konyhai aprító

Nagyon ritkán lottózunk, de apa most vett és kitöltöttük. Éjjel pedig azt álmodtam, hogy bár nem a főnyereményt vittük el, de mégis sok sok pénz lett a miénk. És vettünk belőle (többek között) egy lakást D-nek és nekem.

Nagyon jó álom volt, mert küzdünk ezzel, hogy saját lakás kéne. Érdekes, hogy már négy éve lakunk ebben az albérletben, de mostanában jutottunk el oda, hogy nem elég, és többet szeretnénk, sajátabbat - saját lakást.

Egyébként az albérletünk remek helyen van, Margit híd budai hídfő, szép és csendes zsákutcában, csak célforgalommal. Fák vannak, sok bicikli, jó bicajos közlekedés (bár ez most masszívan megkérdőjelezhető a Bem rakparton történő földtúrás miatt) nyáron extra fagyi, Duna egy köpésre. Imádok ezen a környéken lakni. A ház csendes, zöld, biciklis, az emberek jófejek és mosolyogva köszönnek mindig. Ismernek minket, az utcán is észrevesznek akár a pesti belvárosban is. Jó itt lakni.

Az egyetlen, ami kevésbé jó, az maga a lakás :D Kicsi, zsúfolt, borzasztó belsőépítészeti megoldásokkal (D anyukája, aki belsőépítész, csak fogja a fejét mindig amikor szóba kerül, és már körülbelül hatvanszor újratervezte fejben). A mérete még nem is lenne probléma, ha legalább a belső szerkezete jól lenne megcsinálva. Tényleg olyanokkal van gond, hogy hiába lenne szükség rá, nem vehetek magamnak konyhai aprítógépet, mert NEM FÉR EL.

Ezt nehéz kedvelni.

Szóval azt álmodtam, hogy vettünk egy lakást a lottós pénzből, nagyjából ugyanitt, de normális méretekkel és szerkezettel. És ami a legjobb volt, hogy elmentem a teszkóba és bevásároltam az F&F home részlegen mindenféle gyönyörű tányért, poharat, bögrét, minden olyan kiegészítőt, amit olyan szívesen vennék, ha elférne bárhol.
Nagyon jó volt.