Ma nagyon túlteljesítek ezzel a második bejegyzéssel, viszont úgy éreztem, muszáj elszórakoztatnom magam, így itt ez a cselöndzs, amit már egy ideje raktározok magamnak a gépen, hát íme, elkezdtem.
Első készítmény:
2013. január 31., csütörtök
30 day drawing challenge
Ma nagyon túlteljesítek ezzel a második bejegyzéssel, viszont úgy éreztem, muszáj elszórakoztatnom magam, így itt ez a cselöndzs, amit már egy ideje raktározok magamnak a gépen, hát íme, elkezdtem.
Első készítmény:
nemistudommostmitkéneide
Visszavagyok, meg oda, de főleg újra itt.
Azóta túl vagyok egy betörésen, egy vizsgaidőszakon, máson nagyon nem, de ez utóbbira kifejezettem megfáradt elégedettséggel tekintek vissza. Nem buktam, relatíve jól sikerült aminek kellett, a TÁRSPOL 4-es lett (el se hiszem, azt se tudom kihez fohászkodjak hálából, de maradok azthiszem Nyilasnál, az ő spirituális jelenlétét segítségül hívva szerintem minden más akadályt le fogok tudni győzni életem során).
Na meg aztán ez az egész vizsgaidőszak mehetne a fenébe, de úgy igazán. Úgy volt szar ahogy volt, ilyen összevissza időpontokat nem tudom, ki tudott kitalálni. A legtöbb időpont vagy egyszerre volt, vagy egy-két nap különbséggel, de annyira aránytalanul, hogy ami kevesebb tanulást igényelt, arra volt egy hetem, ami meg többszáz oldal bemagolását, arra meg volt másfél-két nap. Szóval szervezkedtem a tanárokkal rendesen, hogy úgy-ahogy normális időt teremtsek a felkészülésre, például filozófiából. Felkai, a filótanár is egy külön történet, én simán beülnék vizsgájára csak úgy, csak nézni őt, mert maradandó élményt nyújt. A három órás vizsga alatt amikor elfáradt a kezem, csak ültem, pihentem, és jól szórakoztam rajta. Ahogy dobolt az asztalon valami túlvilági ritmust, vagy amikor talált egy lézerpointert és körbemászkált az előadóban, hogy hol van az a határ, ahol még látszik, illetve már nem látszik a piros pötty a vetítőn. Aztán énekelt is, valamint feltűnően unta magát - amit nem csodálok, de nagyon viccesen csinálta. És tényleg, a fészbukos előrejelzéseknek megfelelően úgy nyúlt el az asztalán és olvasott, mint egy modell. Nagyon festői látvány volt.
Szóval túl vagyok a harmadik féléven.
Most, hogy itthon vagyok, van időm/lehetőségem Csilivel foglalkozni. Elkezdtem pórázra szoktatni, hát nem a leglelkesebb tanuló, de azért dicséretes az a kis igyekezete is. Már egész jól megy néha a dolog. Valamint kaptam egy bakancsot is, ami annyira szuper, ugyanis eddig két csizmám volt, amiben jártam. Az egyik lyukas volt, a másik beázós. Télre mindkettő kiváló.. Szóval úgy döntöttem, elég a csizmákból, ide a bakanccsal, és azóta ha kimegyek, nem kell azon aggódnom, hogy hány perc után fog a zoknim is tocsogni a víztől - tudjátok, az, amikor lépsz, és a lábujjaid között szivárog fel a víz - na, nekem minden kicsit is havasabb napon ez volt, már az úszóhártyáim is elkezdtek nőni.
Említésre érdemesnek még annyit tartok, hogy egyrészt megvettem a Kardok viharát (Vatera, vadiúj, 2700 Ft), D pénteken megy átvenni, másrészt pedig, hogy Skyrimben egy hét alatt 7 szintet fejlődtem, és, hogy várom a Dragonborn DLC-t :D Addig nem csinálom a főküldetést, mert elméletileg Alduin kiiktatása után már nem működik a dolog. Amúgy is fáj a szívem, hogy Alduinnal végezni kell előbb-utóbb, biztos, hogy meghasonlottság lesz a dologból. First world problem, haha.
