Most így a második óriási pohár borom után kicsit a bebambulós állapotba kerültem.
Erre akkor jöttem rá, amikor a böngészőmön a speed dial-t bámultam már fél perce.
Ez most ippeg egy teleki villányi rosé cuvée, ölég finom.
Erről az jut eszembe, hogy a múlt héten az egyik barátunk, aki sosem volt nagy boros, megszólalt, hogy mostanában inkább bort iszik mint sört, és megkérdeztem, milyet szeret. És azt mondta, hogy a rosét.
Na de, mondom én, milyet? Vagy hát így vártam hogy folytatja, de nem.
Azt mondta utána, hogy a fehérbort is szereti.
Jaj.
De mosolyogtam és bólogattam.
De majd bizonyára megismer sokféle rosét és sokféle fehérbort.
Nekem meg van még egy Bockom, ezer forintért fogtam ki, fele még megvan, a hűtőben lapul.
Megy valaki 25-én a Trafóba a Slam döntőre? Én leszek a ruhatárban. Egyébként nem bírom elviselni a slamet, de hosszú lesz az esemény, nagyon sok pénzt fogok érte kapni. De gondoltam, ha már, akkor ha valaki jön, majd köszönjön oda. Illetve adja le a kabátját, mer abbú lesz a fizetésem.
Másrészt, ami miatt zaklatott vagyok, az a szakdolgozatom. Meg más is, de most akkor először mondom ezt. Nem tudom az oltásellenesekből írni, mert kuuuuuurvára nincs magyar szociológiai vonatkozású szakirodalma. Meg nemzetközi sem. Csak egészségügyi. Így meg nem tudok szakdolgozatot írni belőle. Mert ugye nem én találom fel a spanyolviaszt.
Úgyhogy van még egy hónapom kitalálni. De amúgy nagyon sajnálom, mert baromira érdekelt volna a téma, és szakirodalommal együtt szerintem nagyon jó és izgalmas, egyedi szakdogám lehetett vón, de hát ez van. Kitalálok mást. De akkor meg igyekszem a könnyebb ellenállás irányába (vagy hogy mondják) evezni, és olyanból írni, amit nem nehéz elérnem. Mondjuk Veszprém megyében, a social networkön belül, satöbbi.
A jövőm is foglalkoztat, gondolkozom lovas túravezetői képzésen, hogy ha már vendégházat akarok, meg lovagoltatást, akkor azt csak így lehet hivatalosan, de rohadtul nem akarok random lovasokkal Budapesten ismerkedni ilyen órák keretében, annyira elszoktam az ilyen társaságtól, most ez rohadtul szarul hangzik de akkor is. Legszívesebben inkább kijárnám újra a kisebbségpolitikát. Nagyon nagyon fog hiányozni, ha végzek, hihetetlenül jó mesterszak és tanszék.
Az aranykalászos gazdát így is meg kell majd csinálnom, már előre félek, milyen emberek lesznek ott.
Ma meg jöttem haza, mármint Budapestről haza, és a Batyin, amikor elköszöntem D-től és mentem volna a metróba, nem ment be a jegyem a lyukba, mert így behajlott, gyűrődött, és nem tudtam betuszkolni. És odamentem az egyik ellenőrhöz, hogy legyen szíves eltépni, mert nem tudom bedugni a gépbe, és egy ilyen idősebb, kövér faszi volt és elvette a jegyemet, és bedugta a gépbe, és mondta közben, hogy "elég baj az, ha egy ilyen fiatal és csinos hölgy nem tudja bedugni"
Fú hát a fejemet nem tudtam kontrollálni és kicsit úgy néztem ki mint aki szarszagot érez, nagyon undi volt ez az egész szituáció.
De a vonatot elértem, D hiányzik, itthon vagyok, Csilike imádnivaló, a kert épülszépül, meg legfőképp változik apa munkájának köszönhetően, a borom gyorsan fogy, és az imént fogyasztottam el egy tál saját kezűleg pattogtatott vajas popcornt. Már egy hete csak így csinálom a kukoricát, vettem hozzá egy rakás indiai fűszert, isteniiii, de most kicsi D kérésére vajasra csináltam, és így is zseniális.
Egyébként meg a másik dolog ami miatt zaklatott vagyok az az, hogy kedves szaktársbarátnőim jelentkeztek egy társadalmi innovációs versenyre, ami nájsz, de nekem nem volt hozzá kedvem, de nyilván benne vagyok a csapatban. Emellett iszonyatosan el vagyok havazva, rengeteg tanulnivalóm van, és sok estémet töltöm a trafóban, és el vagyok maradva, és nem olvasok saját szórakozásra eleget, és baromi sok elfoglaltságom van, és akkor itt van ez a verseny, amit én nem akartam, de bekerültünk, és ugye még várat magára az a kutatási pályázat amit már említettem, és most erre meghirdetett a tanszék egy kutatói szemináriumot, szintén a menekültekkel kapcsolatban, public sociology módszerrel, és NEM MEREK jelentkezni rá, akármilyen zseniális is lesz, mert még egy tennivaló már ki fog készíteni, pedig úgy szeretnék menni.
