coyotes

Éppen kel az édesburgonyás-túrós pogácsa tésztája, és amíg ezt teszi, addig írok.

Szóval ma lesz a harmadik alkalom, hogy ruhatárazni megyek a Trafóba, és azt kell mondjam, remek. Odamegyek kezdés előtt egy órával, üldögélek, olvasok, tanulok, aztán fél óra kicsi munka, amíg az a néhány tíz ember leadja a kabátját, aztán ismét üldögélek amíg tart az előadás, aztán ismét fél óra, amíg kiadom a kabátokat. És ezért, azaz egy estényi üldögélésért kapok kb 2100 Ft-ot/alkalom. Elég elcseszett egy dolog ez, mármint van egy barátom, aki hajléktalanszállón dolgozott sokat, és még most is ilyen helyen beugrós ember, és ő talán 400 Ft/óráért csinálja. Holott az ő munkája azért számít is. Én meg 700 Ft/óráért olvasgatok és lógatom a lábam. Még sörözhetek is közben. Meg filmet is nézhetek. Barátokat is hívhatok, hogy szórakoztassanak. Előadás közben bezárhatom a kócerájt és elmehetek például vásárolni, amíg vége nincsen. Bármit csinálhatok, csak legyenek rendben a kabátok. Még a fizetésemet is magamnak osztogatom a munka végén, egyenesen a kasszából, és senki nem ellenőriz.

Ennél jobb kiegészítő keresetet nem nagyon tudok elképzelni diákként.

Azóta pedig örömködöm, hiszen megtapasztaltam, milyen, ha van "felesleges" pénzem, nem kell meggondolnom, vegyek-e egy sört, vagy egy drágább bort, mert nem fog hiányozni a számlámról. Emellett csinálom a lektorit, ami szintén baromi jó lesz, ha most megkapom érte a pénzem, néhány tízezerrel megdobja a pénzmagot. Másrészt pedig ha hirdetnek, még mindig járunk CEU-s kísérletekre, ami szintén 1500 Ft/alkalom, és mivel ketten megyünk D-vel, alkalmanként 3000 Ft-tal leszünk gazdagabbak. Szóval azért gyűjtögetünk.

Még egy pozitív attribútuma a ruhatározásnak, hogy 12 kilométert ad hozzá a napi biciklis adagomhoz. Ami, ha olyan nappal számolunk, amikor egyetemre is megyek, illetve haza, már napi 24 kilométert jelent. Arról nem is beszélve, hogy a hatékonyság érdekében már merek a Fő utcán végigbicajozni a Lánchídig. Eddig nem mertem, maximum a Batyiig, de akkor is úgy, hogy D-vel együtt, most viszont egyedül is meg merem ezt tenni, ráadásul dupla távon. Nem mondom, végig koncentrálnom kell erősen, de megéri, mert egyrészt nem pusztultam bele, másrészt a Frankeltől a Szabadság hídig 13 perc alatt értem el tegnap. Ez az idő jelentősen megnő, ha nem a Fő utcán, hanem a szétbarmolt rakparton indulok el, ahogy eddig is tettem. Úgyhogy ma is kihagyom a rakparti pokoltúrát, és a hatékonyságra szavazok.

Majd még jelentkezem mostanában.