timmy, it's timmy, he's a little lamb with a lot to learn

Egyébként csalódnom kellett a lányban, mivel múlt héten a közös gyakorlatunk (a kedvenc tanáromnál) után kijelentette, hogy mennyire szar volt, mert csak lányok vannak rajta.
Igen, van ilyen. Hogy valaki azért gondolja, hogy egy óra szar volt, mert nem voltak fiúk a teremben.
Mert hogy a lányok hülyék.
Most el kell mondanom, hogy én még nem találkoztam olyan nőnemű egyeddel aki nálam jobban ódzkodna a lányokkal való kapcsolatteremtéstől (lehet azért nem, mert eleve kerülöm a közelebbi ismeretséget a lányokkal). Egyetlen igazi barátnőm van, akivel babakorunk óta egymás életének részei vagyunk, és ez így van jól. De soha nem akartam barátnőket szerezni, mindig a fiúkkal játszottam, most is a másik nem képviselőivel létesítek inkább kapcsolatot. Ez azért lehet, mert egyszerűen nem tudok hozzászólni azokhoz a témákhoz, amik a lányok nagy-nagy többségét foglalkoztatják. Nem tudok belemenni olyan kis csoportközi játszmákba, amik elég standardnak számítanak (- Jaj ezen a fényképen olyan kövér vagyok! - Dehogyiis, tiszta vékony vagy, tökre irigyellek!.. / - A fiúk olyan hülyék! - Így van, mind csak azt akarja - ezek most elég sztereotip mondatok, de lehet érzékelni, mire gondolok). Lehet, hogy az is közrejátszik, hogy nem vagyok birtokában annak a varázslatos képességnek aminek ezen játszmák során fontos szerepe van: a hazudozásnak. Nem is az, hogy nem tudok hazudni, inkább az, hogy nem hazudok. Ha egyszer szar a haja, akkor tényleg szar a haja. Ha az ő hibájából lett vége a kapcsolatának, akkor nem szidom a csávót. Nem tudok csevegni (na jó, ezt az egy képességet mostanság próbálom elsajátítani), és kifejezetten szeretek csendben lenni akkor is, ha ketten vagyok valakivel - ne legyen már kínos nem beszélni!
És mivel nem participálok, így nem is vagyok szívesen látott vendég e körökben - azaz többnyire nem tudnak mit kezdeni egy ilyen "játszmatörővel". Nem is tudják, hogy álljanak hozzám, mert alapvetően kedvelnek, de valamiért mégsem stimmel a dolog.
Szóval a fiúkkal szerettem/szeretek időt tölteni (meg az egy szem barátnőmmel, de ő ezek felett áll, így többször nem is említem).
Ennek ellenére nem borulok ki, ha egy kurzuson csak puncis egyedek vannak jelen, mert basszus, nem miattuk jelentkeztem, és a nemük nem fog hátráltatni abban, hogy megszerezzem a kellő kreditmennyiséget.

Szóval elég éretlennek találtam a lány hozzáállását. Nem mintha én negyven éves fejjel gondolkodnék, de ilyenen szerintem gimiben se akadtam volna ki, hiába tud nagyon sok nőnemű egyed felbaszni.
Pedig már hogy megörültem hogy igazából jófej. És nem is áll fenn ennek az ellenkezője, de azért valóban csalódtam. Annyira irreális ez a vélekedés. Nem is értem.

