A munkát tekintve egyébként minden rendkívül jó.
Az első hetem azzal telt, hogy akklimatizálódtam, illetve telepítettem a fejlesztői környezetet a gépre, a kapott 60 oldalas manual alapján.
A második héten kicsit átnéztem az objektumorientált pythont, mivel mi a projektidőszakban a GF-ban functional programmingot toltunk, szóval teljesen elfelejtettem az OOP-t. A hét második felében pedig a Squish GUI tester program manualját olvasgattam.
A harmadik hetem úgy kezdődött, hogy már kezdtem egy kicsit unatkozni, mire bejelentették, hogy kapok taskot! Rendes feladatot! Igazi tesztelést!
Kicsit megijedtem, de nagyon lelkes voltam. Erre kiderült, hogy hiányoznak különféle engedélyek, amik nélkül nem tudok kapcsolódni a szerszámgépekhez, amiknek a szoftverét tesztelnem kéne, szóval egész héten lógattam a lábam, szebben mondva basztam a rezet, és vártam, hátha az IT department megteszi azt a két kattintást, ami szükséges, és elkezdhetem a taskom.
Már a napi standupokon is részt veszek ugyanúgy mint a team többi tagja, megy a skypeolás a német főnökséggel, elég durva.
Ja, szóval a múlt hetem arról szólt hogy hogyan foglaljam el magam úgy hogy ne érezzem teljesen feleslegesnek amit csinálok (nem sikerült, minden napom teljesen felesleges volt), és hogy azért mégse a 444-et olvasgassam meg toljam a messengert. Elég nehéz volt.
Még a tegnapom is így telt, bár akkor már nem bírtam tovább és megkérdeztem hogy oké-e ha céges oktatóvideókat nézek, és oké volt, tehát egész nap information security-s és hasonlóan remek videó trainingeket toltam. Felemelő volt ezt csinálni közel 8 órán át, de legalább megtanultam, hogyan használjam biztonsággal a social mediát (...).
Ma volt egy másfél órás chates sessionöm egy IT-s sráccal, akinek szóltam, hogy még mindig nincs fix IP-m, ami nem oké, és akkor ezt próbáltuk orvosolni, és sikerült is. Rá húsz perccel pedig már kapcsolódtam is egy szerszámgéphez, és elkezdhettem írni a tesztet!!!!
Annyira elképesztően jó érzés volt kódot látni és kódban gondolkozni, hogy még így, hogy amúgy nem vágom még az egész tesztelési logikát, meg környezetet, így is azt éreztem végre, hogy nagyon mellé nem tudok nyúlni. Elöntött a béke, és csak úgy repült az idő (amit az elmúlt két hétről nagyon nem mondhatok el egyébként). Tényleg, ránéztem az órára, és már húsz perccel később volt, mint legutóbb. Fantasztikus! Alig várom, hogy holnap reggel legyen, és folytathassam, ahol abbahagytam ma.
Végre dolgozom, végre feladatom van, és produktív vagyok, meg konstruktív amit művelek. Végre nem annyit mondok majd standupon, hogy "még mindig az engedélyekre várok", hanem elmondhatom, hogy elkezdtem dolgozni a taskomon! És most már nem hullára felesleges a két fancy giga monitor előttem, és végre nem érzem magam kényelmetlenül, hogy nekem csak a böngésző meg pár word doksi van megnyitva, mert most már ugyanolyan komoly dolgok vannak a képernyőmön mint a senior tesztelőnek (aki egyébként elképesztően kedves, és jóban lettünk, ő a legnagyobb támaszom bent, pedig nem lett volna feladata engem terelgetni, de magától bevállalta). És végre nem az van, hogy kétpercenként nézem az órát, hogy na, vajon gáz-e már lelépni, várjak-e még öt percet, mielőtt hazamegyek, és hogy milyen kikúrt lassan telik az idő a semmivel, hanem van flow meg gondolkozás, és repülő munkaidő.

A munkakörülmények királyak, van gyümölcsnap, keksznap, ingyentea (egy egész szekrény tele van teafilterekkel), ingyenkávé, ásványvíz, tej, édesfaszom, minden van. Ma körte volt. Van két orbitális monitorom, kékfényszűrős, mittudomén, alig van fél centis keret a képernyő körül, IPS kijelzős, a munkatársaim a csodájára járnak (egészen pontosan odajöttek hozzám, hogy "na, most már tényleg megnézem közelről is a monitorodat"), van bivalyerős gépem (bár a szívem szakad meg a linux után, hogy win 7 van rajta, de ez köll a fejlesztett szoftvernek), vannak plafonig érő szobanövények az asztalokon, vannak naaagy ablakok és kényelmes székek, amiken lehet egyenes derékkal ülni.

Szóval amúgy király minden.