog a gyomrom és lavór mellett alszom.

Szóval szarul lettem, meg volt némi bűntudatom is, úgyhogy ma végre sort kerítettem a régóta tervezett céklasalátámra. A múltkor vettem egy hadseregnek elég céklát, és csak arra várt, hogy felhasználjam. Úgyhogy ki is találtam magamnak egy salátát, amit jelenleg éppen ropogtatok. Nyersen lereszeltem három fej céklát, facsartam rá citromlevet, két evőkanál mézzel összekevertem, kis balzsamecetet öntöttem hozzá, és belemorzsoltam egy rakás fetasajtot. Elképesztően finom, már most láttam, hogy gyűlik a leve az edény aljában, alig várom, hogy megihassam, biztosan az is baromi jó lesz. Ilyet fogok még sokat készíteni, mondjuk már holnap is, mert ezzel a három fej céklával is nagyon kevésnek bizonyul..

Ja, és ha már ilyen szorgos napom volt úgyis (takarítottam egy csomót, mosogattam, meg elkezdtem egy újabb lektorálandó könyvet - ezúttal a bullyingról, nagyon érdekes, bár elég amerikai), a salátakészítéssel párhuzamosan beraktam egy céklás brownie-t is sülni, hogy meglepjem D-t, amikor hazaér. Éppen színházban van, egy, a nagybátyja által dramaturgizált (van egyáltalán ilyen szó??) darabot néznek meg. Hívtak engem is, de baromi szar kedvem volt délelőtt, úgyhogy lemondtam. Azt hiszem, egész héten nem volt magamra időm, mindig itt volt valaki, vagy én mentem valahová, vagy esetleg valakivel valahová, valamit csinálni, úgyhogy már nagyon kimerültem és kellett, hogy ne csináljak senkivel sehol semmit. Csak itthon legyek és magamra figyeljek.

Szóval ez teljesült, és már jól is vagyok, meg jól is laktam, már csak a céklás bownie-t meg D-t várom, addig meg még fürdök.

Végül csak jól alakult ez a nap.

feels like

Szerdán megnézzük a Birdman-t a kiscsapattal, és úgy lett a döntés végül, hogy itt nálunk az albiban. Ami egyrészt jó, mert nem nekünk kell elcsapatni a város másik részébe, másrészt nem egy idegen ember hálószobájában nézzük (csak mert ott van tv), harmadrészt meg a társaság három tagjából kettőt szívesen beengedünk a lakásba. A kontra az pont az, hogy a harmadik tag az a lány, akit meg egyikünk sem lát itt szívesen. Nem akarjuk, hogy megismerjen minket, márpedig a lakás ugye hát az egy intim dolog, legalábbis nekünk, mert mi itt tényleg élünk, háztartást vezetünk.

Szóval ettől van némi gyomorgörcsöm, hogy idejön és lát egy olyan részt belőlünk, amihez semmi de semmi köze, de túléljük.

Múltkor szintén velük voltunk a müsziben játszóházazni, jó volt. Bár nagyon furcsa, lehetséges, hogy mint "vidéki", nekem ez tök mást jelent mint a budapesti embereknek. Egyrészt számomra borzasztó, hogy 300 emberrel kell egy légtérben lennem és jól érezni magam, mert én azt jobban szeretem inkább saját, csendes körben megtenni, de ezen túl tudtam tenni magam, mert a müszi azért elég nagy, nem volt annyira nagy tömegnyomor (azaz hogy azért kellemetlen mennyiségű ember volt, mondjuk nem durván, csak nekem volt sok, de a Budapesten tartózkodásom óta valamelyest sikerült adaptálnom a helyzetet, bár nem szívesen). De arra jutottam, meg több hozzám hasonló nyomi vidéki falusival is beszéltem, kb arra jöttünk rá, hogy nekünk az nem hordoz semmilyen plusz élményt, hogy sok emberrel vagyunk és együtt csinálunk valamit, mivel vidéken nem vagyunk annyira elszigetelve a többi embertől mint a városban - ami lehetne akár paradoxon is, hiszen ugye egy faluban jóval kevesebb emberrel találkozik az ember mint Budapesten, de itt a városban alig veszik észre egymást az egyének, mintha nem is lennének igazából sokan, nem vesznek egymásról tudomást, csak olyan szinten létezik ez a kétmilliós tömeg, mintha nem embertársak lennének, csak "tömegtényezők", akiktől mondjuk nehezebb leülni a villamoson.

Szóval ezért lehet, hogy a "társas magány"-ban létező, tömegben egyedül élő városiaknak óriási élmény sok emberrel együtt ugyanazt csinálni, együtt élményt szerezni, de nekem (és ezek szerint nagyon sok más, faluból érkezőnek) ez nem ad hozzá semmit, maximum némi kényelmetlen érzést, hogy mi a fenéért kéne nekem ide beülnöm és jól érezni magam, holott otthon is lehet társasozni.

Na de a lényeg, hogy a müszi nagy volt, úgyhogy elfértünk, én pedig próbáltam alkalmazkodni az urbanizált közeghez. Másrészt meg, ami szerintem hozzájárult a jól-érzéshez, hogy nem kellett random emberekkel játszani, mert így is öten voltunk, tehát nem igazán akart senki se csatlakozni hozzánk - egy fura próbálkozást kivéve, de ő egy játszma után elszivárgott, szerencsére.

Ja, szóval akit nem zavarnak az idegenek, meg az, hogy az idegenek sokan vannak, és szeret társasozni, az menjen a müszibe mert jó. Mi is megyünk még.