Most pedig szokás szerint képek, aztán el is távozom.
Ez egy bónusz:
És akkor egy fílgud zene a végére.
Criollo.
Azóta túl vagyok egy betörésen, egy vizsgaidőszakon, máson nagyon nem, de ez utóbbira kifejezettem megfáradt elégedettséggel tekintek vissza. Nem buktam, relatíve jól sikerült aminek kellett, a TÁRSPOL 4-es lett (el se hiszem, azt se tudom kihez fohászkodjak hálából, de maradok azthiszem Nyilasnál, az ő spirituális jelenlétét segítségül hívva szerintem minden más akadályt le fogok tudni győzni életem során).
Na meg aztán ez az egész vizsgaidőszak mehetne a fenébe, de úgy igazán. Úgy volt szar ahogy volt, ilyen összevissza időpontokat nem tudom, ki tudott kitalálni. A legtöbb időpont vagy egyszerre volt, vagy egy-két nap különbséggel, de annyira aránytalanul, hogy ami kevesebb tanulást igényelt, arra volt egy hetem, ami meg többszáz oldal bemagolását, arra meg volt másfél-két nap. Szóval szervezkedtem a tanárokkal rendesen, hogy úgy-ahogy normális időt teremtsek a felkészülésre, például filozófiából. Felkai, a filótanár is egy külön történet, én simán beülnék vizsgájára csak úgy, csak nézni őt, mert maradandó élményt nyújt. A három órás vizsga alatt amikor elfáradt a kezem, csak ültem, pihentem, és jól szórakoztam rajta. Ahogy dobolt az asztalon valami túlvilági ritmust, vagy amikor talált egy lézerpointert és körbemászkált az előadóban, hogy hol van az a határ, ahol még látszik, illetve már nem látszik a piros pötty a vetítőn. Aztán énekelt is, valamint feltűnően unta magát - amit nem csodálok, de nagyon viccesen csinálta. És tényleg, a fészbukos előrejelzéseknek megfelelően úgy nyúlt el az asztalán és olvasott, mint egy modell. Nagyon festői látvány volt.
Szóval túl vagyok a harmadik féléven.
Most, hogy itthon vagyok, van időm/lehetőségem Csilivel foglalkozni. Elkezdtem pórázra szoktatni, hát nem a leglelkesebb tanuló, de azért dicséretes az a kis igyekezete is. Már egész jól megy néha a dolog. Valamint kaptam egy bakancsot is, ami annyira szuper, ugyanis eddig két csizmám volt, amiben jártam. Az egyik lyukas volt, a másik beázós. Télre mindkettő kiváló.. Szóval úgy döntöttem, elég a csizmákból, ide a bakanccsal, és azóta ha kimegyek, nem kell azon aggódnom, hogy hány perc után fog a zoknim is tocsogni a víztől - tudjátok, az, amikor lépsz, és a lábujjaid között szivárog fel a víz - na, nekem minden kicsit is havasabb napon ez volt, már az úszóhártyáim is elkezdtek nőni.
Említésre érdemesnek még annyit tartok, hogy egyrészt megvettem a Kardok viharát (Vatera, vadiúj, 2700 Ft), D pénteken megy átvenni, másrészt pedig, hogy Skyrimben egy hét alatt 7 szintet fejlődtem, és, hogy várom a Dragonborn DLC-t :D Addig nem csinálom a főküldetést, mert elméletileg Alduin kiiktatása után már nem működik a dolog. Amúgy is fáj a szívem, hogy Alduinnal végezni kell előbb-utóbb, biztos, hogy meghasonlottság lesz a dologból. First world problem, haha.
Most pedig szokás szerint képek, aztán el is távozom.
 |
| Hány fogad van, Betmen? - fogváltás:) |
És akkor egy fílgud zene a végére.
Criollo.
