hány ilyet bír még el a hátán a föld?

Ma olyat csináltam, amit eddig még sosenem, mégpedig: volt egy vitám egy lakóval.

Egy lakóval, aki egyébként egy kis (nagy) rohadék és elég káros hatással van a szociális és mindenfajta közérzetre.

Történt ugyanis, hogy a ház udvarán voltam egy barátunkkal, ő éppen markolatot cserélt D bicaján amíg ő elment valamiért, én pedig le szándékoztam fényképezni a kerékpáromat, ezért nekitámasztottam egy oszlopnak. Erre kivágódott a nő lakásának ajtaja, és elkezdett perelni velem, hogy azonnal vegyem el onnan a biciklit, mert nézzem meg mit csinálok a fallal (megnéztem, mert megijedtem, hogy leverem a vakolatot vagy ilyesmi, ami elég irreális lett volna, de jószándékból tényleg megnéztem), és mikor láttam, hogy SEMMIT nem csinálok a fallal, mivel a biciklimnek konkrétam maximum két négyzetcentiméternyi része ért hozzá (a pedál végén a kis lekerekített csavar), akkor szóltam, hogy semmi baja a falnak, mert a bicajom alig ér hozzá, és amúgy is vigyázok rá.

Ez volt az olaj a tűzre, mert ekkor nem sejtettem, hogy mindegy mit csinálok vagy mondok, ebből jól nem fogok kijönni, mert ez a nő gyűlöl mindent és mindenkit. Igazából rá se kellett volna néznem, meg se szólalnom, csak csinálni tovább amit csináltam.

Ténylegesen kiabálva mondta nekem, hogy de akkor is nézzem meg, a biciklit TILOS a falhoz támasztani, a házirendben ez benne van (!!!), és amúgy is, húzzak az udvarról úgy teljes egészemben, és vigyem a biciklit is, mert nézzem meg, mit csinálok a fallal, őt nem érdekli, hogy nem ér hozzá a bicaj, de nézzem meg és húzzak onnan. Itt megembereltem magam, hogy én ilyet nyerni nem hagyok, úgyhogy türelmesen, kedvesen de határozottan megmondtam, hogy éppen dolgom van, de utána majd elviszem. Majd. Mert még dolgom van.

Erre körülnézett, és meglátta, hogy:

1. biciklit szerel a barátom

2. három kisgyerek nevetve labdázik az udvaron.

Úgyhogy azt is kifejtette, hogy az udvar nem való bicikliszerelésre, úgyhogy vigyük fel a lakásba őket és ott csináljuk, illetve, hogy az udvar nem való labdázásra és játszásra, úgyhogy a kurva gyerekek.

És amikor mondtam neki, hogy nem zavarunk senkit, akkor nekem szegezte a megsemmisítő kérdést, amivel leleplezni készült volna: Maga egyáltalán itt lakik?!

A válaszom: Igen.

De gondolom albérlő?

Igen. Négy éve.

Erre nem tudott visszavágni, gondolom azt hitte, hogy valami újonc vagyok aki még "nem tudja itt a rendet", úgyhogy megmondta, hogy kérjem csak el a főbérlőtől a házirendet, illetve, hogy nehogy azt higgyem, hogy nekem mint albérlő bármi jogom van a házban bármit csinálni, mert az a lakóknak jár.

És a kurva gyerekek.

És hogy ne merészeljek feleselni, és hogy "nincs de". És becsapta az ajtót.

Egészen szürreális élmény volt, tényleg hihetetlen. Nehezemre esett a dühroham és a röhögőgörcs között lavírozni.

A barátom csak lesett, nem akart szólni mert ő nem olyan türelmes mint én és nem ittlakóként nem akart nagyobb konfliktust.

Egyébként a gyerekek apukája, aki egy halál jófej, jött le a lépcsőn (hallotta a szóváltást), és a barátom odaszólt neki, hogy "hát ebben a házban ezek a gyerekek milyen hangosan képesek játszani!" és az apuka mondta, értve a viccet, hogy hát igen, képesek. Szóval igazából mindenki utálja ezt az idiótát.

És így egyébként értelmet nyert, hogy miért csittegik le a játszó gyerekeket a szüleik a gangról, hát mert ez a nő terrorban tartja a kölyköket.

És hirtelen arra is emlékszem, hogy egyszer szemtanúja voltam, amint a nő nevelési tanácsogat osztogat egy hangosabb gyerek anyukájának, miszerint "Hát néha talán meg kéne verni, akkor tudná hol a helye".

Meg arra is emlékszem, hogy egyszer D meg az egyik barátja éjjel érkeztek meg, és még halkan beszélgettek az udvaron, és véletlenül csengettek egyet az egyikük csengőjével, és erre szintén kivágódott az ajtó, és a nő kiabálva, hogy "ebben a házban nem lehet csengetni!!"

Arról mondjuk nem esett szó egyik alkalommal sem, hogy amikor éjjel (éjfél után) kiviszi az udvarra legeltetni a kutyáját, az baromi hangosan ugat minden alkalommal.

Nem értem, miért nem konfrontálódnak a lakók vele.

D-vel elhatároztuk, hogy lemegyünk majd a közös képviselőhöz, aki egy nagyon laza csávó egyébként, és elkérjük a házirendet, hogy jól megmutassuk a nőnek ha legközelebb problémázik, hogy az udvar arra való, hogy rendeltetésszerűen használják.