Fú ez felbasz.
Inkább iszom.
De lehet még jelentkezem.
De inkább megkérdezem majd hogy mit gondolnak, érdemes-e így is jelentkeznem.
Jaj.
Ja, és amit még nem bírok elviselni az az, amikor valaki fészbukon ismerteti folyamatosan, hogy high-szépirodalmat olvas, illetve ilyen meg olyan színházba jár és ezt vagy azt a darabot nézi. És teszi mindezt világosan abból a célból, hogy mindenki lássa, ez milyen értelmiségi dolog.
Mármint ez nekem tök olyan, mintha csak azért tenné mindezt, mert örömet okoz neki az, hogy más látja, milyen művelt is ő.
Holott nem az, csak ilyen "fészbukművelt", aki azért olvas meg azért jár művelődni, hogy más lássa.
Ez csak arról jutott eszembe, hogy kedden voltunk D-vel meg az öccsével a Száll a kakukk fészkére főpróbáján, ami rohadt jó volt, imádom a főpróbákat igazából, mert zártkörűek és nagyon sok híres embert láthatok :D Most például Závada Pál ült előttem (nekem ez falusi emberként mindig borzasztó izgalmas, hogy nem csak a polcon látom a könyveit, hanem őt magát is élőben). Amúgy D nagybátyja révén jutunk be ilyenekre mindig, mert most pl ő fordította a darabot, de általában vagy dramaturg, vagy szövegíró, vagy fordító több színháznál is, úgyhogy mindig bejutunk, és nagyon szeretem.
Na mindegy, szóval voltunk és megnéztük és nagyon tetszett, meg jó volt, de baszki nem kürtölöm világgá. Mármint most igen, de mindegy. Szóval számomra teljesen alap, hogy színházba járok sokat, meg szépirodalmat olvasok, mármint aki igényes magára az nyilván ezt teszi, olvas. De ennek a fészbukra való kiírása már annyira over-over-over... nem is tudom, mi, ilyen szánalmas figyelemfelhívás, ami számomra azt közvetíti, hogy a kiírónak nem alap a színház, nem alap a szépirodalom, ezért kiemeli folyton, hogy ő azt nézi/olvassa. Pedig ezzel pont azt közvetíti, hogy ez neki is extra dolog.
Ja, szóval onnan jött ez az egész, hogy én kedden voltam, és erre szerdán láttam fészbukon, hogy egy lány ismerősöm, akiről tudom, hogy olyan egyszerű, mint a bot, posztolta előadás előtt 10 perccel, hogy hú, Száll a kakukk, na lássuk milyen lesz, jaj.
Jaj.
Meg amikor azt rakja ki, hogy azonnal megjelenés után megvette a Gyarmati Fanni naplóját.. Nem tudom, nekem ezek úgy működnek, hogy megveszem/kikölcsönzöm könyvtárból, elolvasom és elraktározom magamban, illetve megbeszélem a családommal/barátaimmal az olvasmányélményt. De nem kürtölöm világgá, mert természetesnek tartom, hogy az ember olvas, és szépirodalmat olvas.
Jaj.
Na mindegy. Lejött a vikings következő része, úgyhogy hajrá.
Ja, egyébként szépirodalom: ugye könyvtárból elolvastam még augusztusban Sjón Macskarókáját, és annyira elvarázsolt, hogy még most is képes vagyok órákig csak google-n keresgélni utána meg gondolkozni rajta, úgyhogy muszáj volt megvennem, és lám, már az enyém. Úgyhogy a kikölcsönzött 13 könyvem után ismét el fogom olvasni. Eddigi életem egyik legmeghatározóbb olvasmánya.
Illetve kapok ösztöndíjat (valami oknál fogva, tényleg nem értem, hisz elhagytam két tárgyamat is), úgyhogy megrendeltem a vadonat újonnan megjelent Sjón könyvet, A cethal gyomrában-t is. Sjónból sosem elég. Varázslatosan ír. Igen, azt hiszem, ez a legjobb szó.
Egyébként gondolkoztam rajta, hogy nyitnék egy könyvkritikás blogot, és akkor annak Skugga Baldur (macskaróka) lenne a neve, de nincs erre időm sajnos.
Skugga Baldur.
Imádom.
Skugga Baldur.