pearson-féle korrelációs együttható

Mondhatom, hogy Koppány, rajta keresztül pedig Bori bejegyzése késztetett arra, hogy leírjam, hogy a szerelmünkkel való kommunikáció valóban mindennek az alapja.
És, hogy én mennyire félek attól, hogy ha valamit nem mondok el D-nek, akármit, tényleg, akkor azt ő soha nem fogja tudni rólam, és úgy élünk/halunk meg, hogy volt olyan dolog, amit jól esett volna elmondani és mégse tettem, ezáltal pedig D kimarad ebből.
Ezért élek én úgy, hogy ha bármi eszembe jut, ami kicsit is felpiszkálja bennem azt az érzést, hogy szívesen elmondanám D-nek (ez lehet az is akár, hogy nehéz volt a bevásárolt cuccokkal teli szatyor hazafelé, vagy, hogy már megint fárasztó volt feljönni a lépcsőházban ezt a rohadt négy emeletet a szatyrokkal együtt, tehát bármi apróság, "lényegtelenség"), akkor nem hezitálok, nem döntök úgy, hogy tulajdonképpen tök mindegy, hogy tudja-e, hiszen semmi lényeges, hanem fogom magam és elmondom. Mindent.
Mert szeretném, hogy mielőtt meghalunk, vagy bármi történik, a lehető legjobban ismerhessük egymást.
Meg valami ilyesmi.
Nem tudtam úgy elmondani most ezt, ahogy kellett volna, vagy ahogy terveztem, de azért remélem érthető. És tényleg csak azt tudom én is mondani, hogy mindent mondjatok el. Adjátok meg a másiknak ezt a lehetőséget, hogy a legkisebb, szerintetek jelentéktelen gondolataitokat is megismerhesse.

Az a helyzet, hogy az én biztonságérzetem nagyon érzékeny dolog. Például nem merek D után elaludni (durva belegondolni, hogy amióta itt vagyunk az albérletben - kb 3 éve - egyszer sem volt olyan, hogy D lefeküdt volna, én pedig még dorbézoltam), mert félek, félek attól, hogy valaki be akar majd jönni az ajtón, és hogy majd hallom ahogy matat rajta, és ilyenkor kiéleződnek az érzékszerveim és hiába próbálok elaludni, csak hallgatom a semmit, és emiatt meg az jut eszembe, hogy de mi van, ha pont ezért fognak jönni, mert annyira koncentrálok (egyébként nem hiszek semmi hasonló bevonzásos dologban, ez csak ilyen parázós nonszensz hülyeség, de attól még beszarok tőle), szóval inkább hamarabb lefekszem. Ez mondjuk nem túl nagy véráldozat, mivel elég későn szokott elálmosodni.
Meg az is van, hogy nehezen bontakozom ki, mert sokszor érzem magam bizonytalanul. És D ezt profi módon orvosolja mindig, újra és újra. Segít, és tőle jobb napjaimon egyből, rosszabbakon kis idő után mindig biztonságban érzem magam. Hozzábújok, magához szorít, és érzem a melegét, meg az illatát, meg hallom a hangját és érzem, ahogy erősen tart, és ettől egyből jó lesz.
Csak az a baj, hogy amint ilyen biztonságban érzem magam vele, azonnal elálmosodom. Mint akit elkábítottak. Ez sok esetben nem túl kedvező :D

Igazából vele annyira tökéletes minden. Most leírom, ahogy hirtelen jönni akart, aztán megmagyarázom: "Még így, 5 év után is". No hiába akartam ezt leírni nagy hirtelenjében, de rá is jöttem hamar, hogy csupa hülyeség. Mármint az, hogy "még így is". Hiszen miért volna törvényszerű az, hogy ahogy az évek nőnek, velük fordítottan arányosan csökken az élvezet és minden egyéb pozitív dolog ami egy kapcsolat során boldogíthatja az embert? Sokan megunják egymást két hónap után, de miért ennek kéne a mérvadónak lenni? Holott valószínűleg ők választottak rosszul, ők rontottak el valamit, és nem pedig az a kivételes, ha minden faszán működik több idő múltán is. Bár feltételezem, többségben vannak a rosszul, vagy sehogy sem működő kapcsolatok, de ez nem azért van, mert a jól működés az csak a szerencséseké lehet, vagy mittudomén, azé, aki jó kislány volt, tehát nincs tulajdonképpen olyan kritériumhoz kötve amit ne érhetne el bárki emberfia egy kis gondolkozás/munka után (mert előfordul, hogy egy kapcsolaton dolgozni kell, de akkor azt kell tenni és minden megy tovább). Hanem azért, mert sokaknak szerintem egy torz képe van erről az egészről, és ezért dugnak azonnal a diszkóvécében, aztán meg várják, hogy majd két hónap múlva már lehet, hogy szerelmes is leszek. Sajnos ismerek ilyen lányt, nagyon szeretem őt, és mindig ilyenek a kapcsolatai. De mindig elmondja nekem, és tanácsot kér, én pedig próbálok úgy segíteni, ahogy tudok, hátha a következő már olyan fiú lesz, aki valóban megérdemli őt, és ő is meg fogja nézni, hogy ki az, akit érdemesnek tart arra, hogy kísérje őt az élete egy szakaszán.