2012. december 24., hétfő
Desolation of Smaug, illetve mindenkinek nagyon szép karácsonyt
Mára rohadtul lebetegedtem, valamelyik öcsémtől nyaltam be a vírust, így taknyomnyálam egybe, fáj a torkom, fejem, szédülök, gyenge vagyok. Szuper, mindig is ilyen karácsonyra vágytam.:D
Mindenesetre azér kimentem az állatkákhoz, Csili egyből felvidított, annyira okos és figyelmes kiskutya, hogy mindig meglep. És például szobatiszta is, pedig nem bent lakik:D De ugye esténként az előszobában alszik, és sose kakilt/pisilt be éjjel, pedig este 8-tól reggel 8-ig kb bent van. Nagyon respektálandó. Apa mondta hogy egyik reggel nyüsszögött, ki is engedte és kiderült, hogy azért nyüsszögött, mert jelezte, hogy itten folyó ügyeket köll intézni ember.
Szóval egy igazi szuperkutya, senki nem tanította erre:) Én azért általában jó későig fenn vagyok, és még lefekvés előtt mindig kirángattam az udvarra, hátha kell neki pisilni.
Szóval ma kimentem hozzájuk, nagyon jól felvidítottak, játszottunk meg oktattam kicsit a bolond fejét, és természetesen rongyosra imádtam.
Most pedig pihenek, csomagoltam apa helyett (no comment:D, de csak anyáét és a saját magának vett dolgot bízta rám :) ), Skyrimzenét hallgatok, D-vel kommunikálok kicsit, aztán mindjárt fürdök, segítek apáéknak főzni, aztán elkezdődik az igazi karácsony este. Itt van néhány kép, mutatom, aztán megyek is:) És legyen nagyon szép az ünnep mindenkinek!
Szóval ma kimentem hozzájuk, nagyon jól felvidítottak, játszottunk meg oktattam kicsit a bolond fejét, és természetesen rongyosra imádtam.
Most pedig pihenek, csomagoltam apa helyett (no comment:D, de csak anyáét és a saját magának vett dolgot bízta rám :) ), Skyrimzenét hallgatok, D-vel kommunikálok kicsit, aztán mindjárt fürdök, segítek apáéknak főzni, aztán elkezdődik az igazi karácsony este. Itt van néhány kép, mutatom, aztán megyek is:) És legyen nagyon szép az ünnep mindenkinek!
Criollo.
2012. december 21., péntek
Mithrandir
No. Jó hír, hogy.. igazából több is van. Egyrészt, voltam sétálni a dögvésszel, láttunk szarvast a nádasban, láttunk kóbor kutyát feküdni a volt lómezőnkön, Csili ekkor úgy eltűzött a francba hogy azt hittem, meg se találom, de két perc után rohant felém vissza. No mindegy, szóval sikerült kicsit fényképeznem, de még vissza kell zökkennem a nyugalomba és abba, hogy figyelni tudjak a környezetemre. UTÁLLAK VIZSGAIDŐSZAK. Utállak stressz.
Másodrészt, apa csinál kocsonyát és forralt bort. Harmadrészt, anya hoz chilis popcorn-t, amit imád a femili. Negyedrészt, ami talán a legjobban FELDOB, hogy D feltuningolja az ősrégi gépét, és mire visszatérek Budára, TUDOK OTTHON IS SKYRIMEZNI!!!
Itt is vannak a képek.
Ennyi, amolyan frozen world hangulatú.
Ja és nem tudom mi a francot akar az utca végén lakó öregember tőlem már durván 4-5 éve, de ma is invitált a kiskertjébe (ha emlékeztek, volt a kertjéről már poszt, a sok kis golyóval felszögelve a kerítésre, meg a szélkakasok, műanyag dobozok művészi rendje stb), hogy nézzem meg, mert beújított valamit, emlegette Marokkót, egyre ijesztőbb és groteszkebb volt a helyzet (közben Csili a hónom alá csapva figyelt mint valami ikeás szatyor), mondtam neki, hogy nem nagyon érek rá, erre hatszor megkérdezte na de mégis mikor jönnék le, én hétszer mondtam, hogy nem tudom. Remélem elfelejti.
Amíg élt a lovam, Bella, ahányszor észrevette, hogy kint csapatok vele, annyiszor jött oda két másodperc alatt, hogy ő mikor ülhet mögém... El lehet képzelni ezt úgy, hogy heti többször lovagoltam. Nem is tudnám összeszámolni, hányszor mondtam neki, hogy apát kérdezze meg, majd ő felülteti aztán vezetgeti, de egyrészt mögém hótziher hogy semmi férfi nem ül (természetesen D kivétel, de akkor még ő nem játszott), másrészt ez a ló nem neki való, ez nem lovacska, kisebb tudományt igényel az, hogy elfogadja az embert. Nem fogta fel, csak miután meghalt a Bella, azóta nincs hova mögémkéredzkedni. Most a kiskertbe csábítana.
Na ennyit a csodás kalandjaimról, most megyek, hallgatok Skyrimzenét, megtanulom sárkányul a dalt, oszt' énekelem.
Criollo.
Másodrészt, apa csinál kocsonyát és forralt bort. Harmadrészt, anya hoz chilis popcorn-t, amit imád a femili. Negyedrészt, ami talán a legjobban FELDOB, hogy D feltuningolja az ősrégi gépét, és mire visszatérek Budára, TUDOK OTTHON IS SKYRIMEZNI!!!
Itt is vannak a képek.
Ennyi, amolyan frozen world hangulatú.
Ja és nem tudom mi a francot akar az utca végén lakó öregember tőlem már durván 4-5 éve, de ma is invitált a kiskertjébe (ha emlékeztek, volt a kertjéről már poszt, a sok kis golyóval felszögelve a kerítésre, meg a szélkakasok, műanyag dobozok művészi rendje stb), hogy nézzem meg, mert beújított valamit, emlegette Marokkót, egyre ijesztőbb és groteszkebb volt a helyzet (közben Csili a hónom alá csapva figyelt mint valami ikeás szatyor), mondtam neki, hogy nem nagyon érek rá, erre hatszor megkérdezte na de mégis mikor jönnék le, én hétszer mondtam, hogy nem tudom. Remélem elfelejti.
Amíg élt a lovam, Bella, ahányszor észrevette, hogy kint csapatok vele, annyiszor jött oda két másodperc alatt, hogy ő mikor ülhet mögém... El lehet képzelni ezt úgy, hogy heti többször lovagoltam. Nem is tudnám összeszámolni, hányszor mondtam neki, hogy apát kérdezze meg, majd ő felülteti aztán vezetgeti, de egyrészt mögém hótziher hogy semmi férfi nem ül (természetesen D kivétel, de akkor még ő nem játszott), másrészt ez a ló nem neki való, ez nem lovacska, kisebb tudományt igényel az, hogy elfogadja az embert. Nem fogta fel, csak miután meghalt a Bella, azóta nincs hova mögémkéredzkedni. Most a kiskertbe csábítana.
Na ennyit a csodás kalandjaimról, most megyek, hallgatok Skyrimzenét, megtanulom sárkányul a dalt, oszt' énekelem.
Criollo.
2012. december 20., csütörtök
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, – mit mondjak még?
A tárgyak összenéznek s téged dicsérnek...
Végre itthon vagyok, már nem mintha nem érezném magam jól Budán, mert az is kiváló, csak ez a "hazajövök karácsonyra" téma nagyon szuper érzés. Végre alhatok, végre ellazulhatok úgy-ahogy (sajnos valamiért - lehet a vizsgák miatt - irgalmatlanul stresszes vagyok, és az is kiderült, hogy a körömlakk csak felületi gyógyír a körömrágásra, ugyanis amint lekopik kicsit is a lakk, azonnal jön a stressz és már nincs is körmöm), játszhatok Csilivel, ehetek különlegeseket (itthon mindig szpesöl konyha van), és esténként bebugyolálhatom magamat az óriási 4-es hőfokozatú Ikeás paplanommal.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert úgy-ahogy időben meglett minden ajándék, és mind ütni fog, úgy érzem:) Ma egyedül voltam itthon, így volt alkalmam előre becsomagolni minden ajándékot, szuperaranyos csomagolópapírba, el is dugtam őket, rajzoltam kártyácskákat hozzájuk, így késznek mondhatom magam, jöhet a karácsony!
