kind of happy

   

Ha minden jól megy, lesz egy fél lovam. Mármint valami olyasmi.
Ugyanis, ahol barátném tartja a lovát, apa egy barátjánál, van a Hipó. 4 éves kancacsikó. És jó két éve apa megígérte J-nek (a barátjának), hogy belovagolja neki amikor eljön az ideje. Ez nem történt meg még mindig, ez betudható Bella halálának és az egyre több munkának is.
Apát emiatt nyilván furdalja a lelkiismerete, de nincs ideje és elhatározása belovagolni. J ezért a múltkor, amikor pont D-vel kint voltunk lovagolni, hozzám fordult a kérésével, miszerint próbáljam meg én. Nagyon szeretne már lovagolni, itt az 55. születésnapja, és még mindig nincs kész a lova.. És rámkacsintott, hogy ha megcsinálnám, akkor lenne nekünk kettőnknek egy lova, amire más nem is ül majd fel.
Persze ez túlzás, viszont óriási lehetőség. Meg felelősség. Meg munka. Meg türelem.
Lenne egy ló, amivel akkor mehetek a világnak, amikor akarok. Aki jól van belovagolva, nincs elrontva más kőkeze által. Mert apa besegítene, viszont minél tovább halogatjuk, annál valószínűbb, hogy egy viszonylag agresszív és kőkemény kezű ember áll neki dolgozni vele. Amit nem szeretnék, hiába nincs közöm a Hipóhoz.
Így viszont nem csak hogy közöm lesz hozzá, de végre lovakkal dolgozhatok, végre valami kihívás, végre lovas munka! Hát még annak a munkának az eredménye..:)
Ha apával hozzálátunk lovat faragni a csikóból, lesz egy puha szájú, érzékeny, figyelmes ló belőle, tele életkedvvel és bizalommal.
Ehhez kell minimum három hét az augusztusomból, mindennapos foglalkozás, kell apa, aki profi, kellek én, aki nem profi, de van érzékem hozzá, és a Hipó, az arab tündérke, aki minderről még semmit sem sejt.

Emellett, csak megemlítem, hogy aztán áradozhassak róla, hogy elkezdtem D-t lovagolni tanítani. Majd apa is beszáll, mert az nem igazán megy, hogy ilyen kapcsolatban álló emberek közül az egyik tanítsa erre a másikat, legyen az családtag, vagy a párja. Egyszerűen nem megy. Apa is próbált engem tanítani, és az lett a vége, hogy inkább elkezdtünk lovardába járni, hogy ott tanuljak meg. Ilyenkor az elvárások, és azok teljesítései teljesen máshogy működnek, mint ha a szomszéd unokaöccsét kezded tanítani.
Mindenesetre D-nek rettentő érzéke van hozzá, és nagyon megszerette a lovon ülés érzését. Képes lovaglás után még percekig ülni, és simogatni a ló nyakát, lapockáját, és ámulni az izmok tömegén, a szőr ragyogásán, a ló jámborságán. A cél pedig, mint már említettem valamikor, a közösen tereplovaglás.

Most megyek elájulni, irgalmatlan hőség van itt a tetőtérben. Sebaj, holnap megyek ismét haza!

chifney bit

És jelentem, vasárnap PRÓBANAPOM lesz a lovasboltos munkában! :)
Mondjuk nem lesz egy sétagalopp (ha-ha-ha.), elég tempós lesz, de megcsinálom!
És ami a jó hír, hogy sokakkal ellentétben, itt kifizetik a próbanapot is. Izgulok. Eddig azért izgultam, hogy mi van, ha nem is írnak vissza és elesem ettől a baromi kényelmes és jó lehetőségtől, most meg azért fosok, hogy jól meg tudjam csinálni.

Ááááááá.

Amúgy már Budán vagyok, holnap sajttortát sütök és felmegyünk a bazilikába. Na meg megkapom a fordítandó anyagot emailben.
Mozgalmas nap lesz.

és akkor még egy bejegyzés

Mivel relaxált vagyok, jól érzem magam, pihenek egész nap, így sokat fényképeztem.
Na jó, nem sokat-sokat, de többet mint általában.

Ma bevonultam a házba kaját melegíteni, érre egy nagy buhhanás (ezt így mondják? van olyan, hogy buhog, de az ilyen ismétlődő dolog, úgyhogy a "kattog-kattan" mintájára ez buhhan.), Csili ugat, kinézek, és basszus a parkoló autónkba belement egy kisbusz. Sofőr sehol.
Namármost az autónk két méterrel arrébbment. Szerencsére sóderes (vagy milyen) a beállónk, a kocsi meg könnyű, úgyhogy "csak" megnyomta kicsit a busz, és arrébbtolta. Azért apa beviszi a szervizbe, hogy belül nem lett-e nagyobb gáz, mert főleg a kerekénél "fogva" tolta arrébb.
Mint kiderült, a kocsinak nem volt behúzva a kéziféke és sebességbe se volt téve, igaz ott állt már gond nélkül dél óta - ez kb 3 körül történt -, de valamiért megindult és egyenesen a kocsinkba érkezett. Szerencsére anya autója nem volt itthon, mert az jóval nehezebb, és ha annak megy neki, hát.. jóval drágább is.

