femur

Néha visszaolvasom a régebbi bejegyzéseimet, és fáradtabb napjaimon többször előfordult már, hogy elfelejtettem, hogy ez az én blogom és azt olvasom, és az a felismerés ért, hogy hm, ez élvezhető, kinek a blogja ez, lehet még be is követem.

Lehet össze kéne szedni magam.

az egyik legidiótább szó a kampusz

Most már csak azért se fogok már a bejegyzés elején mentegetőzni a rajzosbigyóról, meg arról, hogy egy hónapja gyakorlatilag nem toltam fel a képem (ez utóbbi még csak nem is igaz, mivel minden nap felnéztem, csak szenvedő képpel ki is nyomtam az oldalt, mert az agyi kapacitásom nem érte el azt a szintet, ami elegendő a blogíráshoz. Már nem azért, mert hogy annyira bonyolult dolog megírni egy bejegyzést, hanem sok volt a dolgom, sok volt a történés, az impulzus, és ezek mellett francnak nem volt kedve meg ereje leülni és írni), és már ott is tartunk, hogy mégis mentegetőztem. Franc.

Ami igazából eszembe jutott az az volt, hogy jó egyetemre járni. Az ember szinte fizikailag érzi ahogy okosabb lesz. Úgy érzem, hogy többszörösére bővült például az aktív, még többel nőtt a passzív szókincsem, ami jó, mert egyrészt tudok úgy csinálni mint aki nagyon művelt, miközben igyekszem komolyan művelni magam, másrészt sokkal többet értek a világból.
Viszont azt nagyon nem értem, hogy egyesek miért gondolják úgy, hogy az egyetemen a helyük. Csak szívják el az amúgy se sok levegőt a teremből, és úgy tűnik, hogy a világ problémáinak megbeszéléseire a legideálisabb hely és időpont számukra az, amikor és ahol éppen ÓRA van. Ezt én úgy nem értem. Igaz, hogy ezt többnyire az eggyel fiatalabb évfolyamon veszem észre, és ezt most nem úgy mondom, mint a naagy másodéves, hanem úgy, mint aki ugyanazt az órát hallgatja, hogy úgy viselkednek, mint gimiben a nyolcadik osztályosok. D-vel el is neveztünk egy brancsot nyolcadikosoknak. Mindig hátra ülnek természetesen, hogy a tanár monológja ne zavarja őket az eszmecserében, és pont olyan zajjal közvetítenek információt egymás felé, hogy az mindenkit zavarjon úgy a terem közepéig bezárólag. Ők még szerintem kicsit a gimnáziumban érzik magukat. Vagy csak egyszerűen szarnak bele az egészbe. De akkor ismét itt a kérdés, hogy mi a francért itt ül, ha nem érdekli?
Van az a fajta (nem)hallgató is, aki végigfészbukozza az órát, kvázi a wifiért ül bent. De a wifi a folyosókon is elérhető, így szintén nem értem, viszont ők legalább nem hangoskodnak. Csak a bunkósága villog a szemembe minden alkalommal ha arrafelé nézek. A múltkor D-vel ültünk logikán, és mellénk ült egy falka biccs, a falkavezér, mondhatni vezérkanca pink blézerben, pink műkörmökkel és pink telefonnal foglalt helyet, és amint a feneke érintette a padot, azonnal beszippantotta a fészbuk. Eggész órán azt nyomta, fel se nézett belőle, csak az óra utolsó tizenöt percében. Ekkor felnézett a kivetített ppt-re, nézte pár másodpercig, majd ez a pár, értékes mondat hagyta el szájfényes ajkait: "Hát én ezt nem értem. Szar ez az egész. Pedig a Dóri(?) azt mondta, hogy tök érthetően magyaráz a tanár" és hogy igazából azért nem érti, mert nincs energiája figyelni, de azért mennyire szar és nehéz.
Vannak ilyen dolgok.

Most megyek, mert felhúztam magam valamin, és jó volna elfelejteni. Úgyhogy keresek egy új részt valamelyik sorozatból amit nézni szoktam, és kikapcsolom az agyam.

Criollo.

egykétháné gyöthathétnyó ckilenc.

Na hogy ne lehessen a szememre vetni, hogy máris kihagytam a harmadikat, pedig még csak most kezdtem, elmondom, hogy egyrészt tegnap megrajzoltam a napit este, viszont utána baromi szarul lettem, így be is csuktam a gépet és aludtam. Vagyis előtte még olvastam, mert már az őrületbe kerget a tudat, hogy még pont 100 oldalam van vissza az Angyali játszmából (másodszorra olvasom újra, mert megkaptam az új kötetet és felfrissítésként kezdtem bele újra az új könyv előtt), és egyszerűen hiába bújom éjjel a könyvet, és falom az oldalakat (relatíve gyorsan olvasok), egyszerűen mintha nem fogyna, mármint úgy fizikailag, szóval látom, hogy az oldalszám haladt, csak a hátramaradó rész vastagsága nem. Furcsa. Mindenesetre már alig várom, hogy belekezdhessek az újba, utána pedig a Kardok viharába (megvettem 2700 Ft-ért vadiújan, nem tudom, említettem-e már), és utánára még nincs tervem.


Szóval itt a tegnapi + mai adag, igazából a kisebbik testvérem is elkezdte ezt a dolgot, de az övét egyelőre nem posztolom egyrészt permission hiányában, másrészt meg mert elvonná az enyémről a figyelmet. Haha.

Kedvenc étel, nehéz volt dönteni.

Kedvenc hely a lóállat háta, könnyű volt dönteni, bár az ágy még elég izmos versenyző volt.

Most várom D-t, apa hozza fél 3 után az állomásról, aztán legkisebb D szülinapját ünnepeljük. Mármint az öcsém D-ét.

