Na hogy ne lehessen a szememre vetni, hogy máris kihagytam a harmadikat, pedig még csak most kezdtem, elmondom, hogy egyrészt tegnap megrajzoltam a napit este, viszont utána baromi szarul lettem, így be is csuktam a gépet és aludtam. Vagyis előtte még olvastam, mert már az őrületbe kerget a tudat, hogy még pont 100 oldalam van vissza az Angyali játszmából (másodszorra olvasom újra, mert megkaptam az új kötetet és felfrissítésként kezdtem bele újra az új könyv előtt), és egyszerűen hiába bújom éjjel a könyvet, és falom az oldalakat (relatíve gyorsan olvasok), egyszerűen mintha nem fogyna, mármint úgy fizikailag, szóval látom, hogy az oldalszám haladt, csak a hátramaradó rész vastagsága nem. Furcsa. Mindenesetre már alig várom, hogy belekezdhessek az újba, utána pedig a Kardok viharába (megvettem 2700 Ft-ért vadiújan, nem tudom, említettem-e már), és utánára még nincs tervem.
Szóval itt a tegnapi + mai adag, igazából a kisebbik testvérem is elkezdte ezt a dolgot, de az övét egyelőre nem posztolom egyrészt permission hiányában, másrészt meg mert elvonná az enyémről a figyelmet. Haha.
Kedvenc étel, nehéz volt dönteni.
Kedvenc hely a lóállat háta, könnyű volt dönteni, bár az ágy még elég izmos versenyző volt.
Most várom D-t, apa hozza fél 3 után az állomásról, aztán legkisebb D szülinapját ünnepeljük. Mármint az öcsém D-ét.
Zzzzzuper dolog olyanra kelni, hogy kettő ember feliratkozott a blogra.
Jó, igazából nem erre keltem, hanem arra, hogy baromi rosszat álmodtam, benne volt a családom, D, szóval aki igazán fontos, és természetesen az lett a vége, hogy mindenkit elvesztettem, hát igyekeztem is felébredni belőle. Ezekkel csak az a szar, hogy ilyenkor annyira jó lenne elmondani D-nek, aki aztán megnyugtatna, de egyszerűen képtelen vagyok megfogalmazni és leírni/elmondani, átélni újra. Na nem azért mert elfelejtettem volna, egyszerűen csak nem működik a dolog.
Így ez is egy megbeszéletlenül maradt nagyon rossz álom lesz.
Na de visszatérve a két feliratkozóra:
Köszi, puszi, és ma még jövök a mai rajzzal, csak még ki kell találnom, hogy ad 1: mi a kedvenc kajám, ad 2: mi az a kedvenc kajám, ami lerajzolva nem néz ki egy hányásnak (lsd lazannya).
Úgy döntöttem, hogy már nem rakom ide be mindig a cselöndzs menetét, ottvan az oldalsávban, kattintásra nő.:)
A mai téma a kedvenc állat, hát nekem ez az:
Találtam még más ilyen rajzos "kihívásokat" is, majd azokat is csinálgatom, most nagyon kedvet kaptam a rajzoláshoz.
Ma nagyon túlteljesítek ezzel a második bejegyzéssel, viszont úgy éreztem, muszáj elszórakoztatnom magam, így itt ez a cselöndzs, amit már egy ideje raktározok magamnak a gépen, hát íme, elkezdtem.
Visszavagyok, meg oda, de főleg újra itt.
Azóta túl vagyok egy betörésen, egy vizsgaidőszakon, máson nagyon nem, de ez utóbbira kifejezettem megfáradt elégedettséggel tekintek vissza. Nem buktam, relatíve jól sikerült aminek kellett, a TÁRSPOL 4-es lett (el se hiszem, azt se tudom kihez fohászkodjak hálából, de maradok azthiszem Nyilasnál, az ő spirituális jelenlétét segítségül hívva szerintem minden más akadályt le fogok tudni győzni életem során).
Na meg aztán ez az egész vizsgaidőszak mehetne a fenébe, de úgy igazán. Úgy volt szar ahogy volt, ilyen összevissza időpontokat nem tudom, ki tudott kitalálni. A legtöbb időpont vagy egyszerre volt, vagy egy-két nap különbséggel, de annyira aránytalanul, hogy ami kevesebb tanulást igényelt, arra volt egy hetem, ami meg többszáz oldal bemagolását, arra meg volt másfél-két nap. Szóval szervezkedtem a tanárokkal rendesen, hogy úgy-ahogy normális időt teremtsek a felkészülésre, például filozófiából. Felkai, a filótanár is egy külön történet, én simán beülnék vizsgájára csak úgy, csak nézni őt, mert maradandó élményt nyújt. A három órás vizsga alatt amikor elfáradt a kezem, csak ültem, pihentem, és jól szórakoztam rajta. Ahogy dobolt az asztalon valami túlvilági ritmust, vagy amikor talált egy lézerpointert és körbemászkált az előadóban, hogy hol van az a határ, ahol még látszik, illetve már nem látszik a piros pötty a vetítőn. Aztán énekelt is, valamint feltűnően unta magát - amit nem csodálok, de nagyon viccesen csinálta. És tényleg, a fészbukos előrejelzéseknek megfelelően úgy nyúlt el az asztalán és olvasott, mint egy modell. Nagyon festői látvány volt.
Szóval túl vagyok a harmadik féléven.
