nőnap alkalmábúl

Nekem alapvetően fura a nememhez való hozzáállásom, azaz nekem nem fura, de másoknak az lehet. Leginkább úgy lehetne leírni, hogy leszarom, hogy nőnek születtem. Tisztában vagyok a nemi adottságaimmal, és ha muszáj valahogy definiálnom, akkor heteroszexuális nőként írom le magam, asszem úgy mondják ezt szípen, hogy cisgender, na szóval így. Viszont kb soha nem jut eszembe az, hogy nő vagyok. És ha jellemezni kéne magamat, mondjuk egy olyan ember számára, aki nem lát, akkor valószínűleg nem jutna eszembe jellemzésként odaírni, hogy nő. Ezt legjobban talán az szemlélteti, hogy ha egy moziban/kocsmában/stb helyen wc-re kell mennem, akkor az ajtóra rajzolt kis szimbólumokat sokszor nem értem elsőre, azaz dekódolom őket, hogy ez egy magassarkús, letolt szoknyás lány, de nem azonosítom magamat ezzel a szimbólummal, így első blikkre nem tudom eldönteni, hogy nekem hová is kéne mennem. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy fél percig forgolódom, hogy te jó isten, hova pisiljek?? hanem kb fél másodperces zavarról van szó, amíg körülnézek egyszer, hogy milyen más szimbólumok vannak még, de alapvetően nincs az agyamban az, hogy letolt szoknya, magassarkú = nő = én. Én például kifejezetten örülnék neki, ha koedukált wc-k is lennének pár helyen, bár azt hiszem, ezzel az ötlettel nem lennék népszerű.

Nem tudom, hogy ez az egész hol gyökerezik, lehetséges, hogy a szüleim leszarták az ilyen nemiséggel kapcsolatos dolgokat, nem tudom tényleg, mindenesere mindig hagyták, hogy én döntsem el, melyik játékokkal szeretnék játszani, hogy milyen ruhát szeretnék felvenni (bár sokáig próbálkoztak szoknyák rám adásával, de hamar feladták, mert keserves volt mindenki számára), vagy hogy mi legyen a jelem az oviban (teherautót kértem), és sosem mondtak nekem olyasmiket, hogy ez vagy az a fiúk dolga, vagy segíts főzni, mert az a lányok dolga. Ugyanúgy szereltem a polcot/lovaskocsit/kutyaházat apával, ahogy bárki más. A mai napig azt hiszem, sokkal több "fiús" (milyen hülyeség ez a jelző is) dolgot tudok megcsinálni, mint a fiúk többsége. Ez egyrészt valóban a neveltetésem eredménye, hogy nem korlátoztak a tudás megszerzésében aszerint, hogy az a fiúk common knowledge-ébe tartozott volna, vagy a lányokéba. Volt babám is, volt teherautóm is. De ami érdekelt, és amiben cselekvő fél szerettem volna lenni, abban hagytak résztvevővé válni. Hagyták, hogy vigyen a kíváncsiságom - és így lehetett az is, hogy előbb lettem úgy szobatiszta, hogy megtanultam állva a wc-be pisilni, mint hogy ülve tettem volna :) (ne kérdezzétek, hogyan - amúgy nyilván sámliról)

Másrészt nagyon hasznos volt az a pár év, amit a lovardában töltöttem, bármilyen kegyetlen is volt, hogy egy 15 éves gyereknek egész nyáron, szünnap nélkül dolgoznia kell menni, ráadásul brutál fizikai munkákat, de ez volt a fizetség a lovaglásért cserébe, illetve természetes volt számomra, hogy csinálom. Így tanultam meg traktort vezetni, kőműves munkákat elvégezni, csiszológéppel, flexszel dolgozni, glettelni, fugázni, különféle mezőgazdasági munkákat végezni. Ástam sírt lónak (az kurvanagy gödör ám), húztam rá csődört a kanca hátára fedeztetésnél, kaszáltam sima kaszával és motoros fűkaszával, vágtam stihl-lel a viharban villanypásztorra dőlt fákat. Életem egyik leghasznosabb időszaka volt, amit örökké nagy becsben fogok tartani.