Criollo.

kyne's peace

Zzzzzuper dolog olyanra kelni, hogy kettő ember feliratkozott a blogra.
Jó, igazából nem erre keltem, hanem arra, hogy baromi rosszat álmodtam, benne volt a családom, D, szóval aki igazán fontos, és természetesen az lett a vége, hogy mindenkit elvesztettem, hát igyekeztem is felébredni belőle. Ezekkel csak az a szar, hogy ilyenkor annyira jó lenne elmondani D-nek, aki aztán megnyugtatna, de egyszerűen képtelen vagyok megfogalmazni és leírni/elmondani, átélni újra. Na nem azért mert elfelejtettem volna, egyszerűen csak nem működik a dolog.
Így ez is egy megbeszéletlenül maradt nagyon rossz álom lesz.

Na de visszatérve a két feliratkozóra:

Köszi, puszi, és ma még jövök a mai rajzzal, csak még ki kell találnom, hogy ad 1: mi a kedvenc kajám, ad 2: mi az a kedvenc kajám, ami lerajzolva nem néz ki egy hányásnak (lsd lazannya).

D pedig holnap érkezik, yaay!

Criollo.

Rajzos dolog 2. nap

Úgy döntöttem, hogy már nem rakom ide be mindig a cselöndzs menetét, ottvan az oldalsávban, kattintásra nő.:)
A mai téma a kedvenc állat, hát nekem ez az:

Találtam még más ilyen rajzos "kihívásokat" is, majd azokat is csinálgatom, most nagyon kedvet kaptam a rajzoláshoz.

Criollo.

30 day drawing challenge

Ma nagyon túlteljesítek ezzel a második bejegyzéssel, viszont úgy éreztem, muszáj elszórakoztatnom magam, így itt ez a cselöndzs, amit már egy ideje raktározok magamnak a gépen, hát íme, elkezdtem.

Első készítmény:

 Criollo.

nemistudommostmitkéneide

Visszavagyok, meg oda, de főleg újra itt.
Azóta túl vagyok egy betörésen, egy vizsgaidőszakon, máson nagyon nem, de ez utóbbira kifejezettem megfáradt elégedettséggel tekintek vissza. Nem buktam, relatíve jól sikerült aminek kellett, a TÁRSPOL 4-es lett (el se hiszem, azt se tudom kihez fohászkodjak hálából, de maradok azthiszem Nyilasnál, az ő spirituális jelenlétét segítségül hívva szerintem minden más akadályt le fogok tudni győzni életem során).
Na meg aztán ez az egész vizsgaidőszak mehetne a fenébe, de úgy igazán. Úgy volt szar ahogy volt, ilyen összevissza időpontokat nem tudom, ki tudott kitalálni. A legtöbb időpont vagy egyszerre volt, vagy egy-két nap különbséggel, de annyira aránytalanul, hogy ami kevesebb tanulást igényelt, arra volt egy hetem, ami meg többszáz oldal bemagolását, arra meg volt másfél-két nap. Szóval szervezkedtem a tanárokkal rendesen, hogy úgy-ahogy normális időt teremtsek a felkészülésre, például filozófiából. Felkai, a filótanár is egy külön történet, én simán beülnék vizsgájára csak úgy, csak nézni őt, mert maradandó élményt nyújt. A három órás vizsga alatt amikor elfáradt a kezem, csak ültem, pihentem, és jól szórakoztam rajta. Ahogy dobolt az asztalon valami túlvilági ritmust, vagy amikor talált egy lézerpointert és körbemászkált az előadóban, hogy hol van az a határ, ahol még látszik, illetve már nem látszik a piros pötty a vetítőn. Aztán énekelt is, valamint feltűnően unta magát - amit nem csodálok, de nagyon viccesen csinálta. És tényleg, a fészbukos előrejelzéseknek megfelelően úgy nyúlt el az asztalán és olvasott, mint egy modell. Nagyon festői látvány volt.

Szóval túl vagyok a harmadik féléven.

Most, hogy itthon vagyok, van időm/lehetőségem Csilivel foglalkozni. Elkezdtem pórázra szoktatni, hát nem a leglelkesebb tanuló, de azért dicséretes az a kis igyekezete is. Már egész jól megy néha a dolog. Valamint kaptam egy bakancsot is, ami annyira szuper, ugyanis eddig két csizmám volt, amiben jártam. Az egyik lyukas volt, a másik beázós. Télre mindkettő kiváló.. Szóval úgy döntöttem, elég a csizmákból, ide a bakanccsal, és azóta ha kimegyek, nem kell azon aggódnom, hogy hány perc után fog a zoknim is tocsogni a víztől - tudjátok, az, amikor lépsz, és a lábujjaid között szivárog fel a víz - na, nekem minden kicsit is havasabb napon ez volt, már az úszóhártyáim is elkezdtek nőni.

Említésre érdemesnek még annyit tartok, hogy egyrészt megvettem a Kardok viharát (Vatera, vadiúj, 2700 Ft), D pénteken megy átvenni, másrészt pedig, hogy Skyrimben egy hét alatt 7 szintet fejlődtem, és, hogy várom a Dragonborn DLC-t :D Addig nem csinálom a főküldetést, mert elméletileg Alduin kiiktatása után már nem működik a dolog. Amúgy is fáj a szívem, hogy Alduinnal végezni kell előbb-utóbb, biztos, hogy meghasonlottság lesz a dologból. First world problem, haha.

Most pedig szokás szerint képek, aztán el is távozom.

Hány fogad van, Betmen? - fogváltás:)

Ez egy bónusz:


És akkor egy fílgud zene a végére.


Criollo.