Most, hogy itthon vagyok, van időm/lehetőségem Csilivel foglalkozni. Elkezdtem pórázra szoktatni, hát nem a leglelkesebb tanuló, de azért dicséretes az a kis igyekezete is. Már egész jól megy néha a dolog. Valamint kaptam egy bakancsot is, ami annyira szuper, ugyanis eddig két csizmám volt, amiben jártam. Az egyik lyukas volt, a másik beázós. Télre mindkettő kiváló.. Szóval úgy döntöttem, elég a csizmákból, ide a bakanccsal, és azóta ha kimegyek, nem kell azon aggódnom, hogy hány perc után fog a zoknim is tocsogni a víztől - tudjátok, az, amikor lépsz, és a lábujjaid között szivárog fel a víz - na, nekem minden kicsit is havasabb napon ez volt, már az úszóhártyáim is elkezdtek nőni.
Említésre érdemesnek még annyit tartok, hogy egyrészt megvettem a Kardok viharát (Vatera, vadiúj, 2700 Ft), D pénteken megy átvenni, másrészt pedig, hogy Skyrimben egy hét alatt 7 szintet fejlődtem, és, hogy várom a Dragonborn DLC-t :D Addig nem csinálom a főküldetést, mert elméletileg Alduin kiiktatása után már nem működik a dolog. Amúgy is fáj a szívem, hogy Alduinnal végezni kell előbb-utóbb, biztos, hogy meghasonlottság lesz a dologból. First world problem, haha.
Most pedig szokás szerint képek, aztán el is távozom.
Mára rohadtul lebetegedtem, valamelyik öcsémtől nyaltam be a vírust, így taknyomnyálam egybe, fáj a torkom, fejem, szédülök, gyenge vagyok. Szuper, mindig is ilyen karácsonyra vágytam.:D
Mindenesetre azér kimentem az állatkákhoz, Csili egyből felvidított, annyira okos és figyelmes kiskutya, hogy mindig meglep. És például szobatiszta is, pedig nem bent lakik:D De ugye esténként az előszobában alszik, és sose kakilt/pisilt be éjjel, pedig este 8-tól reggel 8-ig kb bent van. Nagyon respektálandó. Apa mondta hogy egyik reggel nyüsszögött, ki is engedte és kiderült, hogy azért nyüsszögött, mert jelezte, hogy itten folyó ügyeket köll intézni ember.
Szóval egy igazi szuperkutya, senki nem tanította erre:) Én azért általában jó későig fenn vagyok, és még lefekvés előtt mindig kirángattam az udvarra, hátha kell neki pisilni.
Szóval ma kimentem hozzájuk, nagyon jól felvidítottak, játszottunk meg oktattam kicsit a bolond fejét, és természetesen rongyosra imádtam.
Most pedig pihenek, csomagoltam apa helyett (no comment:D, de csak anyáét és a saját magának vett dolgot bízta rám :) ), Skyrimzenét hallgatok, D-vel kommunikálok kicsit, aztán mindjárt fürdök, segítek apáéknak főzni, aztán elkezdődik az igazi karácsony este.
Itt van néhány kép, mutatom, aztán megyek is:) És legyen nagyon szép az ünnep mindenkinek!
No. Jó hír, hogy.. igazából több is van. Egyrészt, voltam sétálni a dögvésszel, láttunk szarvast a nádasban, láttunk kóbor kutyát feküdni a volt lómezőnkön, Csili ekkor úgy eltűzött a francba hogy azt hittem, meg se találom, de két perc után rohant felém vissza. No mindegy, szóval sikerült kicsit fényképeznem, de még vissza kell zökkennem a nyugalomba és abba, hogy figyelni tudjak a környezetemre. UTÁLLAK VIZSGAIDŐSZAK. Utállak stressz.
Másodrészt, apa csinál kocsonyát és forralt bort. Harmadrészt, anya hoz chilis popcorn-t, amit imád a femili. Negyedrészt, ami talán a legjobban FELDOB, hogy D feltuningolja az ősrégi gépét, és mire visszatérek Budára, TUDOK OTTHON IS SKYRIMEZNI!!!
Itt is vannak a képek.
Ennyi, amolyan frozen world hangulatú.
Ja és nem tudom mi a francot akar az utca végén lakó öregember tőlem már durván 4-5 éve, de ma is invitált a kiskertjébe (ha emlékeztek, volt a kertjéről már poszt, a sok kis golyóval felszögelve a kerítésre, meg a szélkakasok, műanyag dobozok művészi rendje stb), hogy nézzem meg, mert beújított valamit, emlegette Marokkót, egyre ijesztőbb és groteszkebb volt a helyzet (közben Csili a hónom alá csapva figyelt mint valami ikeás szatyor), mondtam neki, hogy nem nagyon érek rá, erre hatszor megkérdezte na de mégis mikor jönnék le, én hétszer mondtam, hogy nem tudom. Remélem elfelejti.
Amíg élt a lovam, Bella, ahányszor észrevette, hogy kint csapatok vele, annyiszor jött oda két másodperc alatt, hogy ő mikor ülhet mögém... El lehet képzelni ezt úgy, hogy heti többször lovagoltam. Nem is tudnám összeszámolni, hányszor mondtam neki, hogy apát kérdezze meg, majd ő felülteti aztán vezetgeti, de egyrészt mögém hótziher hogy semmi férfi nem ül (természetesen D kivétel, de akkor még ő nem játszott), másrészt ez a ló nem neki való, ez nem lovacska, kisebb tudományt igényel az, hogy elfogadja az embert. Nem fogta fel, csak miután meghalt a Bella, azóta nincs hova mögémkéredzkedni. Most a kiskertbe csábítana.
Na ennyit a csodás kalandjaimról, most megyek, hallgatok Skyrimzenét, megtanulom sárkányul a dalt, oszt' énekelem.