No. Most ennyi jött, de ez kiszakadt belőlem. Még tudnék írni, de sajnos vár Shaun the sheep, meg Timmy. Egyszerűen bele vagyok bolondulva.

Csípő ---> D mondta, azt kértem mondjon egy szót ami eszébe jut.

Köszönöm Koppánynak és Midnight Moon-nak, akik lehetővé tették unalmam elűzését ezen az esős éjszakán.

1. Be kell linkelni azt az embert a blogodba, aki felkért a játékra. 2. Meg kell osztani magunkról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi. 3. Hét bloggert meg kell nevezni, akinek továbbadjuk ezt az izét. 4. Majd értesíteni őket a blogjukon, hogy ők a kiválasztottak.

- Éppen azon hezitálok, hogy a szakdolgozatomban csak az "enyhén" súlyos értelmi fogyatékosok munkaerőpiaci helyzetével foglalkozzak, vagy belevegyem a "középsúlyos" tanulókat is. Azt hiszem, a konzulensemre (Örkény Antalra! Milyen menő már!) hagyom a döntést.

- Ma körülbelül hat órát  beszélgettem fészbukon (nyilván fészbukbeszélgetés-tempóban) azzal a lánnyal, akit még említettem a közelmúltban, hogy nem kedveltem. Kedvelem.

(- Gombfóbiás vagyok, de ezt ellövöm minden ilyen beszélj magadról dolognál, szóval ez nem ér. És igen, D érti ezt az egészet - próbálja -, szóval soha nem visel gombosat. Inget, zakót csak akkor, ha muszáj. És nem, a farmer gombja nem zavar. És igen, magát a szót leírni is fizikailag rosszul esik, úgyhogy hülye vagyok, hogy ennyiszer leírtam.)

- A laptopom töltője teljesen szétment, na nem az adapter, hanem az a része, ahova bedugom a gépbe. Néha tölt, általában nem. Csak szinten tart mindig. Úgyhogy ha tölteni kívánom, akkor ki-be kell húzogatni amíg nem érzékeli rendesen és el nem kezd tölteni. Már fél éve tervezem a szervízbe vinni, de most tényleg meg fogom tenni, ha mást nem, hát bevizsgáltatni.

- Még mindig nem tudom, hova van eltemetve Bella. Csak körülbelül tudom, hogy merrefelé, de ez gyakorlatilag egy négyzetkilométernyi területet jelent. És szeretném tudni, csak félek, hogy nem tudnám lelkileg elviselni még a tudatát, hogy ott van a föld alatt a lelkem egy része.

- Még sosem írtam le azt a szót, hogy csipesz. Most, az imént történt meg életemben először (szerintem), miközben a lánnyal beszélgettem. És most jöttem rá arra is, hogy rémesen idióta szó.

- Félálomban sokszor hallucinálok be dolgokat. A legutóbbi a múlt héten volt, D meg a barátunk még beszélgettek, én meg aludtam mellettük az ágyban, és egyszer csak arra ébredtem, hogy úgy láttam, mintha egy pókféle állat mászott volna D párnáján, ami az arcomhoz nagyon közel volt. D mindig megnyugtat ilyenkor, és elmagyarázza, hogy nincs ott semmi. Ez viccesnek tűnhet, de olyankor tényleg teljesen reális még az is (ilyen is volt), hogy úgy láttam, mintha gyufák mozognának a falon, és teljesen megrémültem tőle. Teljesen valódinak tűnik, meg se fordul a fejemben, hogy ne lenne igaz. Aztán pár másodperc múlva magam is rájövök, hogy csak képzelődöm.

