catching up

1. május 21-23-án terepgyakorlatra ment a csoportunk Újhartyánra, ami egy elég masszívan sváb település, és ott kutakodtunk megrendelésre, nagyon jó volt. Nagyon hasznos volt, mind tapasztalat, mind csapatépítés szempontjából. Bár éppen akkor a tűző napon nem tűnt kellemes élménynek egész nap az utcákat róni egyedül, de nap végén mindenki harsányan mesélte az aktuális vicces, vagy éppen bosszantó dolgokat amik történtek vele, és lelkesen hallgatta mindenki. A tanszékvezetőnk jött velünk, meg a tanszéki főtitkár (és kutatásszervező), akik mindketten zseniális nők, hihetetlenül okosak és belevalók, és mindkettejükkel nagyon közvetlen kapcsolatunk lett. Sokat beszélgettünk, boroztunk együtt, és még a kocsmába is teljes természetességgel jöttek velünk. Imádjuk őket :) Utolsó estére még egy koncertet is leszerveztünk magunknak a kocsmába, a falu összes fiatalja egybecsődült és óriásit buliztunk együtt. Tényleg óriásit. A buli utáni csendben pedig néhányan a helyiekkel kicsit alkoholszagú beszélgetést folytattunk, nagyon érdekes és jó élmény volt.

2. múlt héten vizsgára menet toltam a biciklim a Fő utcán, hogy a benzinkútnál felfújjam a kerekét, erre levittem egy lépcsőn, rosszul léptem és részleges bokaszalag-szakadás lett a kellemetlen eredmény. Akkorát reccsent, majd beleszédültem. Utána egyébként tényleg beleszédültem, annyira fájdalmas volt, megint jött a fejemet elöntő meleg, a fekete-fehér látás és a hangok messziről hallása. Ott támasztottam helyben a biciklim amíg ki nem tisztult a szédelgő fejem, aztán leültem a padra a Tarasz Sevcsenko téren és gondolkoztam, hogy na, mivan. :D Először is elvánszorogtam egy kisboltig, vettem egy csokit és egy üdítőt, hogy a vércukorszintemet helyretoljam és ne zuhanjak össze félúton, aztán felhívtam anyát, akitől azt az utasítást kaptam, hogy húzzak be a legközelebbi rendelőbe, ami baromi szerencsémre éppenséggel közel volt, a Kapás utcában. Ezt az 500 métert nagyjából fél óra alatt tettem meg, aztán NÉGY órát vártam arra, hogy megvizsgáljanak, megröntgenezzenek, majd mondjanak valami okosat. Hát nem mondom, hogy megérte, ennyi idő alatt egyébként Ajkára is hazautazhattam volna és anya bevitt volna egy normális, JÓ traumatológus kollégájához. De mindegy.

Azóta bokamerevítőm van, nagyon szeretem annak ellenére hogy iszonyat ronda, de legalább befér a cipőmbe. És nagyon sokat segít a járásban. Merevítővel simán megyek, alig sántítok (most már), de ha leveszem amíg mondjuk fürdeni megyek, akkor gyenge a lábam és fáj. Szóval nagyon értékelem a sín jelenlétét. Még két hétig leszünk szoros barátságban.

3.Ha már mindenki saját lakásról ír, akkor írok én is :) D-vel négy éve lakunk együtt ebben az albérletben, amiről már többször írtam, mennyire szeretjük (és mennyi hátránya is van emellett). És valóban imádunk itt lakni, de mégsem olyan, mintha saját lenne. Annak ellenére, hogy nem is emlékszem, mikor láttuk a főbérlőt utoljára. Szóval sokat beszélgetünk arról, milyen lakás lenne az ideális, sőt, terveket is szövögettünk egy barátunkkal, akinek egy szoba kéne, amit irodának tudna használni, és így együtt nagyobb lakást tudnánk olcsóbban bérelni. De D anyukája kitalálta, hogy igazából nem kell lakást keresni, mert D nagypapája úgyis el akar menni kertesházba lakni, úgyhogy ott lenne az ő lakása. Ami nagy, fényes, erkélyes. És nem mellesleg jó helyen, a Széna téren van (D egész családja abban a házban lakik). Szóval a lakáskérdés is meg van oldva, legalábbis teoretikusan biztosan, a költözésre meg bőven ráérünk, majd ha a nagypapája is készen áll, meg mi is.

Azért baromi jó tudni, hogy lesz egy lakásunk, és nincs bizonytalanság.

Sokat kell majd rajta alakítani, nagyon sokat, de iszonyat jó otthon lehet belőle :)

Közben azért nem tudom megállni és sokszor nézegetek lakáshirdetéseket, most is találtam egyet amibe nagyjából szerelmes lettem, itt van ez is a Frankelban, két házzal a mienk fölött, és szintén tetőtéri, mint a mostani is. Csak nagyobb és sokkal jobb elrendezésű. És van óriási ablaka (bár a mostaninak is :D ), meg galériája, meg nagy-nagy-nagy konyhája. Álmodozni nagyon jó :)

4. A CBA-ba elvből nem megyek alkoholon kívül semmi mást venni, azt is csak azért, mert óriási a kínálat borokból-sörökből (legalábbis a Margit krt-i Prímában biztosan), és jó áron vannak. Most is benéztem, és bor-akció van (!!), július akármeddig, és extra borok vannak 800-1000 Ft-ra leárazva. Vettem is :) És még fogok is! (Jaj, el ne felejtsem, ez nem CBA, de a Feind Irsaija HIHETETLEN finom, baromi gyorsan eltüntettem az egy üveggel...)

5. Igazából azért is tértem be a CBA-ba, mert volt egy pótóránk a Gyűlöletbeszéd, rasszizmus, antiszemitizmus kurzusból, amit az egyik szaktársunk albérletében tartottunk, és mindenki vitt valamit, bort, sört, sütit, kekszet, bármit, és hihetetlen jó, fröccsözős-borozós, beszélgetős "órát" tartott a tanár, 7-től éjfélig maradtunk és mindenki nagyon jól érezte magát. Mondjuk nálunk nem szokás a tanár-diák szigorú hierarchiát tartani, nyilván a tisztelet ugyanúgy ott van, de inkább partnerként kezeljük egymást az oktatókkal. Imádtam az estét, jó kötetlenül "szakmázni" hasonló emberekkel.
Még több ilyet!!!

Most megyek vissza főzni (chilis-paradicsomos-ragacsos csirkeszárnyak vajon pirított újkrumplival), utána meg jön egy barátunk és jól érezzük magunkat.