Most már csak azért se fogok már a bejegyzés elején mentegetőzni a rajzosbigyóról, meg arról, hogy egy hónapja gyakorlatilag nem toltam fel a képem (ez utóbbi még csak nem is igaz, mivel minden nap felnéztem, csak szenvedő képpel ki is nyomtam az oldalt, mert az agyi kapacitásom nem érte el azt a szintet, ami elegendő a blogíráshoz. Már nem azért, mert hogy annyira bonyolult dolog megírni egy bejegyzést, hanem sok volt a dolgom, sok volt a történés, az impulzus, és ezek mellett francnak nem volt kedve meg ereje leülni és írni), és már ott is tartunk, hogy mégis mentegetőztem. Franc.
Ami igazából eszembe jutott az az volt, hogy jó egyetemre járni. Az ember szinte fizikailag érzi ahogy okosabb lesz. Úgy érzem, hogy többszörösére bővült például az aktív, még többel nőtt a passzív szókincsem, ami jó, mert egyrészt tudok úgy csinálni mint aki nagyon művelt, miközben igyekszem komolyan művelni magam, másrészt sokkal többet értek a világból.
Viszont azt nagyon nem értem, hogy egyesek miért gondolják úgy, hogy az egyetemen a helyük. Csak szívják el az amúgy se sok levegőt a teremből, és úgy tűnik, hogy a világ problémáinak megbeszéléseire a legideálisabb hely és időpont számukra az, amikor és ahol éppen ÓRA van. Ezt én úgy nem értem. Igaz, hogy ezt többnyire az eggyel fiatalabb évfolyamon veszem észre, és ezt most nem úgy mondom, mint a naagy másodéves, hanem úgy, mint aki ugyanazt az órát hallgatja, hogy úgy viselkednek, mint gimiben a nyolcadik osztályosok. D-vel el is neveztünk egy brancsot nyolcadikosoknak. Mindig hátra ülnek természetesen, hogy a tanár monológja ne zavarja őket az eszmecserében, és pont olyan zajjal közvetítenek információt egymás felé, hogy az mindenkit zavarjon úgy a terem közepéig bezárólag. Ők még szerintem kicsit a gimnáziumban érzik magukat. Vagy csak egyszerűen szarnak bele az egészbe. De akkor ismét itt a kérdés, hogy mi a francért itt ül, ha nem érdekli?
Van az a fajta (nem)hallgató is, aki végigfészbukozza az órát, kvázi a wifiért ül bent. De a wifi a folyosókon is elérhető, így szintén nem értem, viszont ők legalább nem hangoskodnak. Csak a bunkósága villog a szemembe minden alkalommal ha arrafelé nézek. A múltkor D-vel ültünk logikán, és mellénk ült egy falka biccs, a falkavezér, mondhatni vezérkanca pink blézerben, pink műkörmökkel és pink telefonnal foglalt helyet, és amint a feneke érintette a padot, azonnal beszippantotta a fészbuk. Eggész órán azt nyomta, fel se nézett belőle, csak az óra utolsó tizenöt percében. Ekkor felnézett a kivetített ppt-re, nézte pár másodpercig, majd ez a pár, értékes mondat hagyta el szájfényes ajkait: "Hát én ezt nem értem. Szar ez az egész. Pedig a Dóri(?) azt mondta, hogy tök érthetően magyaráz a tanár" és hogy igazából azért nem érti, mert nincs energiája figyelni, de azért mennyire szar és nehéz.
Vannak ilyen dolgok.
Most megyek, mert felhúztam magam valamin, és jó volna elfelejteni. Úgyhogy keresek egy új részt valamelyik sorozatból amit nézni szoktam, és kikapcsolom az agyam.
Criollo.