- Sajnos nagyon nehezen viselem az olyan élőlények látványát és közelségét, mint amilyenek például a mopszok, csivavák, bulldogok. Torz teremtményeknek tartom őket, és nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy minimálisan sem életképesek ha egyedül hagyják őket. Még reprodukcióra sem képes a többségük, mivel képtelenek elleni, sokszor párzani is. Nem tudok róluk úgy gondolkodni, hogy ők kutyák. Elnézést, ha ezzel bárkit megbántottam, de nyilván nem kötelező szeretni egy állatfajtát sem, gondolom más meg a lovakat nem bírja, meg a kecskéket. Akiket én nagyon szeretek. Más meg gondolom irtózik a kecskéktől.

- Öt év után is olyan elemi erővel tudunk vágyni egymás után/egymásra D-vel, hogy sokszor azzal van bajom, hogy úgy érzem, nem tudom teljesen megélni ezt az érzést, mert olyan, mintha nem férne belém. Sokszor egy nyomást érzek a mellkasomnál, tehát tényleg fizikailag is olyan, mintha megtelnék és már túlcsordulna az egész és kevés lennék arra, hogy mindezt átéljem. Közben legszívesebben atomjaimra szakadnék és befogadnám az egész világot, részese lennék mindennek és eggyé válnék D-vel. Ilyen érzés. Kind of. Szeretem.

Ez azt hiszem több, mint hét, de nevermind. Az utolsó csak azért jutott eszembe, mert éppen így éreztem. Holnap megyek vissza Budapestre D-hez így az egy hét különlevés, részemről itthon pihenés és (végre) semmittevés után. Kedden már órám is lesz, kezdődik az új félév, kíváncsian várom.

Én nagyon szeretném, hogy akinek megtetszik, az csinálja meg ugyanezt a mondok magamról x dolgot-mémet, mert rettentően tud érdekelni bárkié.

Jó éjszakát! Holnap korán kelek...

So we all get back to yours and you sit and talk to me on the floor

Anya ma körbemutogatta a cégünk, meg úgy általában a család pénzügyes papírjait, számlákat, biztosításokat, mindent, hogy mit hol találok, ha esetleg valami történik velük. Nem volt jó ebbe az egészbe belegondolni, nyilván nem volt jó, de annyiban megnyugvásra leltem, hogy úgy érzem, ha ez megtörténne, a kezembe tudnám venni a család maradék részének (két testvérem) és ügyeinek irányítását. Természetesen nyugodtabb lennék ha mondjuk könyvelőnek tanultam volna, mert akkor még el is tudnám tartani a két öcsémet rendesen az örökség mellett, de szerintem kisebbségpolitikai szakember(?)ként se a teszkóban fogom pakolni a cuccokat. Aztán a franc tudja.

Más.
Apával összeraktuk a szakdolgozatom vázlatát, és igggen fasza lett.
Már csak meg kell írni!

Ááá szaros kis muscae volitantes bezavar a látásomba! Hagyj békéééén!

Egyetek majonézt és hallgassatok Arctic Monkeyst, jót tesz a testnek, léleknek.

a thousand horses running wild in a city on fire

Most meg egy ilyen jön, aztán megyek a boltba kutyakajáért.


A. What are your favourite smells?

Lószag, lószerszám szag, nyári zápor után a föld

B. Can you go a whole day without caffeine?

Szerintem életem végéig elműködnék nélküle.

C. Who knows more about you than anyone else?

Úgy gondolom, D.

D. What song did you last listen to?

E. Do you have a crush on anybody?

D-n. Ha pedig ilyen szelebriti crushról van szó, akkor:

F. Do you like The Beatles?

Nem különösebben.

G. If you could choose one color to wear for a whole year, what color would you choose?

Szerintem bármit is választanék, pár nap alatt borzasztóan megunnám..

