Jó, igazából nem erre keltem, hanem arra, hogy baromi rosszat álmodtam, benne volt a családom, D, szóval aki igazán fontos, és természetesen az lett a vége, hogy mindenkit elvesztettem, hát igyekeztem is felébredni belőle. Ezekkel csak az a szar, hogy ilyenkor annyira jó lenne elmondani D-nek, aki aztán megnyugtatna, de egyszerűen képtelen vagyok megfogalmazni és leírni/elmondani, átélni újra. Na nem azért mert elfelejtettem volna, egyszerűen csak nem működik a dolog.
Így ez is egy megbeszéletlenül maradt nagyon rossz álom lesz.
Na de visszatérve a két feliratkozóra:
Köszi, puszi, és ma még jövök a mai rajzzal, csak még ki kell találnom, hogy ad 1: mi a kedvenc kajám, ad 2: mi az a kedvenc kajám, ami lerajzolva nem néz ki egy hányásnak (lsd lazannya).
D pedig holnap érkezik, yaay!
Criollo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése