Ma szokatlan optimizmussal keltem fel már fél 8kor. Magamtól. Mivel D-nek 9-től órája van, gyorsan felkeltem és csináltam néhány naan lepényt. Vagy kenyeret. Naan-t.
Tegnap este az volt a vacsi indiai raguval, és meglepődtem, mennyire gyorsan és egyszerűen kész van, szóval ma reggel neki is ugrottam, és kész is lett, és D tudott vinni magával órára. Mondtam neki, hogy útközben a töröknél vegyen hozzá humuszt, mert úgy igazán nagyon jó lesz, aztán felhívott, hogy csak 10kor nyitnak, szóval addig tartalékolja a lepényeket :)

 

A szokatlan optimizmusom valami különös oknál fogva a szakdogára is kiterjed, úgy döntöttem, ma megírom a bevezető fejezetet. Szerettem volna anyagot gyűjteni a statisztikai áttekintéshez (közmunkások demográfiai jellemzői országosan és járási szinten), de rájöttem, hogy kurvára nem tudom használni a ksh honlapját, szóval majd jövő héten bemegyek a konzulensemhez, és megkérem, hogy ha már felajánlotta korábban, akkor segítsen már ebben (végül is a ksh-ban kutató, szóval elég kézenfekvő a segítségkérésem - még azt is mondta a múltkor, hogy az egyelőre nem publikus mikrocenzus adatsorokat is kielemzi nekem, remélem erről nem feledkezett meg azóta :D ).
Szóval a statisztikai adatgyűjtésem jövő hétre szorul át, addig is megírom a bevezetést.
Valahogy most teljesen úgy érzem, hogy három hét múlva itt fogok ülni egy kész szakdogával, és nagyon fáradt leszek, de elégedett is.
Remélem így lesz.

Ezek meg ilyen mindenféle képek az elmúlt 3 napból:

Ja, azt elfelejtettem, hogy ugye még januárban mondtam, hogy vettem még egy jegyet az Egy őrült naplójára a Jurányiba, és múlt szombaton volt az előadás, szóval ismét láttam, és pont ugyanúgy hatott rám ez alkalommal is, mint először.
Úgyhogy vettem még egy jegyet.
Igen.
Csak belegondoltam, hogy minden előadás meg van már hirdetve erre az évadra, tehát vagy most veszek még, ha ősz előtt látni akarom, vagy nem fogom látni most egy fél évig. Szóval gyorsan megnéztem, és még két előadásra volt összesen 5 jegy, ebből 3  május 24-ire, szóval vettem is erre egyet. De fura, mert most helyjegyeket lehet venni, pedig a jurányiban ez nem így szokott lenni, hanem érkezési sorrendes ültetés van. Na mindegy, jó helyem lett így is.
Ezek szerint május 23-án Sóley koncertre megyek, másnap pedig ismét megnézem Axentyij Ivanovics Popriscsint.

És addigra már a szakdolgozatom is le lesz adva már egy hónapja!
És akkor már a záróvizsgára tanulhatok.
Szóval nagyon úgy tűnik, hogy tényleg megszabadulok az egyetemtől.
Nagyon szeretem-szerettem, baromi jó hely a TáTK, nem is mennék máshova akkor sem, ha megint választhatnék, de 6 év után már főleg csak elegem van.

De megyek megint az Egy őrült naplójára!

szakdoga + tmi + kaja

16 oldalam van már. Az már körülbelül a szakdogám negyede!

Tegnap vettem minden bátorságomat és elküldtem a konzulensemnek ami eddig kész van, és azt írta rá, hogy eddig OK. Úgyhogy jee. Nem kell semmit átírni.

Csak beparáztatott, mert ahogy félálomban olvastam az emailt, ott volt hogy nincsenek a szövegben hivatkozások, és hogy azt érdemes írás közben jelölni mert utólag nehezebb lesz. Én meg megijedtem, mert amúgy dugig van hivatkozással az egész, és hogy ez nem elég?? Aztán fél óra kvázi-visszaalvás, forgolódás és ezen agyalás után megnéztem megint, és láttam az e-mailje alján, hogy sent from my iphone, és akkor rájöttem, hogy mobilról nézte, és úgy nem látszanak a lábjegyzetbe írt dolgok. Szóval a mobil miatt nem látta egyáltalán őket, úgyhogy e tekintetben is minden ok.

Jövő héten akarok interjúzni, 6 ember kéne kb, ma szólok apának, hogy tud-e szervezni alanyokat az adott szempontok szerint. Csak utálom az egész szakdogaírást, és ezért mindig mindent halogatok, még akkor is, ha - láthatóan - simán megy egyébként az írás.

Még van majdnem egy hónap a leadásig, de egy hetet a végén szeretnék üresen hagyni az esetleges korrigálások lehetősége érdekében, szóval három hét.

Egy hét alatt befejezem az elméletet (még kell statisztikai áttekintés - országos és járási -, munkaerőpiaci elméletekbe ágyazva írni a közmunkáról, megírni a bevezető fejezetet, és igazából ennyike). Utána héten (azaz jövő hét második felében) terveim szerint interjúzom, illetve elvégzem a többi empirikus részét. Utána héten pedig elemzek és le is zárom.

Ez a terv nagyon szép, remélem valamennyire tartható is.

Mindemellett anyának is szólnom kéne, mert kéne csináltatni egy laborvizsgálatot, mert sok dolog utal nálam pajzsmirigy alulműködésre, amit jó lenne kivizsgálni. Mondjuk sok mindent megmagyarázna, ha kiderülne, hogy valóban ez a probléma. Hámlik a bőröm, amit amúgy sose csinált, fáradékony vagyok nagyon, nehezen bírom a terhelést, tulajdonképpen ok nélkül hízom (mondjuk ebben a fogamzásgátló is ludas), ilyenek. Aztán lehet kiderül, hogy nincs is semmi bajom. Akkor viszont nem tudom mit kell csinálni.

Másrészt arról is beszéltünk, hogy lehet, abba kéne hagynom a fogamzásgátló szedését, hogy tudjon kicsit tisztulni a szervezetem, hiszen azért mégiscsak 5-6 éve folyamatosan szedem. Ez egyrészt járna egy csomó pozitív mellékhatással, például hogy kevésbé lennék hízékony, másrészt valószínűleg a libidóm is nőne tőle, mert bár nincs vele különösebb baj, de érezhető mindenképp a különbség a fog.gátló előtti és utáni kedvem között. Meg egy csomó negatívval is, például én nagyon szeretem, hogy pontosan tudom, mennyi tamponra van szükségem egy vérzés alatt, annyira kiszámítható és egyenletes az egésznek a lefolyása. Meg hogy tudom, hogy hétfő este megjön, péntek délután pedig vége. És ez mindig így van, és ez nagyon jó. Na meg egyéb szexuális kapcsolódású előnyökől nem is beszélve, amik, ha abbahagyom a tablettát, nem lesznek.

Viszont tényleg érdemes lehet pihentetni a szervezetemet kicsit.

Most pedig azon gondolkozom, hogy mi legyen a kaja. 

Van egy jolly joker tésztám, amit mindig csinálok, ha csak gyorsan akarok kurva finomat enni, kevés hozzávalóból. Úgy csinálom, hogy a még nem főtt tésztát (legszívesebben tagliatellét) bedobom a fazékba, ráborítok egy üveg darabos paradicsomszószt (ez olyan 700 ml körüli, tehát több mint a dobozos, de finomabb is - én általában a pennyben szoktam venni, mert ott a legolcsóbb, de a sparban is van sajátmárkás, és tartalmilag ugyanaz a kettő), fűszerezem (só bors bazsalikom), ráreszelek kb 5 gerezd fokhagymát, igazából mindegy amúgy, hogy mennyit, csak sok legyen, annyi vizet öntök rá, hogy ellepje, és kis lángon főzöm amíg kész nem lesz. Sokszor keverem, és mire megfő, addigra pont elfövi a levét, és egy ilyen baromi krémes, tök extra kaja lesz belőle, pedig közben meg semmi se. 

Na tegnap ezt főztem, de ma valami másra vágyom, úgyhogy szerintem felhasználom az üveges tescos indiai szószomat, és csirkemellel megfőzöm, meg csinálok hozzá naan-t.

Csak ehhez boltba kéne menni, amihez fel kéne kelni és fürödni is jó lenne.