Ami itt zavart (most túllépek a népességszámon), hogy a lány úgy viselkedett D-vel, mintha az escortlánya lenne (mármint D neki). Nagyon bizarr volt, nem is tudtunk nagyon mit kezdeni a helyzettel. El lehet képzelni a furcsaságát a dolognak, amikor a lány jön, és két kártya közül választania kell, és átnyúl előttem D-hez, hogy "rádbízom a szerencsém, húzz inkább te, majd te eldöntöd a sorsomat", kb így. És ez egyszer még oké, bár furcsa, de amikor másodszor is ugyanezt eljátsza, úgy, hogy közben ott ülünk még hárman, akik húzhatnánk neki, de mégis D-t választja mindig mindenben, na ez kicsit zavaró. Azonnal az jutott eszembe, hogy olyan, mint Vegasban a gazdag ember aki kaszinózni megy és kíséri az escortlány, és odanyújtja neki a kockákat, hogy "fújj rá angyalom, ma este te leszel a szerencsém" :D.... Baromi bizarr.

Na mindegy. Ezek (talán) csak pár napig (hétig?) zavarnak, aztán szépen lassan feldolgozom őket (?), D pedig próbál sértés nélkül ellenállni az ilyen hülyeségeinek, de nem mindig megoldható. (Például amikor olyat ír a lány, hogy az aspergeres emberek ijesztően néznek ki, wtf, na akkor D látványosan pofánröhögte, hát hogy lehet ilyet gondolni? Tudja egyáltalán mi az az asperger?)

Na mindegy. A szerda akkor is jó lesz, legalább lesz ott más is, akiket viszont bírunk. Őt pedig elkönyveljük járulékos kellemetlenségként.

Egyébként átrendeztük a lakást, mármint a szoba részét, mert nem volt igazán jó, sőt. Úgyhogy teljesen átvariáltuk, most lett óriási hely, ahova foteleket pakoltunk, meg vettünk egy ikeás kisasztalt is. Úgyhogy van leülős hely. Fölé polcot raktunk, a polcról pedig égősort lógattunk le, úgyhogy igazán fancy, nagyon otthonos.

Jó buli volt átrendezni is, bár este 10 körül kezdtük el, és kb kettőig tartott, két barátunk is átjött pakolászni, közben Jacko-partyt nyomtunk és ittunk. Na, a barátainkat imádom, ha feljönnek hozzánk. Szerencsére ez sokszor történik meg.

Most viszont elcsesztem, nem raktam be kenyeret sülni, úgyhogy nem lesz D-nek mit ennie holnap reggel. Ajj.

Ez a videó pedig már-már az obszcenitás határait súrolja, ahogy énekel és artikulál Alex. Majdhogynem pornó. Tetszik. A zene meg mégjobban, nagyon szeretem.

köszönjük, hogy...

Ma pedig házhozszállítósan rendeltem a tesco-ból!

Még sosem tettem ilyet, mindig csak néztem enyhén irigykedve a ház előtt leparkoló tesco teherautót, hogy bárcsak nekünk is idehozná valaki a nehéz dolgokat.

Úgyhogy itt volt az idő, és rendeltem!

Három üveg bort.

Hétfőn hozzák, az izgalom tetőfokra hág!

education

Sokat gondolkoztam az utóbbi héten, hogy mégis milyen szaktudást szeretnék magamévá tenni az oktatásban töltött éveim alatt, és arra jutottam, hogy el szeretném végezni a kriminológia mesterszakot is. Szívesen foglalkoznék áldozatsegítéssel, büntetésüket letöltöttek társadalmi reintegrálásával, hasonlókkal. Azt hiszem, a kisebbségpolitika és devianciakutatás szakom elég harmonikus kapcsolatban áll a kriminológiával, így igazán elmélyülhetnék ebben a szakterületben.

D pedig most áll mesterszak választás előtt, az utóbbi fél órában erről beszélgettünk. Felmerült az, hogy esetleg a CEU-ra menne, mert a képességei alapján oda való, de arra januárban kellett volna jelentkeznie. Úgyhogy most a szociológia MA a nyerő, azt elvégzi, ezzel kap egy erős szaktudást, aztán ezt követően már igazán értelmet nyer egy CEU-s mesterképzés, mert ott sokkal specializáltabban lehet szociológiát tanulni (nationalism studies, critical gender studies, sociology and social anthropology with specialization in global and urban studies, sőt, idén indul a big data mesterképzés is, ami egy szuper és fontos dolog). Aztán szeretne az egyetemen maradni mint dolgozó ember, kutató. Ezekkel a végzettségekkel pedig abszolút meglenne rá minden esélye.

Most nagyon megkönnyebbültem, mert engem szerintem jobban nyomasztott, hogy nem tudja mit kezdjen magával, mint őt. Borzasztóan aggódtam, lehangolt volt emiatt, próbáltam mindenféle ötlettel előállni, könnyíteni a helyzetén, de nyilván ez olyan döntés ami csak az övé, hiszen az ő élete, ebben nem tudnék és nem is lehet segíteni. Az lenne a baj, ha miattam döntene így vagy úgy ebben a kérdésben.

Szóval most nagyon örülök, hogy körvonalazódott előtte a jövő. Szerintem ő is hasonlóképpen érez, bár éppen játszik, úgyhogy ezt nem tudom megítélni.. :D

A lényeg, hogy ha minden úgy megy, ahogyan azt a motivációink és képességeink engedik, szakemberek leszünk, komoly tudással. Borzasztóan büszke lennék rá, ha D órákat tartana a végén, kis hülye BA-soknak, meg nagy hülye MA-soknak, mint mi is voltunk/vagyunk :)

Hát, most akkor ott tartunk, hogy mindkettőnk talált magának egy célt, motiváció van, lehetőség van, képességek vannak, már csak az időnek kell telnie, nekünk meg teljesítenünk.