És talán pont ezért nem értem, hogy miért volna különbség abban, hogy mi az, amit egy fiú tud elvégezni, és mi az, amit egy lány? Egy lány miért ne tudna emésztőgödröt ásni, ahogy én tettem lányként, vagy miért ne tudna egy traktorral bánni? Aki fasszal születik, ő se tudja ezeket az anyjából kibújva. Ugyanúgy meg lehet tanulni, mint egy idegennyelvet, vagy programozni, vagy 3d illusztrációkat rajzolni. Ezek sem függnek senkinek a nemétől.

Az egy más kérdés, hogy érdekel-e egy lányt az emésztőgödör ásása. De azt hiszem, itt nem ez a valós kérdés, hanem hogy érdekel-e bárkit :) (bár engem például kifejezetten szórakoztatott) Attól még, mert valaki fiú, kétlem, hogy azonnal szeretne fűkaszálni és polcot fúrni. Nekem pont az a véleményem, hogy basszus, eléggé rohadt hülyeség, hogy a fiúknak kell ezeket csinálni, mert mégis miért lenne igazságos az, hogy ha fúrás van, meg szerelés, meg bőröndcipelés, akkor az az ő nyakukba hullik? Úgy, hogy ezek tényleg bárki által elvégezhető feladatok. Én például kifejezetten nem szoktam átadni a bőröndömet másoknak, ha segíteni akarnak, és bár hímnemű az illető, de látom rajta, hogy kb a vádlim vastagabb a felkarjánál. Nem értem, hogy miért nem a fizikum dönt, és miért az, hogy ő fiú? Látom hogy majd összeszakad a saját bőröndje alatt, én meg tudom, hogy az övét is nevetve vinném tovább az enyémmel együtt, de azért kedvesen odaugrik, hogy segíthet-e. Ez nem igazságos. Nem helyes ilyet elvárni. Ha látja az ember, hogy ő az erősebb, persze, hogy segítsen. De emellett lényegtelen, hogy kinek mi van a lába között. Mert én is lehetek erősebb.

Na én például ezért nem várom a virágot nőnapkor. Bár D-nek eszébe sem jutna hozni :) Nem is volt ez téma közöttünk, mert ahogy megismertük egymást, elég világossá vált, hogy ki mit tart fontosnak, vagy ki mivel tud azonosulni. Én a nőnappal nem tudok azonosulni. Ahogy azzal sem, hogy csak D fúrja fel a polcot. Meg hogy csak én főzzek. Igazából a sperma biztosításán túl nagyjából én is bármit meg tudok csinálni, amit D is. Ha nagyon akarom, még az állva pisilést is :) (bár ezt nagyjából huszonnégy éve nem gyakoroltam, úgyhogy elég fakó a tudásom, senki ne várjon tökéletes eredményt)

És szó sincs arról, hogy ez afféle "csakazértis megcsinálom" dolog lenne. Hogy csakazértis megmutatom, hogy erre én is képes vagyok. Nem. Egyszerűen számomra az a természetes, ezt tanultam a szüleimtől és a lovardában is, hogy ha rendelkezik az ember a szükséges testrészekkel, akkor meg tudja csinálni az adott dolgot. Az izomzat meg úgyis kialakul (igazából lehet jönni azzal hogy férfi izomzat és női izomzat, de azt hiszem, ez az élsporton kívül sehol nem jelent valódi különbséget (és ott is csak másodperceket), hiszen ha sokat ganézol, erős lesz a karod akkor is, ha fiú vagy, és akkor is, ha lány.)

Az más kérdés, hogy még mindig valamiért kevesebbet keresnek a nők, mint a férfiak ugyanazért az elvégzett munkáért, vagy hogy miért általános elvárás az, hogy a házimunkát, és úgy általában a "láthatatlan munkának" nevezett feladatokat a nő csinálja otthon (és hogy miért lehetséges az, hogy egy olyan képet, amin egy házimunkától megszakadó nő látható, azzal a felirattal, hogy "nők szabadságon", azt miért osztja meg egy nő ismerősöm facebookon nevetős smiley-val?), és miért lehet az, hogy az általános nézet szerint egy nő alkalmasabb gyereknevelésre mint egy férfi, és a nők menjenek gyesre és ne a férfiak, szóval én ezt például a férfiak nevében is kikérném magamnak.

Viszont ezek most nem tartoztak a mondandómba, csak megjegyeztem, hogy ezek is abszolút valid és aktuális dolgok. És a virág helyett/mellé én ezek normalizálásának jobban örülnék.

Na.

Hát így.