Csili most minden éjjel az előszobában alszik, hideg van neki sajnos, még nagyon kicsi hozzá, ez a hátránya a késő nyáron született kutyáknak. Egyébként egy kis kantündér, ahányszor hazaérek, mindig repül a karjaimba, és úgy tekeri a farkát, mintha valami helikopter lenne:) Amióta benn alszik, nagyon kis vicces, mert teljesen jogszerűnek tartja a bevonulást esténként, úgy rohan be, hogy a lábtörlő is csúszik vele együtt a járólapon. Viszont rendkívül jólnevelt, mert hiába van nyitva az előszobaajtó, nem jön be a konyhába, hanem milliméterpontosan a két helyiség határán lapul és les befelé. Békés családi jelenetek ezek, amikor a család vacsorázik az asztalnál, és velünk van a kutya is az előszobában:)
Holnap meg megyek röntgenre a kórházba, mert két-három hete ráejtettem a teli bőröndöm a lábfejemre és még mindig fáj, ami valószínűleg nem normális.:D És ha ez még nem lenne elég, D a múltkor rá is ugrott (az ágyon feküdtem betakarózva, így nem látta, hol a lábam, és felugrott az ágyra, viszont a lábamra sikerült érkeznie). Azóta természetesen háromszor jobban fáj, de holnap már megtudom, mi is van odabent:)
Most pedig eltávozom, anyának segítek sütiket csomagolni. Holnap jelentkezem, remélhetőleg pár fényképpel:)
Criollo.
Végre itthon vagyok, már nem mintha nem érezném magam jól Budán, mert az is kiváló, csak ez a "hazajövök karácsonyra" téma nagyon szuper érzés. Végre alhatok, végre ellazulhatok úgy-ahogy (sajnos valamiért - lehet a vizsgák miatt - irgalmatlanul stresszes vagyok, és az is kiderült, hogy a körömlakk csak felületi gyógyír a körömrágásra, ugyanis amint lekopik kicsit is a lakk, azonnal jön a stressz és már nincs is körmöm), játszhatok Csilivel, ehetek különlegeseket (itthon mindig szpesöl konyha van), és esténként bebugyolálhatom magamat az óriási 4-es hőfokozatú Ikeás paplanommal.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert úgy-ahogy időben meglett minden ajándék, és mind ütni fog, úgy érzem:) Ma egyedül voltam itthon, így volt alkalmam előre becsomagolni minden ajándékot, szuperaranyos csomagolópapírba, el is dugtam őket, rajzoltam kártyácskákat hozzájuk, így késznek mondhatom magam, jöhet a karácsony!
Csili most minden éjjel az előszobában alszik, hideg van neki sajnos, még nagyon kicsi hozzá, ez a hátránya a késő nyáron született kutyáknak. Egyébként egy kis kantündér, ahányszor hazaérek, mindig repül a karjaimba, és úgy tekeri a farkát, mintha valami helikopter lenne:) Amióta benn alszik, nagyon kis vicces, mert teljesen jogszerűnek tartja a bevonulást esténként, úgy rohan be, hogy a lábtörlő is csúszik vele együtt a járólapon. Viszont rendkívül jólnevelt, mert hiába van nyitva az előszobaajtó, nem jön be a konyhába, hanem milliméterpontosan a két helyiség határán lapul és les befelé. Békés családi jelenetek ezek, amikor a család vacsorázik az asztalnál, és velünk van a kutya is az előszobában:)
Holnap meg megyek röntgenre a kórházba, mert két-három hete ráejtettem a teli bőröndöm a lábfejemre és még mindig fáj, ami valószínűleg nem normális.:D És ha ez még nem lenne elég, D a múltkor rá is ugrott (az ágyon feküdtem betakarózva, így nem látta, hol a lábam, és felugrott az ágyra, viszont a lábamra sikerült érkeznie). Azóta természetesen háromszor jobban fáj, de holnap már megtudom, mi is van odabent:)
Most pedig eltávozom, anyának segítek sütiket csomagolni. Holnap jelentkezem, remélhetőleg pár fényképpel:)
Criollo.
