KÉSZ.
El se hiszem.
18 oldal, szerintem egész korrekt, bár ezzel a kijelentéssel azért óvatosan bánok. Majd kiderül.
Egészen elképesztően undorító címe lett amúgy:

Menekültek akkor és most
 -
hasonlóságok az 1920-30-as évek Amerikájának antiszemitizmusa és a jelen Magyarországának xenofób attitűdje között

Csinos.

Egyébként pedig:

Az egyetlen, ami igazán, de tényleg rohadtul a kedvemet szegi az az, hogy otthon felejtettem a fényképezőm akksijának a töltőjét... Pedig reggel háromszor is szétrámoltam a szobám, hogy tuti nincs itt, és akkor biztos Budapesten van, és akkor majd úgyis ott elpakolom.

Hát az a hírem van hogy nincs Budapesten, úgyhogy mégiscsak otthon lapul valami sarokban...

A gépem meg már kb három hete nem volt töltve, úgyhogy teljesen biztos, hogy az első vagy második nap fogja magát és csendben lemerül.

Pedig nagyon szerettem volna fotózni.

Végül nem futamodtam meg, összeszedtem magam és kértem szerdáig haladékot.

És már témám is van, bár nem a reguláris migránsokról, ami amúgy a kurzus témája, hanem a Fidesz mostani menekültekkel kapcsolatos populista narratívájának és a II. Világháború előtt Amerikában a zsidókkal kapcsolatos diskurzusoknak az összehasonlítása.

Már csak meg kell írni.

kaki

Aztán most meg az van, hogy holnap délig meg kéne írnom egy beadandót a reguláris migránsokról, de egyszerűen kong az agyam az ürességtől és kezdek hisztériás állapotba kerülni, pedig nálam ilyen még soha nem volt (mármint tanulmányi ügyek miatti hisztériás állapot). Az cseszi fel az agyam, hogy tavaly is elhagytam ezt a tárgyat, és valószínűleg most is el fogom, ha nem jut eszembe hirtelen valami zseniális ötlet. A kreditjeimet már kiszámolgattam és belefér a keretbe, ha elhagyom és jövőre megint felveszem, csak rohadt gáznak érzem meg kínosnak hogy másodszor is továbbtolom.

És tisztában vagyok vele, hogy az én hibám, mert félév közben szartam bele, meg igazság szerint az utóbbi hetekben is szartam bele, mert majd most megírom, aztán most rájöttem hogy még rendes témát se tudok kitalálni.

Az meg a másik, hogy az egyetemmel kapcsolatban a legjobban talán azt utálom, ha tudatosan adok be fos dolgozatot, egyszerűen nem tudom feldolgozni az érte kapott lebaszást. Két hete adtam le egy oktatáspolitika beadandót, amit hat óra alatt tosztam össze, és tudtam, hogy vállalhatatlan, de muszáj volt leadnom, aztán most meg belémállt a gyomorgörcs az érkezett visszajelzéstől, ami amúgy teljesen jogos volt és egyébként még kedves is ("Nagyon gyengus, még épp hogy elfogadható"). Csak valahogy nem tudom leválasztani magamról azt, hogy ez most nem a képességeimet tükrözi, hanem azt a hat órát amit összesen beleraktam. Neki amúgy el fogom mondani a vizsgán, hogy tisztában vagyok a munkám minőségével, és kényszerhelyzet szülte ezt a szart. 

Na és ugyanezt nem akarom most ezzel a kurzussal is eljátszani, nem akarok még egy gyomorgörcsöt, hogy már megint fos, mert már megint egy délután (este) alatt raktam össze.

De nyilván a gyomorgörcs is csak akkor volna opció, ha egyáltalán egy nyomorult témát ki tudnék találni.

Nem tudom mit csináljak.

Bár úgy sejtem hogy a megfutamodás lesz a válasz ebben az évben is, ami hát igen, elég szánalmas. De akkor lehet vitatkozni hogy mit viselek nehezebben, a megfutamodást vagy azt, ha nem a tudásomat tükrözi amit a tanár a munkámból lát.

Na mindegy. Inkább nézegetem a mai sétálós képeimet.

még képek

Nnnnu. Ma voltunk apával az erdőn. Fotóztam is, mivel az önkormányzat fotópályázatot hirdetett a falu+környéke tematikával. Szóval néhányat megmutatok (nem feltétlenül ezeket küldöm majd be, ezt még elöntöm később).

A színek egyébként nem tudom, hogy jelennek majd meg, nyilván mindenkinek a monitorától függ, én például három monitoron is ellenőriztem, hogy jók-e. Hát... azér nem véletlenül szeretik a grafikusok-fotósok a macbookot.

Az erdő egyébként csodálatos, harsogó zöld mindenütt, tele virágszőnyeggel, és láttunk rengeteg vadat is. Imádom ezt a környéket, ahol élünk. Tényleg, egészen egyedi egyébként már csak ez az egy erdő is a rengeteg emberfej méretű vulkáni sziklával, amit mind benőtt már teljesen a moha, és így olyanok, mintha zöld építőkövek lennének. És ilyen mohás sziklákból vannak egész mezők itt, egyszer majd azt is lefotózom. Egyébként az építőkő kifejezés nem is áll távol az igazságtól, ugyanis még 50 éve is éltek kint ebben az erdőben falubeliek, és a vulkáni kövekből épített farmházak romjai még most is megvannak. 

Hihetetlen változatos egyébként ez az erdő, csak ha erre gondolok, mindig fáj a szívem, hogy nem lovagolhatok benne. Úgy lehetnék igazán része.

Zanót - az egyik kedvenc nevű növényem :)

templomrom

vegyes képek. sok sok kép.

Összegyűlt egy rakás képem az utóbbi hónapból, így hát hozok belőlük néhányat.

Első körben a két héttel ezelőtti itthontartózkodásomból válogattam:

Most őszintén nem jutott eszembe hogy mi a fenét kerestem kint az udvaron hajnali 5:20-kor, de nagyon szép volt.

Ez is a hajnali fagy

Volt orgona

Volt rebarbara, amiből...

... erdei gyümölcsös-rebarbarás pite lett.

Volt orgona, amiből...

...orgonalekvár lett.

Volt fenyőrügy (még most is van!! nagyon megörültem), amiből...

...aprítás után fenyőrügy-szörp lett

D és kicsi D sárkányozott

 A következő képek D-ék Margit körúti házában készültek:

Zárásnak pedig a barátunk, M kutyája, aki amúgy csodálatosan szép, de közben egy rohadék (a képet nem én csináltam):

Ja, és tényleg vettem újra jegyet a Radnóti-estre, nem bírtam ki. Csak meg kellett vele várni a trafó döntését, mert ha felvettek volna, egyáltalán nem biztos, hogy el tudtam volna menni.
Azért elég fasza, hogy végül úgy alakult, hogy el tudok. És az utolsó sorban már csak egy hely volt, az pedig az enyém lett (igen, ez a leghátsó sor a mániám).
Közben az jutott eszembe, hogy vajon mennyit ér az a szépség és az a katarzis, amit nem tudsz megosztani mással. Vagy nem is az hogy mennyit ér, hanem mennyiben más, mint ha valakivel együtt látod. Mert amúgy ez a bajom, hogy D nem akart velem eljönni, és így nincs kivel átélnem, megélnem, és nincs kivel megbeszélnem utána.
Így is csodálatos, és így is katartikus, de valahogy az élménynek más dimenziói bontakoznak ki, ha nem egyedül éled meg.

egyébként

Egyébként végül nem engem vettek fel a trafóba, hanem a másik jelentkezőt, aki az irodában gyakornok. Viszont ő egyáltalán nem biztos benne, hogy akarja is majd hosszútávon csinálni, így csak júniusra kötnek vele szerződést, aztán meglátja. Szóval ősztől folyt. köv.
Addig is egyébként tökre örülök, mert szabad lesz az egész nyaram, viszont pénzem is lesz (lektori, plusz valószínűleg a Sziget - már voltam interjún), szóval minden remek.
Örültem volna nagyon, ha megkapom az állást, de közben rosszul éltem volna meg, ha a nyaram egy része erre ment volna el. És így is örülök, hogy nem kaptam meg, viszont így nincs stabil havi 120 nettóm :D Mindkettő jár kompromisszumokkal. De talán így, hogy szeptembertől valószínűleg újra nyitva lesz a lehetőség, sikerülni fog. Ha meg nem, akkor sincs gáz, mivel ősztől megint van ruhatár. Szóval be vagyok biztosítva.

Most pedig boldog vagyok, hogy akkor megyek haza, amikor akarok, például jövő héten kedden. És csinálok bodzaszörpöt.