Egészen pontosan két napja viszketek, tegnap estig csak úgy összevissza helyeken, mindig máshol, de igazából már kellemetlen mértékben és folyamatosan, meg be voltak dagadva a szemeim, szóval elég biztos volt, hogy allergia, de gondoltam úgyis megyek most szerda délután haza, majd ott lesz allergiagyógyszer, addig kihúzom. Aztán tegnap este lefekvéskor hirtelen baromira elkezdtem vakarózni, szóltam D-nek, hogy nézze meg a hátam, mert olyan dudorosnak érzem. Na D megnézte és eléggé megijedt:

Ilyenkor már annyira viszkettem, hogy sírva vakaróztam. Ez a tanácstalan, de sírva vakarózós rész tartott kb fél órát, akkor D megkérdezte, hogy mivan, ha mégis a körömlakkom a hibás. Már sokszor átgondoltuk a dolgokat, hogy mi változott a "nem viszketek" és a "viszketek" szakaszok között, de kb semmit nem tudtam mondani, annyi, hogy új szappannal mostam kezet (gyanús) és hogy új a körömlakkom (nem gyanús, mert ugyanebből a fajtából vettem még két másikat és mindkettő egy-egy hétig kiválóan működött együtt velem). Aztán szép lassan a szappant is ki lehetett húzni a listáról, mert nélküle is vakaróztam.

Szóval ebben a kétségbeesett helyzetben D megkérdezte hogy mivan ha mégis a körömlakk. Merthogy a kiütések meg a pirosodás csak ott jelentek meg, ahol kvázi elérem magam, és az egész elváltozás vakarásformában van, ilyen íves, hát ahogy a képen is látszik.Ez elég logikusnak hangzott, úgyhogy gyorsan lemostam a körmeimet, és elmentem lezuhanyozni - itt már annyira borzasztó volt, hogy remegve álltam a zuhany alatt, az egész testem fájt és viszketett. Aztán ahogy megtörölköztem, egyszer csak eltűnt a viszketés. De nyomtalanul. Mintha az egészet hallucináltam volna (bár a sebek ott voltak). Csak a két kézfejem viszketett, de iszonyatosan, és úgy néztek ki, mint amire piros kesztyűt húztak:

Úgyhogy már elég biztos volt a körömlakk, mert az egész testemről eltűnt az irritáció, viszont a kezemen, amin nyilván gondosan szétkentem az egészet a körömlakklemosós vattával, lüktetett. Még megpróbáltam kezet mosni néhányszor, de nem sikerült, úgyhogy úgy kellett aludnom, hogy bekentem érzéstelenítős fájdalomcsillapító krémmel (ami ilyen izomhúzódásokra, vagy fronttól előjövő fájdalmakra jó), és akkor nem éreztem semmit. A két lábfejem ugyanígy viszketett tovább, szóval óránként felébredtem, hogy újra kell kenni, és akkor mint a jógyerek, "kezet mostam" a kenőccsel, aztán aludtam tovább.

Most reggel kezet és lábat mostam, és kiválóan vagyok.

Ja, szóval ő volt a bűnös:

Rival de Loop, Rossmann sajátmárka, de ennyiből nem ítélek, mert három lakkot vettem, és abból kettő kiváló volt, csak ez készített ki. De ez meglehetősen.

kaurapuuro

Tegnap valamiért nagyon megkívántam a finn zabkását, a kaurapuuro-t. Még gimiben, amikor kimentünk comenius-szal Rovaniemibe, akkor kaptunk ezt reggelire, és nagyon egyedi íze van, teljesen más, mint egy átlag zabkásának. És tegnap eszembe jutott az az íz, és nem tudtam, hogy mitől más. Úgyhogy rákerestem receptekre, és kiderült, hogy azért más, mert a finnek konkrétan sósra főzik a zabkását, nem édesre. Elég karakteresen sós íze lesz a cuccnak. És emellé főznek gyümölcsszószt, amivel az egészet leöntik, és az édes, gyümölcsös lében úszkáló sós zabkását eszik. Na és ez nagyon finom, bármennyire elképesztően undorítóan is hangzik.
Ma pedig vettem fagyasztott epret a lidiben, és megcsináltam a gyümölcsszószt, meg a sós zabkását (jó fogkeményre), és basszus, hihetetlen jól esik.
Majdnem pont olyan, mint Rovaniemiben volt.