No de más téma. Anya vett egy fagyigépet tegnap, ma be is üzemeltük:) Citromos-gyömbéres-ribizlis fagyit készített anya, még negyed óra és a gép is elvégzi a maga dolgát, szuper!

Szedtem ribizlit, ...

...és belekevertük a fagyimasszába!

Ez pedig az anya által, a kertből "szüretelt" levendulacsokor:)

Ápdét: Hihetetlenül finom!!!

vau - mondtaja Csili.

Csak azért írok, hogy megmutassam, milyen jó dolgom van.
Kint ülök az udvarban, csodás zöld minden, a gyümölcsfák hol roskadoznak a gyümölcstől, hol pedig éppen érlelik azokat. A madarak csicseregnek, az előbb láttam a szarkánkat, a macskák relaxálnak, Csili pedig... ő Csili.
És minden bizonnyal üdvözöl mindenkit.

Én pedig ezt iszom, mentás limonádé gyümölcsökkel. Ma reggel szedtem hozzá a kétféle mentát, a ribizlit és a feketeribizlit is.

Imádok falun lakni, említettem már?

Ma csak úgy hányom magamból a bejegyzéseket, whoa.

Már jóval több, mint két éve, hogy Bella meghalt, és még mindig nagy a hiány bennem emiatt. Időnként rámtör ez az üresség, ami egyébként mondhatni konstansan jelen van, de megtanultam vele együtt élni és talán fel is dolgozni valamennyire. Ám néha erősebben tör rám, és olyankor ki kell magamból adni a feltörő szomorúságot. D ezt érti. És ez jó.
Rengetegszer jut eszembe ő maga, a megannyi dolog amit átéltünk, és most már mosolyogva tudok ezekre gondolni, még akkor is, ha néha a könnyek is jönni akarnának ezekkel a gondolatokkal.
De mosolygok.
És mosolygok azért is, mert néha álmodom vele. Sokszor álmodtam vele az elmúlt években, de azok mások. Többnyire kellemetlenek, és egészen valós érzelmeket festenek le. Volt például olyan, amikor egy lovastúrát álmodtam egy veszélyes terepen, ott volt Bella is, de mégsem vele mentem, mert olyan hihetetlenül erősen volt bennem az az érzés, hogy nagyon kell rá vigyázni, mert bármikor elveszíthetem.
De a múltkori álom más volt, erősebb és kevésbé érthető - mert az elveszíthetőség érzése Bella életének utolsó évében már nagyon bennem volt -, de ez egy hirtelen álom volt, ahol egyszer csak kimentem az utcánk végébe, ahol az álmomban egy hatalmas, viszonylag messzi dombra futott fel a földút, ami kettészelte azt. Az út mentén fasor, a fasor után mezők. Gyönyörű, harsányzöld mezők, és a háttérben erdő, éppen naplemente volt. Olyan, amikor minden szín felerősödik. Kiálltam az utca végére, néztem a dombokat, és füttyentettem - azt a dallamot, amit mindig fütyültünk a lónak, és amire bárhonnan vágtatva érkezett meg -, és akkor nyerítést hallottam, és láttam, ahogy a zöld mezőn, az úttal, a mellette lévő fákkal párhuzamosan vágtat lefelé a ló.
Ennyi volt az álom.
De azóta sem felejtettem el. Se a képeket belőle, se a színeket, az eseményeket.
Nem hiszek semmiféle transzcendentális dologban, se istenekben, se halál utáni életben, én ilyen száraz és földhözragadt vagyok ebben a témában. Ettől függetlenül jó úgy érezni, még ha tudom is, hogy nem így van, hogy néha Bella jelenik meg az álmaimban, hogy kicsit újra átélhessem azt, ami akkor volt, amikor még itt legelt az udvar végében. Hogy érezhessem, hogy jól van, és attól még, mert már nem dübög itt éjszakánként és nem vonul be az istállóba a viharban, csak a fejét kidugva az ajtón, bennem ugyanúgy létezik tovább. És jól van. Valahol jól van. És szeretné, hogy ezt tudjam.

Jaj. Mégis sírtam picit.
Hát ilyen volt ez az én álmom.

Események a lét menetében

Tegnap előtt jöttünk haza a családommal Horvátországból, Isztriáról. Képeket majd hozok:)
Jelentem, a vizsgáim egy kivételével sikerültek, annak az egy nyominak meg nekiugrom jövőre. A legutolsó és leginkább rettegett vizsgám Horvátországban derült ki, hogy négyes lett, majd kiugrottam a bőrömből örömömben, de legalábbis a megkönnyebbüléstől sírtam picit. Rá pár napra D ment beíratni a jegyem, és ott mondta a tanár (a rendezvényen mellémülős tanár), hogy szigorúan osztályozott, és látva a szorgalmamat, az érdeklődésemet, megérdemlek egy ötöst.
Egy ötöst.
Egy ötöst.
Egy... FUCKING ötöst!!!!!
Hahh. És még a statisztikám is négyes lett. Nekem, aki 8. osztályban a kettesért vizsgáztam év végén. How is that even possible?

Emellett. Csak hogy mondjam, ha már nekiálltam blogot írni, tegnap hirtelen ötlettől vezérelve beküldtem aaz átlovasított juropessz önéletrajzomat egy lovasbolt állásajánlatára, és ma visszaírtak, hogy nagyon ígéretes, szóval még ma fordítsak le ezt meg azt és küldjem vissza.
Nem sok pénz amúgy, meg heti 3x8 óra, de pont egy albérletnyi összeg, ami már sokat segítene, ha nem mindig anyáéknak kéne utalgatni.
És amúgy is, otthonról végezhető, ami meg hadd ne mondjam, hogy mennyire kényelmes. Úgyhogy nem sírok az összeg miatt.
úgyhogy most itt ülök a kertben, kicsit örülök, kicsit izgulok, de délután nekiállok lefordítani egy speckó kobak jellemzését angolról magyarra.
Csili itt ül mellettem, pontosabban hever, néha végignyalogatja a lábait, majd az enyémeket is. Kedvence a kislábujjam, ami hihetetlenül csikis, és mindig meglepődik amikor fél métert ugrom tőle meglepetésemben. Repce macska a napozóágy alól figyel, szokás szerint fél méterre tőlünk. Ő így vesz részt a társaságban. Mindig kicsit messzebbre leül, leheveredik, pont, hogy senki ne zavarja, de ő végig figyelemmel követheti onnan az eseményeket, és még nyávogva hangot is adhat a véleményének.

Kb. két hete Csili meg lett nyírva. Meg mosdatva. Ennek köszönhetően úgy néz ki, mint egy szerencsétlenebb kiállású birka. De egyébként csak egy megnyírt puli.

Most pedig így vagyunk, békésen, pihenve, időnként nyalogatva:

Q&A, díjasan

Kaptam egy díjat Ancsitól, amit ismét nagyon köszönök, és íme, válaszolgatok is rá.

1. Az ágy melyik oldalán alszol?
Itthon leginkább mindkettőn, az albérletben D-vel pedig eleinte az ágy külső oldalán (ami nem a fal felé van), aztán amióta betörtek januárban, a belsőn. Ott nagyobb biztonságban érzem magam. Egyetlen hátránya az, hogy mindig át kell másznom D-n, ha valami elintéznivalóm akad, illetve felébredtem.
2. Melyik a legkedvencebb kedvenc filmed?
Amit akárhányszor megnézek és mindig eksztatikus élmény, az a Gyűrűk ura. Mindhárom. Bővített változatban. Ami pedig filozófiájában, mélységében tetszik, az Almodóvartól a La mala educación.
3. Ha valamelyik történet (film/rajzfilm/regény/képregény/bármi) szereplőjének bőrébe bújhatnál, ki lenne az?
Arwen, mert hihetetlenül menő, Daenerys, mert sárkányai vannak és lovas nép uralkodója, no meg mert kitűnő vezető és igazságos uralkodó.
4. Van valami, amit rendszeresen elfelejtesz?
Mondjuk úgy, hogy nincs olyan konkrét dolog amit mindig elfelejtek, hanem inkább sokszor felejtek el különböző dolgokat.
5. Kedvenc könyv?
Tolkien - A gyűrűk ura, Aronson - A társas lény, és jelenleg a Tűz és jég dala sorozatot élvezem. Emellett rengeteg más könyvet imádok.
6. Mi az, ami nélkül nem teszed ki a lábad otthonról (a ruhákon kívül :))?
Ha fél óránál tovább megyek el otthonról, akkor a táskámat is viszem magammal. Ebben benne vannak az olyan létfontosságú dolgaim, mint pénztárca, telefon, zsepi. Már-már Bear Grylls-i felkészültség.
7. Melyik a legviccesebb gyerekkori történet rólad?
Inkább megbotránkoztató van, mint amikor megettem babakoromban a kakimat.
8. Melyik az a négy dolog, amit a legjobban szeretsz csinálni hétvégén?
Aludni, pihenni, relaxálni, feltöltődni.
9. Melyik volt életed legjobb szülinapja?
Nem gondolom, hogy lenne ilyen, hogy legjobb. Mindegyik jó volt, pontosabban nem emlékszem olyanra, hogy rossz lett volna. Inkább emlékezetes volt például a 18. szülinapom, amit Barcelonában töltöttem.
10. Milyen fóbiáid vannak?
Jaj, ez a kérdés.. Akkor megint várom a kerekedő szemeket és az "ilyen nincs is"-jellegű hozzászólásokat - gombfóbiám van. Létezik ilyen. Nekem kisbabakorom óta van. Pár éve nagyon meglepődtem amikor rákerestem, és kiderült, hogy VAN más is ilyen, csak ritka. De VAN!! És így, 20 év ezzel együttélés után kijelenthetem, hogy lehet vele létezni. Csak megértő közeg kell hozzá. A családom és D pont ilyen.