H. Do you cook often?

Igen, Budán kb. kétnaponta. Nagyon szeretem, bár egy jóval nagyobb konyha segíthetne méginkább megszeretni. Így sokszor csak felhúzom magam azon, hogy semmi nem fér el, minden leesik, semminek nincs elég helye. De magát a főzést, az alkotási folyamatot (és az elfogyasztást) igazán szeretem.

I. What was the last film you watched? Did you like it?

La cara oculta , kuuuurva jó volt, hárman néztük (D, egy barát és én), és végigfeszengtük-izgultuk az egészet. Nagyon durva. Trailert ne nézzetek.

J. Can you sew?

Kiskoromban tudtam, még hímezni is, wow, so much királyság. Mostmár nem tudok.

K. What is your favorite fruit?

A gránátalmát imádom!

L. Are you health conscious?

Igyekszem. A mindennapjaim szerves része az, hogy odafigyelek ilyen apró dolgokra, mint hogy legyen zöldség is az ebédhez, vagy hogy olaj helyett sütőben sütöm a rántott húst, vagy, hogy fehér kenyér helyett én sütök és barnát. Fehér rizs, sült krumpli helyett bulgur és zöldség, olajozott tepsi helyett sütőzacskó. Etcetera.
De csak ezért nem mondok le egy pizzáról :)

M. Go do the Kinsey scale test, what number result did you receive?

F	The test failed to match you to a Kinsey Type profile. Either you answered some questions wrong, or you are a very unusual person.

Nem válaszoltam semmire rosszul. Egyébként vicces, mert már egyszer megcsináltam régebben és akkor is ez jött ki. Úgy tűnik, nekem nincs szexuális beállítottságom :D

Egyébként meg, a Kinsey Institute honlapjáról: "There is no ‘test.’ The scale is purely a method of self-evaluation based on your individual experience, and the rating you choose may change over time."

N. Do you curse a lot?

Nem, de nem is kerülöm a káromkodást. Inkább az lehet a helyzet, hogy jóval bővebb annál a szókincsem, semhogy minden második mondatomban bazmeg, geci és társai szerepeljenek.

O. When was the last time you had a pint of beer?

Filmnézés közben, szombaton.

P. Are you pro life or pro choice?

Absolutely pro choice.

Q. Is there a certain food you often crave for no reason?

Ropit például bármikor szívesen eszem.

R. What was the last book you purchased?

A csodák kora. Nagyon olcsó volt, és kellett egy limonádékönyv így vizsgaidőszak végére. Főleg Arrighi, Böröcz József és Szelényi után. Jó vót.

S. Where was your last vacation?

Óbányán voltunk a családdal őszi szünetben túrázni. Csodaszép hely, mindenkinek ajánlom (főleg ősszel, gondolom nyáron rengetegen vannak).

T. Do you shave your pits?

A modernitás engem is bedarált, így hát számomra is ez az esztétikus és a "természetes".

U. Did you ever play seven minutes in heaven?

Nem, gondolom ez hasonló lehet az üvegezéshez (azt sem).

V. Girls, when was the last time you went out without a bra?

Nem igazán szoktam.. Szeretem kordában tartani őket.

W. Guys, when was the last time you went shirtless in public?

X. Have you ever broken a bone? If so, how did it happen?

Sok lábujjamat törték el a lovak, egy bordám megrepedt egy esés miatt, de más törés nem volt, csak zúzódás, de az mértéktelenül.

Y. How do you like your eggs?

Többnyire olcsón.
De egyébként jó a tükörtojás is, azt talán picit jobban szeretem a rántottánál, mert mennyiségre többnek tűnik egy tükörtojás mint pl. két tojásból készült rántotta.