nőnap alkalmábúl

Nekem alapvetően fura a nememhez való hozzáállásom, azaz nekem nem fura, de másoknak az lehet. Leginkább úgy lehetne leírni, hogy leszarom, hogy nőnek születtem. Tisztában vagyok a nemi adottságaimmal, és ha muszáj valahogy definiálnom, akkor heteroszexuális nőként írom le magam, asszem úgy mondják ezt szípen, hogy cisgender, na szóval így. Viszont kb soha nem jut eszembe az, hogy nő vagyok. És ha jellemezni kéne magamat, mondjuk egy olyan ember számára, aki nem lát, akkor valószínűleg nem jutna eszembe jellemzésként odaírni, hogy nő. Ezt legjobban talán az szemlélteti, hogy ha egy moziban/kocsmában/stb helyen wc-re kell mennem, akkor az ajtóra rajzolt kis szimbólumokat sokszor nem értem elsőre, azaz dekódolom őket, hogy ez egy magassarkús, letolt szoknyás lány, de nem azonosítom magamat ezzel a szimbólummal, így első blikkre nem tudom eldönteni, hogy nekem hová is kéne mennem. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy fél percig forgolódom, hogy te jó isten, hova pisiljek?? hanem kb fél másodperces zavarról van szó, amíg körülnézek egyszer, hogy milyen más szimbólumok vannak még, de alapvetően nincs az agyamban az, hogy letolt szoknya, magassarkú = nő = én. Én például kifejezetten örülnék neki, ha koedukált wc-k is lennének pár helyen, bár azt hiszem, ezzel az ötlettel nem lennék népszerű.

Nem tudom, hogy ez az egész hol gyökerezik, lehetséges, hogy a szüleim leszarták az ilyen nemiséggel kapcsolatos dolgokat, nem tudom tényleg, mindenesere mindig hagyták, hogy én döntsem el, melyik játékokkal szeretnék játszani, hogy milyen ruhát szeretnék felvenni (bár sokáig próbálkoztak szoknyák rám adásával, de hamar feladták, mert keserves volt mindenki számára), vagy hogy mi legyen a jelem az oviban (teherautót kértem), és sosem mondtak nekem olyasmiket, hogy ez vagy az a fiúk dolga, vagy segíts főzni, mert az a lányok dolga. Ugyanúgy szereltem a polcot/lovaskocsit/kutyaházat apával, ahogy bárki más. A mai napig azt hiszem, sokkal több "fiús" (milyen hülyeség ez a jelző is) dolgot tudok megcsinálni, mint a fiúk többsége. Ez egyrészt valóban a neveltetésem eredménye, hogy nem korlátoztak a tudás megszerzésében aszerint, hogy az a fiúk common knowledge-ébe tartozott volna, vagy a lányokéba. Volt babám is, volt teherautóm is. De ami érdekelt, és amiben cselekvő fél szerettem volna lenni, abban hagytak résztvevővé válni. Hagyták, hogy vigyen a kíváncsiságom - és így lehetett az is, hogy előbb lettem úgy szobatiszta, hogy megtanultam állva a wc-be pisilni, mint hogy ülve tettem volna :) (ne kérdezzétek, hogyan - amúgy nyilván sámliról)

Másrészt nagyon hasznos volt az a pár év, amit a lovardában töltöttem, bármilyen kegyetlen is volt, hogy egy 15 éves gyereknek egész nyáron, szünnap nélkül dolgoznia kell menni, ráadásul brutál fizikai munkákat, de ez volt a fizetség a lovaglásért cserébe, illetve természetes volt számomra, hogy csinálom. Így tanultam meg traktort vezetni, kőműves munkákat elvégezni, csiszológéppel, flexszel dolgozni, glettelni, fugázni, különféle mezőgazdasági munkákat végezni. Ástam sírt lónak (az kurvanagy gödör ám), húztam rá csődört a kanca hátára fedeztetésnél, kaszáltam sima kaszával és motoros fűkaszával, vágtam stihl-lel a viharban villanypásztorra dőlt fákat. Életem egyik leghasznosabb időszaka volt, amit örökké nagy becsben fogok tartani.

És talán pont ezért nem értem, hogy miért volna különbség abban, hogy mi az, amit egy fiú tud elvégezni, és mi az, amit egy lány? Egy lány miért ne tudna emésztőgödröt ásni, ahogy én tettem lányként, vagy miért ne tudna egy traktorral bánni? Aki fasszal születik, ő se tudja ezeket az anyjából kibújva. Ugyanúgy meg lehet tanulni, mint egy idegennyelvet, vagy programozni, vagy 3d illusztrációkat rajzolni. Ezek sem függnek senkinek a nemétől.

