Hello again!

Ismét itt vagyok, bár egészségi állapotom hagy kívánnivalót maga után, de egyelőre beletörődtem, hogy nem tudom befolyásolni túlságosan a dolgok menetét. Lehet, hogy a randim Babitscsal, vagy Örkénnyel(vele még volt egy befejezetlen találkám) ártott meg ennyire (mert igen, mégis nekiálltam kidolgozni a tételeket, és attól tartok, még ma is rájuk vetem magam. igen, unatkozom..)
Igazából azon gondolkoztam ma sokat, hogy miről "szóljon" a blog, aztán abban maradtam, hogy majd szól arról, ami éppen foglalkoztat. Legyen az film, zene, könyv, smink, vagy bármi, ami megfordul - és nyomot hagy- a fejemben.

Tulajdonképpen ez a smink dolog csak pár hónapja költözött az életembe, viszont azóta rendszeres lakója, mondhatni legfőbb albérlője a jelenlegi érdeklődési körömnek. Azért ilyen korán lett részem, mert kiskoromtól kezdve nem voltam egy csajos csaj (milyen finom megfogalmazás), az alsós éveim az utcán, bandában való vandálkodással jellemezhetők. Persze hasznos évek voltak ezek, és nem vandálkodással, hanem inkább a közösségépítéssel jellemezném. Megtanultuk (voltunk kb. 4-en, meg egy ideiglenes tag - ő nyáron csatlakozott hozzánk mindig, amikor a papájánál nyaralt), hogyan toleráljuk az Egyéniséget, hogyan alkalmazkodjunk egymáshoz úgy, hogy mindenki mégis ki tudjon bontakozni, egyszóval szocializálódtunk. Persze voltak ennek negatív hatásai is, például itt tanultam meg káromkodni. Igen, rettentően nehéz volt kimondani az első "csúnyaszót", tényleg csak sokadszorra sikerült. De eléggé eltértem a témától.
Szóval az alsós években, majd utána is végig a fiúk voltak az igazi társaságom alkotóelemei, sose értettem azokat a lányokat, akik.. hát, tulajdonképpen egyik lányt se értettem (egyetlen egy lány barátom volt, de vele már babakorunk óta ismerjük és szeretjük egymást, szóval ő külön téma). Aztán a felsőbb években  szintén elkerült a divatnak bármilyen szele is - egy ideig. De amikor elkezdett foglalkoztatni, akkor is megmaradtam a "divatos-de-semmiképp-sem-csinos" ruháknál. Egészen.. hát, körülbelül másfél évvel ezelőttig. Talán. Sajnos nem tudom behatárolni, a lényeg az, hogy pár hónapja jött csak el az, hogy a saját ízlésem szerint próbálok öltözködni (egyelőre próbálok rájönni, hogy mi az ízlésem, eddig egész jól megy), és a sminkelést is bepróbálom.
 Namármost ez is külön bekezdést érdemel, ugyanis az egész a körömlakkokkal kezdődött. Valamiért, hirtelen jött a gondolat, hogy "milyen szép színesek", és hogy "talán ha lakkoznám a körmöm, akkor abbahagynám a körömrágást", mert abban viszont rendkívül jó voltam. Bár gusztustalan dolog, de lelki okai voltak, aztán csak szokássá vált. Úgyhogy fogtam magam, megkérdeztem D-t (akit nem fogok "barátom"-nak hívni, mert úgy érzem, ez nem valami kifejező. Nagyon úgy érzem.), hogy mit szólna a színes körmökhöz, és azt mondta oké, persze, szóval anyával bevetettük magunkat a Müllerbe, és vettünk körömlakkokat. Ötöt. Négy szín, és egy matt fedőlakk. Aztán lassan "mániámmá" vált, minden héten vettem vagy kettőt, vagy ha nem vettem egy héten, hát két héttel utána vettem négyet. Ezen a héten éreztem úgy először, hogy elég belőlük az, ami van (bár még egy sárszínű-barnát lehet, hogy beszerzek, de onnantól kész). És így van egy meglehetősen ijesztő, (jézusom, most összeszámoltam) 25 darabból álló készletem - tudom, elszaladt velem a ló, de végig tudtam, hogy ennek egyszer vége lesz.
És közben jöttek a sminkek. Nekem is megvolt már pár éve a szokásos szempillaspirál-szemceruza-korrektor kombó, aztán a különböző sminkes blogok hatására elképzeltem, hogy jaj, mennyire jó lenne, ha. Ha én is tudnék. És mennyire jó lenne kicsit nőiesebbnek lenni. Egy kicsit csinosnak. Akkor érezném magam igazán jól önmagamban. Szóval jött egy filces tus (Astor, de véleményem szerint kakit se ér), anya egyik szemfestékpalettája, aztán sorban a többi: folyékony tus, barna zselés tus, barna szemceruza, még több színű szemceruza, egy négyes szemhéjfesték barnás színekből (azokat szeretem), szájfények, alapozó, két rúzs(bár ezeket bevallom, nem tudom használni, szörnyen állnak - vagy ilyen van? Hogy valakinek nem áll jól a rúzs, és kész?), és itt elérkeztünk mostanáig.
Röviden (vagy nem is olyan röviden) ez a története annak, hogy hogyan lett a részem, és igényem a sminkelés. Bár még csak próbálkozom (a tusvonal már megy abszolút, azt imádom csinálni), de azt hiszem, abszolút fejlődőképes vagyok, szóval ezzel kapcsolatban is fogok írni. Akár képekkel együtt. Meglátjuk.

Most viszont megyek, vár Móricz és az újszerű parasztábrázolás, juhé.

És akkor már ide is egy hangulatot:



Criollo.