2012. december 14., péntek
HOBBIT
HOBBIT HOBBIT HOBBIT HOBBIT HOBBIT
AIDAN TURNER
HOBBIT HOBBIT HOBBIT
KURVAJÓVOLT
sajnálom, most ennyi van a fejemben, ez kavarog, kering, mászik, köröz folyton, mert ISTENJÓ VOLT!!!!!
Majd jelentekezem:)
KISSES
AIDAN TURNER
HOBBIT HOBBIT HOBBIT
KURVAJÓVOLT
sajnálom, most ennyi van a fejemben, ez kavarog, kering, mászik, köröz folyton, mert ISTENJÓ VOLT!!!!!
Majd jelentekezem:)
KISSES
2012. november 27., kedd
whatthefuck
Hogy lehetek akkora (elnézést a kifejezésért) balfasz, hogy olyan fotópályázaton nyerek amit egy, a nézeteimmel, elveimmel stb TOTÁL ellentmondó és összeegyeztethetetlen párt szervez?? Egyrészt nem is volt írva sehova, hogy ez politikával bármennyire is keverve van. Másrészt ha oda lett volna írva, hótziher hogy ha fizetnek se jelentkeztem volna.
Nem azt mondom, hogy ha más párt csinálja, akkor küldök képet, mert egyik párthoz sem vonzódom, csak azt tudom, hogy melyikhez NEM, és ehhez még annyira sem. Dzsízösz.
Elmentem az átadóra, ahol egy negédesen mosolygó kövér jómódú párttag fogadott és adott elő éppen az oktatási rendszert érintő változásokról, majd átadták az ajándékot, fotó és hipphopp el is szivárogtam, köszönöm nekem ez nemmegy. Pedig invitáltak, hogy maradjak és hallgassam a csupa őszinte okosságot, de nekem megvan a véleményem az oktatási reformokról és sejtem, hogy nem egyezik az övékkel.
De cheer up! Kaptam ajándékba két templomi zenés cd-t és egy háromkötetes könyvsorozatot enyhe politikai töltettel - itt az enyhe az nem kifejezés.. Igen, ezeket egy FOTÓpályázaton nyertem.
Az egyetlen ami vigasztal, hogy a képeket Mervai Márk bírálta el akinek a munkásságát nagyon nagyra tartom.
Yeey!..
Nem azt mondom, hogy ha más párt csinálja, akkor küldök képet, mert egyik párthoz sem vonzódom, csak azt tudom, hogy melyikhez NEM, és ehhez még annyira sem. Dzsízösz.
Elmentem az átadóra, ahol egy negédesen mosolygó kövér jómódú párttag fogadott és adott elő éppen az oktatási rendszert érintő változásokról, majd átadták az ajándékot, fotó és hipphopp el is szivárogtam, köszönöm nekem ez nemmegy. Pedig invitáltak, hogy maradjak és hallgassam a csupa őszinte okosságot, de nekem megvan a véleményem az oktatási reformokról és sejtem, hogy nem egyezik az övékkel.
De cheer up! Kaptam ajándékba két templomi zenés cd-t és egy háromkötetes könyvsorozatot enyhe politikai töltettel - itt az enyhe az nem kifejezés.. Igen, ezeket egy FOTÓpályázaton nyertem.
Az egyetlen ami vigasztal, hogy a képeket Mervai Márk bírálta el akinek a munkásságát nagyon nagyra tartom.
Yeey!..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)