Az egy más kérdés, hogy érdekel-e egy lányt az emésztőgödör ásása. De azt hiszem, itt nem ez a valós kérdés, hanem hogy érdekel-e bárkit :) (bár engem például kifejezetten szórakoztatott) Attól még, mert valaki fiú, kétlem, hogy azonnal szeretne fűkaszálni és polcot fúrni. Nekem pont az a véleményem, hogy basszus, eléggé rohadt hülyeség, hogy a fiúknak kell ezeket csinálni, mert mégis miért lenne igazságos az, hogy ha fúrás van, meg szerelés, meg bőröndcipelés, akkor az az ő nyakukba hullik? Úgy, hogy ezek tényleg bárki által elvégezhető feladatok. Én például kifejezetten nem szoktam átadni a bőröndömet másoknak, ha segíteni akarnak, és bár hímnemű az illető, de látom rajta, hogy kb a vádlim vastagabb a felkarjánál. Nem értem, hogy miért nem a fizikum dönt, és miért az, hogy ő fiú? Látom hogy majd összeszakad a saját bőröndje alatt, én meg tudom, hogy az övét is nevetve vinném tovább az enyémmel együtt, de azért kedvesen odaugrik, hogy segíthet-e. Ez nem igazságos. Nem helyes ilyet elvárni. Ha látja az ember, hogy ő az erősebb, persze, hogy segítsen. De emellett lényegtelen, hogy kinek mi van a lába között. Mert én is lehetek erősebb.

Na én például ezért nem várom a virágot nőnapkor. Bár D-nek eszébe sem jutna hozni :) Nem is volt ez téma közöttünk, mert ahogy megismertük egymást, elég világossá vált, hogy ki mit tart fontosnak, vagy ki mivel tud azonosulni. Én a nőnappal nem tudok azonosulni. Ahogy azzal sem, hogy csak D fúrja fel a polcot. Meg hogy csak én főzzek. Igazából a sperma biztosításán túl nagyjából én is bármit meg tudok csinálni, amit D is. Ha nagyon akarom, még az állva pisilést is :) (bár ezt nagyjából huszonnégy éve nem gyakoroltam, úgyhogy elég fakó a tudásom, senki ne várjon tökéletes eredményt)

És szó sincs arról, hogy ez afféle "csakazértis megcsinálom" dolog lenne. Hogy csakazértis megmutatom, hogy erre én is képes vagyok. Nem. Egyszerűen számomra az a természetes, ezt tanultam a szüleimtől és a lovardában is, hogy ha rendelkezik az ember a szükséges testrészekkel, akkor meg tudja csinálni az adott dolgot. Az izomzat meg úgyis kialakul (igazából lehet jönni azzal hogy férfi izomzat és női izomzat, de azt hiszem, ez az élsporton kívül sehol nem jelent valódi különbséget (és ott is csak másodperceket), hiszen ha sokat ganézol, erős lesz a karod akkor is, ha fiú vagy, és akkor is, ha lány.)

Az más kérdés, hogy még mindig valamiért kevesebbet keresnek a nők, mint a férfiak ugyanazért az elvégzett munkáért, vagy hogy miért általános elvárás az, hogy a házimunkát, és úgy általában a "láthatatlan munkának" nevezett feladatokat a nő csinálja otthon (és hogy miért lehetséges az, hogy egy olyan képet, amin egy házimunkától megszakadó nő látható, azzal a felirattal, hogy "nők szabadságon", azt miért osztja meg egy nő ismerősöm facebookon nevetős smiley-val?), és miért lehet az, hogy az általános nézet szerint egy nő alkalmasabb gyereknevelésre mint egy férfi, és a nők menjenek gyesre és ne a férfiak, szóval én ezt például a férfiak nevében is kikérném magamnak.

Viszont ezek most nem tartoztak a mondandómba, csak megjegyeztem, hogy ezek is abszolút valid és aktuális dolgok. És a virág helyett/mellé én ezek normalizálásának jobban örülnék.

Na.

Hát így.

Do you wonder - is there anyone to look for you?

Megyek! Igaz egyedül, ami fura, dehát ezt is kipróbálom.

És már 8 oldalt írtam a szakdogámból! Jó, ez nyilván nem végleges 8 oldal, viszont valahogy el kell kezdeni. Legalább ez a fura láthatatlan gát már megugrásra került, ami valahogy ott van az írás és a nem írás között, ami megakadályozza ezt az egyszerű dolgot, hogy "ülj le és nyisd meg a wordöt és kezdj gépelni".
De már pár napja leültem és elkezdtem, és ez jó. Mostanában azon kapom magam például a trafóban, hogy idegesen járok fel alá, mert zavar, hogy nem írok, hogy mást kell csinálnom.
Na. Csak lesz valami.