Z. What was your last argument about and who with?

Tegnap este folytattunk kellemes vitát apával a túlnépesedésről, és, hogy mit lehetne tenni.

egy perccel tovább

Az igazából eléggé zavar, hogy nincs már "Feliratkozom" meg "Leiratkozom" gomb fészbukon. Így, ha hozzászólok egy poszthoz mondjuk a TáTK csoportban, akkor akkor is prüntyög ez a szerencsétlen, ha már rég nem ott tart az eszmecsere, ahol akkor volt, amikor hozzászóltam. Így lehet például az is, hogy véleményt szeretett volna hallani egy lány egy kurzusról, amin én is voltam, így mondtam neki, most pedig már olyanokért pittyeg a cucc, hogy "és te fel tudtad már venni?" "megoldódott a problémád?" stb. Ami már rég nem az én dolgom lenne. Csak idegesít.
Egyébként meg tök jól vagyok, már egészen kisimultak a ráncaim, amik amiatt keletkeztek, mert kiderült, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a német szakszöveget fel tudom venni szabválban a kedvenc tanáromhoz. Úgyhogy írtam egyrészt a TO-nak (ahonnan nem gyakran írnak vissza), a tanárnak (aki visszaírt, hogy nem tudja, de azért nagyon vár), valamint a szakigazgatónak. Ő is visszaírt, ippeg ma reggel, mégpedig, hogy felvehetem. Úgyhogy a három napja tartó aggodalmam megszűnt létezni, és igazán örülök. De tényleg, igazán.
Viszont, csak hogy ne legyen teljes a boldogságom, egy másik gyakomról kiszorultam a rangsorpontok alapján (67-en jelentkeztünk egy 30 fős gyakorlatra, én 31. lettem tegnap), de le is adtam és felvettem helyette mást, ami egyrészt könnyebb, másrészt nem hétfőn van (ez utóbbi igen jelentős előny, előbbi pedig azért számít, mert így utolsó félévben nem szeretnék nehéz szabválokat). És itt 45-ből harmincvalahanyadik vagyok.
Viszont kezdek megőrülni, mivel ugye már számít az, hogy ne rontsak el semmit a tárgyfelvételnél (kitömjek minden hiányzó részt a mintatantervből az abszolváláshoz, ne lépjem túl a megengedett krediteket, stb), így naponta háromszor minimum kiszámolom, hogy meglesz-e, meg úgy általában, hogy mennyi lesz, és eddig 5-6 féle eredmény jött ki. Arról nem is beszélve, hogy már fejből tudom, melyik tárgy mennyi kredit.
Mivel excelben számoltam egyrészt mintatanterv, másrészt neptun alapján, úgy sejtem, én cseszek el valamit. Arra, hogy mit, még nem igazán jöttem rá. De majd ma. Igazából elég kitartó vagyok. Az viszont mindenképpen pozitív, hogy az összes (elszámolt) eredmény a megfelelő intervallumban helyezkedik el (180-198 kredit).
No mindegy.

Amúgy itthon vagyok. Szeretek itthon lenni. Meg Budán is.

Tegnap tornáztam, mert úgy ítéltem, hogy el kell kezdenem rendszeresen, mert fogyni akarok. Szóval az elhatározás megvolt, az első lépés (torna) megvolt, képességem a járásra már nincs meg. Olyan izomlázam van. Amire nem vagyok büszke, de azért olyan szempontból mégis, hogy legalább tettem valamit.
Úgyhogy jelenleg a fizikai mobilitási képességem hiányában vagyok, pedig el akartam menni a kis szörnyeteggel (Csilivel) sétálni egy nagyot, de úgy, hogy jégpálya minden odakint, én meg leülni alig bírok a wc-re, szerintem ez holnapra marad.

Mivel semmi dolgom most egy hétig, megcsinálom én is a kézzelírós kérdésválaszos akármicsodát.

fáradt vagyok

Megoldottam a problémámat, felvettem hozzá egy olyan gyakot, amit már elvégeztem, csak más nyelven. Pont ennyi kredit kellett még szabválba, és így legalább nem valami unalmas politikás kurzust kell felvennem. El se hiszem, mennyire tökéletes megoldás.

Most meg ébredezem, meg D is (csak rajta még nem látszik), aztán megyünk Eltefesztre.