Miközben várom, hogy D megérkezzen, egyrészt beraktam egy mosást, másrészt töltöttem magamnak a tegnap este anyával együtt felbontott hullócsillag-nézős habzóborból, harmadrészt kinéztem az ablakon és megláttam, hogy az öcsém és a két haverja rohangálnak az udvaron és egymást locsolják a slaggal.
Namost ez rettentően vicces, mégpedig azért, mert öcsém egyik barátja nagyjából egy izomkolosszushoz hasonlít, olyan tökéletes, könyvben megírt hasizommal mint amivel bármelyik twilight-filmben (vagy bármi tinirománcban) a főszereplő férfiállat rendelkezik. Napbarnított, félmeztelen, és csorog róla a víz. Már csak az kéne, hogy lassított felvételhez hasonló sebességgel mozogjon, és kész a tinifilm.
Mielőtt bárki rosszra gondolna, egyáltalán nem jön be a látvány (például nem is szőrös), meg fiatal, meg az izmot ilyen szinten nem szeretem. Amiért viszont említésre méltónak találtam, az a romantikus-filmes klisétömeg, ami itt az orrom előtt játszódik le a semmiből.
Már D-t is felhívtam, aki éppen a vonaton haldoklik, hogy elmeséljem neki ezt a zseniálisan vicces dolgot.
El tudom képzelni, hogy hány tizenöt éves kislány akarna visítva bejutni a kertbe ha ezt tudná.
Alig bírom abbahagyni a röhögést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése